Menekülj előre!

...és kerülgeted, mint ördög a kápolnát. 

Ez a cikk a lavírozásról fog szólni, amely egyfajta kerülőút, de leginkább zsákutca életünk folyamán. Tudtad, hogy a képzőművészetből jön a szó eredeti jelentése? Az „árnyék mélyítése”, a körvonalak elmosása… Milyen beszédes! De most nézzük, milyen, ha (esetleg) te lavírozol. És persze a diagnózis (cikk) végén ott a megoldás is!

Szóval a lavírozás az életben azt jelenti, hogy magatartásoddal, viselkedéseddel kerülőutakat, mellékvágányokat, zsákutcákat generálsz az életedben, legtöbbször tudattalanul. Röviden és tömören: elkerülöd a találkozást önmagaddal. Bármit megteszel, hogy ne kelljen azt, ott, úgy, azzal csinálnod, amit, ahol, ahogy, akivel kéne. Elkerülsz helyzeteket, nem mondasz ki dolgokat, nem cselekszel vagy nem azt, amit kéne, nem hozol döntést és megúszásra játszol. Tudattalanul rövidebb vagy hosszabb utat választasz a célhoz, mert valami olyan dolgot kerülsz így el, ami neked nehéz. A lavírozás tünete, amiről tudatosan be tudsz számolni, az valamiféle kényelmetlenség érzés, sikertelenség, esetleg boldogtalanság, nem ritkán betegség. Szorít a cipő, de gyakran nincs elég rálátásod, hogy mi okozza a bajt. Lavírozni ráadásul manapság „menő”, a felszínen akár jobb életszínvonal, azonnali sikerek is erősíthetik, hogy nem rossz irány ez.

A lavírozás nagymesterei azonban áldozatok. Húzzák a saját idejüket, lassabban tanulnak, nem szembesülnek nagy és értékes helyzetekkel, mert az néha fájhat. Ez egyszerre önvédelem és önszabotázs. Óvod magad valamitől, a könnyebbnek tűnő utat választod, amiről persze leggyakrabban az derül ki, hogy a rövid távú nyereségnek hosszabb távon fizeted meg az árát. A lavírozás része a halogatás is, de ez több annál. Ez olyan egyedi megküzdési stratégia, amiben vannak pillanatnyi nyereségek, örömök, viszont nem elég tiszta, egyenes, így többnyire nem tölt energiával, hanem kimerít. Ezért is állt a 4. helyen az Öt hiba, amit… című cikkben, mert az önsorsrontók egyik művészi stratégiája. De hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? Hogyan viselkedsz, ha lavírozol?

