Menekülj előre!

A halottak napjához közeledvén akkor is előtérbe kerül a gyász kérdése, ha a veszteség nem mostanában ért és nem gyászolsz, a szó "aktív" értelmében. Ha egy ilyen ünnepen újra felkavaródsz, elárasztanak az emlékek és ez megérint téged, az teljesen természetes dolog, ettől még – ahogy az legtöbbször lenni szokott – a veszteségfeldolgozásod a maga természetes módján megtörtént. Most azt nézzük meg, hogy mikor lehet szükséged segítségre, gyász- és veszteségfeldolgozásra, hiszen néha előfordul, hogy „komplikáció lép fel” a folyamatban, valami elakad, nehézséget okoz és a veszteség aktív nehezítő tényezőként van jelen az életedben - akár hosszú évek távlatában is.

Minden gyász egyedi

A gyász nehezen leírható lelki folyamat, de az biztos, hogy sokféle, akár ellentétes érzelmek sokasága, elcsendesedése és felerősödése. A sokféleség akár indulhat a harag, düh érzésvilágától a „sírvaröhögésen” át, a hála érzéséig. A haláleseti gyászon túl kb. 40 féle veszteség érheti az embert, a meg nem valósult álmokon, az elveszített bizalmon át a válásig bármi, akár aprónak tűnő, de életstratégiailag fontos veszteségek feldolgozatlansága is terhelhetik a mentális rendszerünket. És bár az életünk része, előbb-utóbb mindannyiónk életébe megérkezik, mégis a mai napig tabuk, hiedelmek és néha kifejezetten káros szokásaink vannak, ha gyászolunk vagy gyászoló ember él a környezetünkben. Bőven van mit tanulnunk a témáról ahhoz, hogy a veszteséghez kapcsolódó traumáink ne korlázzanak bennünket egy életen át.

Mikor van szükség gyászfeldolgozásra?

A gyász nem tipizálható, mindenkinél másképp zajlik, éppen olyan egyéni a veszteséghez és a halálhoz való viszonyunk, mint az élethez. De ha az alábbi jelenségek közül bármelyiket észleled magadon egy komolyabb veszteség után, majdnem biztos, hogy egy gyászfeldolgozási folyamat sokat segítehetne neked:

• Ha fáradtnak, enerváltnak, fásulnak érzed magad és ez az energiavesztett állapot a jelenlegi terhelő társadalmi körülmények mellett is aránytalan kimerültséget okoz.
• Ha időről időre azt veszed észre, hogy „bárcsak”-kal kezdődő fantáziálások zajlanak benned elmulasztott eseményekkel, mondatokkal kapcsolatban („bárcsak elköszönhettünk volna”, „bárcsak ott lehettem volna vele”, stb.) Ezek a lezáratlan, „unfinished business”-ek, hiányok, megvalósulatlanságok örvényként keringhetnek a rendszerünkben akár évekig, évtizedekig. A vádak, önvádak, bűntudat érzése - mind-mind ide tartozik.
• Ha koncentrációs problémával, ködös gondolkodással küzdesz, könnyen elfelejtesz dolgokat és szétszórodott a figyelmed, lehet jele annak, hogy a feldolgozatlan gyász terheli az idegrendszeredet.
• Az elszabotált kapcsolatok, soha be nem fejezett folyamatok, halogatás, döntésképtelenség, túlzott hezitálás, aggályoskodás és békétlenség érzése – ezek is azt jelzik, hogy valami nincs nyugvóponton benned.
• Ha sokat időzünk a múltban, miérteken töprengünk, vagy gondolatban vádaskodunk, számonkérünk magunkon vagy másokon megtörtént vagy meg nem történt dolgokat.
• Ha a túlzottan az egyedüllétre törekszünk, érzelmi izolációban élünk és az elmagányosodás felé tartunk.
• Ha felerősödő félelmeink, szorongásaink vannak, akár újkeletű témákban.
• Ha „amúgy” mindenünk megvan, és már lehetnénk akár boldogok is, de mégsem…
• Ha üvegplafonba ütközünk, valami fékezi, gátolja az áramló élet érzését, nem haladunk, tétovázunk, vagy lefagyott állapotban tengetjük az életünket.
• Ha új szokásaink vannak, amelyek – gyakran elsőre akár hasznosnak, építőnek is tűnhetnek -, mégis hosszútávon egyensúlytalanságot okoznak (gyakorlatilag bármi, amit elterelésként használunk, túlzásba viszünk – főként tudattalanul – csak azért, hogy ne érezzük, amit érzünk)
• Ha nehéz az újrakezdés: nincs hit, bizalom, hogy lehet jobb, más, tehetetlenség érzésünk van vagy kiábrándultunk férfiakból/nőkből, szerepekből vagy magából az életből, és úgy érezzük, hogy nincs esély a boldog életre.

De szerencsére van. A jó hír az, hogy sok klassz módszer mellett létezik egy 7+1 alkalmas Gyászfeldolgozás Módszer, amely egy olyan jól strukturált cselekvésprogram, amit akár a későbbiekben, segítség nélkül is tudsz alkalmazni. A rossz hír az az, hogy – hiedelmeinkkel ellentétben - pusztán az idő nem old meg semmit. A gyász- és veszteségfeldolgozás passzívan nem történik meg. Aktivitás, munka kell hozzá. Eredményeképpen pedig elérhető a megnyugvás, a kiegyensúlyozottabb élet, a be nem teljesült érzelmek beteljesítése okán pedig a békésebb, harmonikusabb viszony önmagunkkal és a veszteségeinkkel.

Szívesen segítek, várom a jelentkezésedet, tudunk dolgozni személyesen Budapesten a XI. kerületben vagy online. Ha többet olvasnál a módszerről, kattints ide, ebben és ebben a cikkben pedig korábban írtam a gyászról. Szeretettel várom a jelentkezésedet és köszönöm, ha ajánlod ezt a cikket gyászoló ismerősödnek is.