Menekülj előre!

Végre süt a nap! Kopogós a hideg, az igaz, de ragyog és emlékeztet, hogy lesz még tavasz, lágy szellő és ígéretes, szép – de más - élet. Nah, de addig még csücsülünk a home-officeban, karanténban, maszkmögötti, kiszáradni látszó online kis világunkban és ha élesen figyelsz, már láthatod, hogy változik. Alakul, szétesik, fejlődik, elmúlik, bontakozik, mocorog. Hogy mi, azt nem biztos, hogy tudod, de bármi alakuljon is, egy fontos dolgot érdemes szem előtt tartani: ha a tojást kívülről törik fel, az halál. Ha belülről, az születés. Kell ehhez türelem.

Lassan letelik az esztendő, március 13-án lesz egy éve, hogy új élehelyzetekbe csalogatott bennünket a covid. Belehívott a csendbe, az elkülönülésbe. Nincs az az életterület, amibe ne avatkozott volna bele, szokásokat változtatott meg, kapcsolatokat erősített vagy gyengített, egészségesebb életet hozott vagy halált, nagy kérdőjeleket és persze felkiáltó jeleket is. Sokan várják vissza a régi életüket, nekik még muszáj lesz elfogadniuk, hogy a régi már nem jön vissza. És vannak, akik örömmel, lelkesedéssel várják az újat, bármi legyen is az.

De van egy közös dolgunk, amit a fanyalgóknak és az ünneplőknek is javasolt lenne végiggondolni.

És ez nem más, mint a gyász.

2020 a nagy veszteségek éve volt (és a nagy nyereségeké is, ezt tudjuk, és érdemes erőforrásként gondolnunk a jó dolgokra). Dolgunk van vele, mert a veszteségek, kudarcok és meg nem valósult álmok állnak kupacban, elhantolatlanul. Van, hogy nem csak azt kell meggyászolnunk, ami megtörtént és végetért, hanem azt is, ami nem történt meg. És lehet, hogy már nem is fog tudni. Harag, düh, csalódottság, aggodalom és még sorolhatnánk a nehéz érzéseket, amelyek lassan egy éve rétegződhetnek a lelkedben. Ha most enervált vagy és a karantén-kiégés jeleit mutatod, az egyrészt egy természetes kifáradás, másrészt jelezheti számodra, hogy súlya van a mentális hátizsákodban összegyűjtött vaskos járvány-tapasztalatoknak, nehéz érzéseknek. Ezek mindegyike foglalják a processzort, nem véletlen, ha nehezen koncentrálsz, türelmetlen vagy, netán indokolatlan düheid vagy érzelem-kitöréseid vannak.

Ha azt érzed, hogy vágysz a megújulásra, de fogalmad sincs, hogy miként kellene hozzákezdeni, nincs új inspirációd, fókuszálatlannak és tompának érzed magad, az azért lehet, mert nincs szabad vegyértéked, nincs hely az új, friss, üde gondolatoknak, ötleteknek.

Ha a korona-kiégés tüneteit véled felfedezni magadon, tudd, hogy érdemes tenned valamit magadért. A klasszikus „kocogj-kacagj-énekelj” mellett jó, ha átgondolod, hogy a veszteségeid felett érzett érzelmeiddel mit csinálsz, tudod-e a gyászfolyamatodat önállóan menedzselni, akár azért a nemes célért, hogy később ne okozzanak testi tüneteket. Ezt a korábbi cikkemet is ajánlom figyelmedbe: Kiégtél vagy erőt gyűjtesz?

Ha segítségre van szükséged, szeretettel várlak szomatodráma egyéni konzultációra vagy ultrarövid terápiára. Mindkét módszert dr. Buda Lászlótól tanultam. Ezek olyan módszerek, amelyek gyors, dinamikus és nagyon hatékony módon indítják be az öngyógyító folyamatokat, pusztán azáltal, hogy megértjük a test vagy az élethelyzetek üzeneteit. A tudatalatti működésből felszínre kerül a tudattalan tartalom, amelyet bár most még nem ismersz, de minden bizonnyal érzed, hogy erős és makacs kis „jószág”, valamit nagyon kér tőled. A találkozásunkkor én tehát nem gyógyítani foglak téged, hanem gyengéden kísérlek a felismerés útján, ahol a nehéz érzések felszínre kerülnek, a test felszabadul és visszanyeri természetes működését, amely elengedhetetlen a megújuláshoz. Jelentkezz, nagyon várlak.

És egy kis bizalmas betekintés a levelezésemből, csak neked… Dr. Buda László ezekkel a sorokkal küldte meg nekem a másfél éves képzés után az oklevelemet: „Semmi kétségem nincs afelől, hogy mélyen megértetted és megérezted az ultrarövid terápia lényegét, gondolkodás nélkül Rád bíznám magam én is.” Na tessék, egyszer vagyok kevésbé szerény (a megújulás jegyében) és képes vagyok elérzékenyülni…