1. Konfliktuskerülés – jobb a béke, így nem állsz bele helyzetekbe, miért is kéne, hogy mindig igazad legyen? Ez így rendben is van, de hosszú távon igen kényelmetlen olyan életet élni, ahol a saját igazad egyszer csak eltűnik…
2. Nem döntés – húzod az idődet, persze másokét is, de a nagy dillemázásokban elmúlik a pillanat varázsa, oda az öröm, az új felett érzett eufória, a saját felelősséged felett érzett önelismerés lehetősége. Ha mégis döntesz, már kissé fásult vagy, megint a mókuskerék sivárságában érzed magad. (Tudtad, hogy minél magasabb az intelligenciád, annál inkább tudsz 50-50-re kihozni döntés előtt egy pro és kontra listát? És ez persze kizárólag a döntést nehezíti.)
3. Megfelelési vágy – mások visszajelzéseit figyeled, mit szól a barát, haragos lesz a főnök, megbántódik a drága, bosszút áll a szomszéd, mit gondol a kolléga. Őrült megfelelési vágy hajt, képzelt mércéknek akarsz megfelelni, és a formabedobós játék háromszög nyílásán akkor is át akarod préselni magad, ha te történetesen csillag vagy. Ebbe fekteted az energiáidat, ahelyett, hogy a lényegre fókuszálnál és kiélveznéd "csillagságod" minden színét, csillogását.
4. Köntörfalazás – a kommunikációdban kifejeződik ez a kerülőutas hozzáállás, néha titokzatosnak tűnsz, ugyanakkor felesleges töltelékszavakat használsz, olyan kis pipiskedve közlekedsz a tényeket illetően, magyarán nem vagy konkrét. Óvatoskodva fogalmazol, abból könnyebb kihátrálni.
5. Cinikus, szarkasztikus kommunikáció – ez a fenti elkenős megközelítés, vicc-kanapén tálalva. Az a típus, aki humorba ágyazva mondja ki az igazságot (a sajátját persze), és ha túl mélyre lőtt vele, akkor visszavonja. A profibbak még meg is vádolják a másikat, hogy nincs humorérzéke. Ennek a pontnak alpontjai a Humor Heroldok, az ő vicceikből hiányzik a „sav”, de végsősoron a vicc, az ugratás, a komolytalanság egy manőverezés. Ha túl sokszor mondod, hogy „csak vicceltem!”, akkor itt most húzz egy strigulát. ?
6. Hárítás – azaz a felelősség fel nem vállalása. „Az úgy kezdődött, hogy én visszaadtam…” Valahogy mindig „más a hibás”, „neki kéne tudni, nem nekem”, „majd megadja a jóisten”, „csak lesz valahogy”. Ezen a részen egy Előremenekülő sem ismer magára, fogadjunk! ?
7. Sértődékenység – igazi jó kis lavírozós mentalitás, a túlérzékenység mint manipulációs eszköz, megspékelve egy kis hárítással, hiszen ha megsértődünk, az azt is jelenti, hogy a másik sértő volt. Ez néha igaz is lehet, lavírozás viszont az, amikor a sértődékenységet arra használod, hogy te magad ne tegyél meg valamit a másik sértőnek titulált viselkedésére hivatkozva. A durcizó embertől nem lehet nagy teljesítményt elvárni, nem? Van más elfoglaltságod is…
8. Késés – amikor se a saját idődet, se a másikét nem tiszteled. Hihetetlenül izgalmas mozgatórugói vannak a lélek mélyebb bugyraiban, egy csoda felderíteni, hogy vajon miért notórius késő valaki? Addig is érezheti, hogy várnak rá és fontos személy? Szereti azt az egyetlen, neki szóló figyelmet, amit a várakozó neki szentel (még akkor is, ha ez negatív töltetű)? Lázad, mert ő senkihez nem akar igazodni? Tudattalanul, de a másik tudomására akarja hozni, hogy senki nem szabályozhatja be, hogy mikor fejezi be az előző tevékenységét, ami miatt késik? Egy művészlelkű szabad gyerek, akit holmi világi időmérés nem fog meghatni? Vagy fontos úgy éreznie, hogy ő a főnök? Izgalmas. ?
9. Pia fraus – a kedvencem. Kegyes hazugságok (ezt jelenti a kifejezés), az „én csak jót akartam” játszmák egyik verziója. Az „érted hazudok”, ami mögött persze én állok és nekem lesz jobb, de olyan szépen hangzik, hiszen nemes a célom, a te jólléted. Nem egyenes, nem tiszta.
10. Ígérgetés – amikor nemet mondás helyett úgy mondasz igent, hogy annak talán a jelentése. Fel van puhítva, bármi lehet belőle, lebeg az ígéreted, aztán majd megmagyarázod valahogy, ha úgy alakul, hogy nem lesz belőle semmi, de szinte tuti, hogy nem rajtad múlott. Időnyerés a cél és persze a nemet mondás elkerülése. Se téged nem épít, se a partneredet, a cél elérését meg pláne nem. Hagyd abba. ?
11. Túlkérdezés – alap kommunikációs tétel, hogy mindig az irányít, aki kérdez. Ez egészséges egyensúlyt tartva igaz is, viszont, ha a lavírozásod része, akkor könnyen kiderülhet, hogy azért csinálod, mert amíg kérdezel, addig sem kell magadról beszélni vagy állást foglalni.
12. Lárma – általában az extrovertált személyiségtípusúak nagy fegyvere a hangos beszéd, a hisztérikusabb, teátrális viselkedés, ami annyi fontos és hasznos dolgot el tud fedni, hogy csuda. A zajért cserébe viszont tűnhet úgy, hogy nagy, világmegváltó dolgok történtek, hiszen volt ebben erő, energia… Ha ráadásul általában csapongó vagy, kitérő válaszokat adsz, gondolkodási idő nélkül csak rávágod a kérdésre a választ és utána visszavonod, csípd fülön magad, lehet, hogy ez lavírozás?
13. Kapkodás – ha a mindennapi életben rutinszerűen kapkodsz és valahogy mindig úgy adódik, hogy neked sosincs időd, űzött vadként loholsz egyik teendődtől a másikig, akkor állj meg egy pillanatra és tedd fel a kérdést, hogy mi elől futsz? Mit nem kell így meglátnod, mivel nem kell szembesülnöd az életedben? Mi minden alól ment fel téged, hogy nincs rá időd? Lassabb vonaton részletgazdagabb a táj. Lehet, hogy ez zavar?
