Menekülj előre!

Telik az időnk ebben a furcsa, szervezetlen, deviáns időszakban, suhannak a vissza nem hozható hetek a gyerekeink legszebb éveiből (és persze a sajátunkéból is). És nem elég, hogy részben a „megnemtörténések” időszakát éljük és számtalan pótolhatatlan dolog felett gyászolunk, mostanra már nem csak a jelenünk homályos, hanem a jövőnk is. De élni jó és csupa kaland, ugye te is kíváncsi vagy, hogy mi sül ki ebből ebből a ködpiszkálós, karanténban üldögélős, beteges-gyógyulós időszakból?

Itt ül az idő a nyakamon

A kialakult helyzetet nehezíti, hogy a társadalom egyik fele még követeli vagy legalábbis várja vissza a régi életét, a másik fele pedig ugyan már felismerte, hogy az evolúció törvényei szerint már nincs visszaút, sosem lesz a régi semmi, de ez utóbbi esetben megjelenhet annak a szorongása, hogy oké, a régi már nem, de akkor mi a csuda lesz helyette? Mire készüljünk? Mit hoz a jövő? Értjük, hogy a régi kuka, de mi van helyette? Van egy rossz hírem: senki nem tudja pontosan. És persze van egy jó is: rajtad is múlik, hogy milyen lesz a jövő. Aktivizáld a kíváncsiságod, van ennek izgalmas része is. Lehet, hogy épp te tudsz az lenni, akinek van válasza a még meg nem válaszolt kérdésekre.

Akkor is megyek, ha nem akarok

Közösen ballagunk azon az úton – mert muszáj -, amiről igazán valódi tapasztalata senkinek nincs. Se a vezetőinknek, se a családunknak, senkinek. Homályban tapogatózunk, tekintgetünk egymásra, hogy mit kell ilyenkor csinálni? Hogy kell ügyesen home-office-ozni, hogy kell digitálisan oktatni és tanulni? Hogy kell HR tanácsadóként matekot tanítani és rajzot, éneket, környezetet, németet? (A magyar és a tesi az megy.) De mégis, hogy kellene jól csinálni? És az hagyján, hogy nincs szakértői iránymutatás, hogy stratégiailag mi az ajánlott pandémia idején, de azt sem tudjuk pontosan, hogy mi a cél. Mert azon a mély, ősi szorongásból motivált túlélésen kívül most komolyabb célt nem is nagyon merünk kitűzni magunk elé. Mi az a másik élet, ami már nem olyan, mint a régi, de jön, feltartóztathatatlanul közeledik? Bármi is legyen, mi felé tartunk.

Kifogy az út a lábam alól

A ránktelepedett ködben, amikor nem látjuk a célt, akkor muszáj az útra figyelnünk. Ráhatásunk per pillanat arra van, hogy az utat hogyan tesszük meg. Kis lépésekben, óvatosan, ugyanakkor törekedve arra, hogy normális, derűs és egészséges életet éljünk vagy dühöngve, panaszkodva, asztaltcsapkodva, netán agresszívan, letarolva magunk körül mindent és mindenkit? Ne feledd, a belső békédért és a kiegyensúlyozottságodért te vagy a felelős. Dönthetsz a küzdelem mellett, de választhatod a nyugalmat is. És ha a nyugalmat választod, válassz hozzá nyugodt, kedves, békés embereket magad köré. Kapcsolódj olyan emberekkel, amilyen világot akarsz magadnak. Leegyszerűsítve: hülyékkel körbevéve hajlamos leszel azt hinni, hogy az egész világ meghülyült. Hülyékkel csak hülye világot tudsz építeni. Válogasd meg a társaságodat, a jövőben kifejezetten nagy szükségünk lesz értelmes emberek társaságára. A sötétségnek nincs forrása. De a fényt valaki/valami kitakarhatja… Egyszerűen menj a fény felé, légy örömteli, keresd megnyugtató, épeszű és jólelkű emberek társaságát. De persze előbb te magad válj azzá. És higgy abban, hogy az út mindig attól alakul, hogy elindulsz. Bármerre menj, az a te saját, egyéni utad, és éppen olyan lesz, amilyenné teszed. Vannak ködös körülmények, ez tény. De a fény még ködben is látszik és tudatossággal ez az időszak is hozhat pozitívumot az életünkbe. Ott van benned, még mindig, hidd el, az erő, a bölcsesség, a túlélő ösztön és a mosoly is!

Arcom mossa eső

Figyelem! Az enerváltság és az apátia nem nyugalom. Lehetőleg légy éber arra, ha magadon vagy embertársadon ez utóbbiak jelét vennéd észre. Nyugodtnak lenni azt jelenti, hogy van bizalmam, aktív energiáim, életerőm és derűs hitem. Az apátia passzív, borongós, lemondó, reménytelen. Fásultság, amelyben az életerő lankadó, kifejezetten káros az immunrendszer szempontjából. Ha észreveszed magadon, hogy növekszik a fásultságban töltött időd mennyisége, mindenképpen lendülj cselekvésbe, tégy bármit, csak aktivizáld magad valamivel. Kérj segítséget, ha lehet, ne maradj benne tartósan. És persze nyújts segítő kezet, ha valakinél érzékeled, mert az apátia gyors és egyenes út a depresszióhoz.

Az ember mindig jobbat remél

Ne vesztegesd az idődet semmi olyanra, ami energiát rabol tőled. Vigyázz az energiatartalékaidra és odaadással, segítségnyújtással gyarapítsd azt, amid van. Inkább légy az, aki vígasztal, minthogy téged vígasztaljanak. Add a figyelmed, a kedvességedet, szelíd nyugalmadat a legfontosabb embereknek magad körül. Légy bátorító, erőt és biztonságot adó és higgy magadban, a lábad alá organikusan alakuló útban, és abban, hogy olyan még sosem volt, hogy mindig köd legyen. Te tényleg remélj jobbat, el kell jönnie. És itt a tavasz, újrakezdés, kikelet és lágy szellő! Tartsd az arcod a napba és éltesd a reményt a szívedben! A köd és a napfény harcában soha nem a köd a nyertes.

Ha úgy érzed, hogy a kiegyensúlyozottságod megbillent vagy egyáltalán nem is találod, ha gyengül az önfegyelmed, nehezen szabályozod az életed és újra megtalálnád a belső énerődet, a mentális és egészségügyi egyensúlyodat, keress bizalommal. Egy darabig csak a virtuális térben találkozhatunk. Várom a jelentkezésedet!

Ha olvasás közben dúdoltad a Bikini együttes Közeli helyeken című számát, az nem lehet véletlen.