Menekülj előre!

Hogy mi? Örömteli? Állásinterjú? Vicces, nem? Nem. :-) 

Ha csak egyetlen tanácsom van, amit megfogadsz, ez legyen az. Na jó, van még egy...

De először ízlelgessük a szavakat, játsszunk el egy kicsit a gondolattal, mi lenne ha… Ha az álláskeresők örömtelien interjúznának, szerintem már-már eljönne a világbéke. Kisimulna a HR-esek idegrendszere, az interjúzóké nem különben, mindenki sikert sikerre halmozna. Elégedett lenne interjúzó és interjúztató, állást kereső és állást kínáló. Mert örömtelinek lenni jó. És mégis, de nehezen megy…

Lássuk, mit tehetünk. Ha már csak ezt az egyetlen tanácsot megfogadod, elérheted, hogy az állásinterjúra nyugalommal, békével gondolj és így is éld meg:

Válts nézőpontot! Ez a nézőpont- vagy szemléletváltás amúgy is fontos kompetencia a munka világában (is), kiválóságod fokozására mindenképpen javaslom, hogy foglalkozz vele. De a lényeg, hogy nézz más szemmel az állásinterjúra, mint eddig. Tapasztalatom szerint a többség „szükséges rosszként” tekint rá, holott más szemlélettel nézve akár meg is szerethetnéd. Ha látnád benne a lehetőséget és különlegesnek tekintenéd azt a 30-60 percet, amiben mindenki rád kíváncsi, amikor megragadhatod az alkalmat, hogy csillogj, örömmel és szeretettel beszélj magadról, az értékeidről, a szívből szeretett szakmádról, akkor azt gondolom, jobban értékelnéd a lehetőséget is. Egyszerűen láss az interjúzásban mást, mint eddig.

Talán el sem hinnéd, ha tudnád, hogy hány olyan állásinterjúzóval találkozom a napi munkám során, aki egyszerűen nem él a lehetőséggel, amit kapott akkor, amikor meghívtuk az interjúra. Meglepődnél, ha látnád, hányszor kell szinte harapófogóval kihúzni a válaszokat a jelöltekből. Számtalan esetben érzem úgy, hogy a jelöltek már fejben eldöntötték, hogy kínpadra érkeztek, egyek vagyunk csupán a kitudjahanyadik interjúztatók közül, mosolytalanul, fásultan, rezignáltan zajlik a beszélgetés, mintha nem is lenne tétje. Nincsenek izgatott kíváncsiságot mutató kérdések, izgalmas szakmai vélemény-nyilvánítások, elmarad a vibráló, reményteli beszélgetés, pedig mennyivel megemelkedne az egész szituáció energiaszintje! És mennyivel többet látnánk belőled, szakemberből is!

Nézz tehát másképp az állásinterjús helyzetre! Lásd benne az alkalmat, amikor lehetőséget és teret kaptál arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül a legtöbb információt megoszd magadról, hogy minél jobban megismerhessenek. Mutasd meg a kompetenciáidat, vázold, energiával, lendülettel, hogy mire vagy képes, miben vagy erős és más, mint a többiek!

A következő interjúdon mindenképpen tedd fel a kérdést magadnak: Neked tetszik az a kép, amit épp mutatsz magadból? Téged munkáltatóként magával ragadna a hév és éreznél heves szívdobogást a vágytól, hogy olyan valakivel dolgozhass együtt, amit most épp mutatsz magadból? Téged vonzana a mosolyod, a belső tűz és az elszántság, amit most látnak belőled? Magyarán: te kiválasztanád saját magad? (Multisabban szólva: vennél olyan részvényt, amin a te neved szerepel?)

Bármilyen bizonytalanságod esetén javaslok egy konzultációt. Kattints, segítünk! :-)

Uí: A szerző tisztában van azzal, hogy nem csak fásult, örömtelen interjúzók, hanem fásult és az örömtelenebbnél is örömtelenebb HR-es kollégák is léteznek az interjúztatási folyamatban, a szemléletváltás számukra is erősen javasolt. Meg egy kis mosoly. :-)