14. Csend – legyen az introvertáltak oldalán is valami „bűn” ?, rájuk jobban jellemző játszmás viselkedés a csend mint fegyver. A csended, ami büntet. Amikor a hallgatásodat belülről az mozgatja, hogy most „büntiből” jól megvonod az információt valakitől, amikor nem akarsz konfrontálódni, és inkább hallgatsz, az egy lavírozós, manipulatív játszmázás és abból is a gyilkos fajta. A hallgatás, a véleményed magadban tartása mindig bizonytalanságot kelt a másikban, a „magárahagyás”, a másik semmibe vétele pedig evolúciós félelmeket indít be. Akárhonnan nézzük, a csend rosszindulatú használata kapcsolatromboló, energiavesztős állapot, nem csak párkapcsolatban. És ha ez már rutinszerűen a viselkedésed részévé vált, akkor tudd, hogy hosszútávon valószínűleg egy nagyon rögös, megbetegítő utat választottál.
15. Zsetongyűjtés – megbántódsz, de nem szólsz, viszont óvatlan helyzetben borítod az asztalt. A zsetonok gyűjtögetése nem nyílt és őszinte folyamat, arra megy ki a játék, hogy a másik fél érezze csak nyomorultul magát, de majd ott és akkor, amikor te elérkezettnek látod az időt, lehetőség szerint a meglepetés erejét is sokkoló tényezőként felhasználva. Tipikus esete, amikor a munkavállaló beadja a felmondását egy hétköznapi, semmiségnek tűnő konfliktus miatt „Betelt a pohár!” felkiáltással – nagy a valószínűsége, hogy zsetongyűjtésről volt szó, a sok sérelem összeadódott, miközben a munkáltató addig egy passzív munkavállalóval állt szemben.
16. Hóbortosság – ismersz szeleburdi, hebrencs embereket, akik bár édeskedvesek, jópofák, mégis végsősoron megbízhatatlanok? Jellemvonásukká tették a számon nem kérhetőséget, nekik kvázi bizonyítványuk van arról, hogy életvitelszerűen lehetnek feledékenyek, pontatlanok, kelekótyák. Kedvességükkel majd kárpótolnak, kiengesztelnek bárkit. Ők azok, akikre (szerintük) képtelenség haragudni, mert bájosan felelőtlenek. Együtt dolgozni sem könnyű velük, na de együtt élni…
17. Haszonlesés – a szó önmagáért beszél, de ha érzed magadon, hogy erős belső motivációd van olyan helyzetekre fókuszálni és abban kifejezetten törtető magatartást tanúsítani, aminek nagy az anyagi haszna számodra, akkor van esély rá, hogy a felborult egyensúlyban az érzelmi, mentális életed kevesebb energiával bír, emiatt a megszerzett anyagi „jav” ritkán hoz eufórikus boldogságot.
18. Bagatellizálás – amikor a dolgokat kisebbnek, jelentéktelenebbnek akarod látni, mint amekkorák, mert kicsiben elbírod őket. Ehhez most az abszolút kedvencem, a „lámlenge” geg jut eszembe a Holló Színháztól, amikor a vonatrablókat tudatosan inkább lámlengéknek szólítják, hogy a nyomozókat ne frusztrálja, hogy igazából lángelmékkel van dolguk. :-) De amikor rutinosan mindig mindent pikk-pakk oldasz meg (fejben), az a tíz kiló felesleg nem jelenthet akkora kihívást, az a kis gyomortájéki szurkálódás csak nem jelenthet fekélyt és azt a kis lábszagú szájszagot csak nem érzi senki, akkor biztosan nem egy problémákkal szembenézni tudó, életét a kezében tartó emberről beszélünk.
19. Sóvárgás – ha rendszeresen csak sóvárogsz valami után, akkor az azt is jelentheti, hogy tulajdonképpen nagyon szeretnél valamit „fejben”, erős vágyat érzel, hogy megszerezd, megtedd, de mégsem lépsz érte. Hihetetlen energiák mennek el a kielégületlenség érzése miatt, ahelyett, hogy konkrétan cselekednél és abból energiát szereznél. Van olyan része bizonyára a sóvárgási listádnak, ami tényleg távoli és elérhetetlen, de ha a működési rutinod része, hogy amúgy elérhető dolgokért is csak sóhajtozol, akkor végső soron ez egy vesztes játszma, mert nem ad sikerélményt, erősíti a tehetetlenség érzésedet és ezáltal gyengít.
20. Általánosítás – ha magadról beszélve is úgy fogalmazol, hogy „az ember az ilyen helyzetekben mindig így meg így csinál” vagy legtöbbször az egyszerű, pillanatnyi helyzeteket is kiterjeszted és általánosságként kezeled, akkor ez a te lavírozásod része lehet. Ha „minden férfi ilyen”, ha „ilyenkor mindig az szokott lenni”, ha „jobb az ilyet elkerülni”, mondataid vannak, akkor kiterjesztesz nagy igazságokat oda, ahová nem biztos hogy kéne, pontatlanul fogalmazva bizony a lavírozás vizein evezel.

A felsorolást hosszan lehetne még folytatni, hiszen az emberiség eszköztára szinte végtelen a tekintetben, hogy hogyan találjon kerülőutakat. A fentiekről azonban elmondható, hogy egy a gyökerük: pótcselekvések. Olyan fedősztorik, amelyek sok energiát követelnek tőled, kevés vagy rossz minőségű „üzemanyagot” jelentenek számodra. Többségében és végeredményüket tekintve nem vezetnek sem az egészséghez, sem a boldog élethez.

És hogy mi a megoldás? Önismeret, életbátorság, proaktivitás, tudatosság, tanulni/változni vágyás, felnőtt felelősségvállalás és asszertivitás. Olyan életvitel, amiben emelt fővel, egyenes gerinccel szemébe tudsz nézni a tükörképednek, belemenősen, erőidet jól mozgatva, lehetőségeidet éles szemmel felismerve megragadod azokat. Vagy ha nem, akkor is rendben lévőnek érzed magad és a világodat. Teljességgel és harmóniára törekedve éled az életed, épp úgy szeretve a jót, mint elfogadva a hibákat. És nem csak beszélsz róla, hanem teszed is. Ha segítségre van szükséged, kérj segítséget, ne halogasd.