Menekülj előre!

Mottó: „...és kérem, jegyezzenek meg valamit! Az "X" sosem jelöli a kincs helyét a térképen.” Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag

Ahhoz, hogy az ember megtalálja a helyét a világban, meg kell azt ismernie. Az embereket, a társas viszonyokat, azok kezelését. Boldogulni, jól boldogulni az életben akkor lehet, ha már térkép nélkül is jól tájékozódunk benne. De lehet-e ezt a szép és életre szóló kalandtúrát anélkül véghezvinni, hogy önmagunkat nem ismerjük? Igen, lehet. De élvezni ezt az élet nevű kalandot csak akkor, ha megfelelő önismerettel rendelkezünk. Mit jelent az önismeret? Ezt a témát járom körül, egy blogbejegyzés szűkösre szabott keretein belül. A téma ennél sokkal változatosabb, majdnem határtalan. Ez a blogbejegyzés csak egy pogácsa lehet a tarisznyádban – a többit neked kell begyűjteni mellé. Nyitott szívű, lelkes kalandozást kívánok. :-)

Erőforrás vagy

Bár a téma nagyon sokrétű és összetett, én a blog „küldetéséhez” mérten csak az álláskeresés-találás aspektusából közelítem meg. Korábbi blogbejegyzésben (a motivációs levélnél, a personal branding témájánál) már beszéltem az értékekről, azokról a tulajdonságokról, kompetenciákról, amelyekkel rendelkezel. De tudsz róluk? Te is tudod magadról, amit már mások tudnak rólad? Mindenki tudja azt rólad, amit Te is tudsz magadról? Ezek azok a kérdések, amelyeket érdemes tudni a választ.

Az önismeret elmélyítéséhez számtalan jobbnál jobb eszköz létezik, bizonyára te is találkoztál már személyiség-tesztekkel, tréning-feladatokkal, szituációs játékokkal, netán pszichodrámával (és még hosszan folytathatnám a sort). Mind-mind önmagadhoz visz közelebb, segít abban, hogy megtudd magadról: hogyan vagy te ebben a világban, hogyan viszonyulsz a környezetedhez, milyen reakcióid vannak és milyen reakciói vannak a viselkedésedre másoknak. Csupa olyan kérdés, amely megválaszolására mindenképpen szükség van ahhoz, hogy például a munka világában is könnyen és jól megtaláld a helyed.

Ha felteszed magadnak azt a kérdést – bármennyire is rosszul hangzik -, hogy egy munkáltató tulajdonképpen „mit vesz meg”, miért fizet, amikor alkalmaz téged, akkor azért jó, ha erre a kérdésre legalább te tudsz válaszolni. (Ez a munkáltató számára csak később derül ki.) Ha tudod magadról, hogy te egy erőforrás vagy, a szó minden értelmében, akkor meg kell tudnod fogalmazni azt is, hogy miben rejlik a te erőd. Minek vagy te a forrása? Aztán persze jön a kérdés arról is, hogy és minek nem vagy a forrása, mit nem vesz meg veled a munkáltató, ezek adják majd a fejlesztendő területet, amelyeken érdemes elgondolkodni és idővel dolgozni rajtuk. Ha ezt az „erőforrásságot” végiggondolod, egyrészt ad egy pozitív szemléletet, hiszen értelmet ad az életnek :-), másrészt jobban fogsz tudni érvelni magad mellett például egy állásinterjún. (Nem győzöm – magamnak is – hangsúlyozni, hogy ezt a témát fókuszáltan friss diplomásoknak, pályakezdőknek írom. Az értékeinkkel tisztában lenni alapvetően nem anyagi és nem állásszerzési cél, de most ez van a fókuszban.)

Ha egy állásinterjún nem azért jelensz meg, mert állásra van szükséged, hanem azért, mert a tulajdonságaidat, erőidet, értékeidet pontosan tudod, hogy az adott vállalat hogyan tudja saját hasznára fordítani, és erről beszélni is tudsz, nagyon nagy a valószínűsége, hogy eggyel közelebb kerültél a munkaszerződés aláírásához. Korábban is írtam már, de fontosnak tartom hangsúlyozni, egy munkaadó sosem arra kíváncsi, hogy neked miért lesz jó, ha a cégénél dolgozol, hanem arra, hogy ő mit nyer veled, ő mit vesz meg a minden hónapban munkabérként kifizetett „árért”. És ezek nem csak a tényleges kompetenciáid, képességeid, hanem az összes tulajdonságod. A jók és a rosszak is. Lehetsz bármilyen jó vízügyi mérnök, vagy szakmailag zseniális fizikus, ha emberileg összeférhetetlen vagy és mondjuk nem tudsz csapatban dolgozni. Ez utóbbi tulajdonságod akár le is értékelheti a szakmai kompetenciáidat a vezetőd szemében.

Kis kitérő: nincs annál fájdalmasabb, amikor az önismeret hiánya szinte törvényszerűen likvidál munkavállalókat egy munkahelyről. A legtöbb ilyen cipőben járó munkavállaló sajnos nem is érti, hogy mi a gond, amikor elküldik a vállalattól. Ők nem tudják, hogy a vezetők számára sokszor a jó együttműködés, a kooperációs hajlandóság sokkal nagyobb súllyal esik a latba, mint egy szakmai kompetencia. Ilyenkor jönnek a nagy sóhajok a munkaviszonyt megszüntető dokumentumok aláírása közben: „Pedig mennyit túlóráztam...”, „Pedig azt a projektet is nekem köszönhetik...”, stb. Emberek vagyunk, a vezetők általában a kisebb ellenállás felé haladnak, még egy jól kooperáló, de szakmailag kevésbé felkészült kollégával is szívesebben dolgoznak együtt, mint egy profi, de személyiségével nehézségeket okozó kollégával. (A nagy átlagról beszéltem, tisztelet a kivételnek, kedves vezetők. :-))

Jó tehát tisztában lenni önmagaddal. Az sem gond, ha nem illeszkedsz a nagy átlagba, nem is ez a cél. Inkább az, hogy legalább nagyjából tudd, hogy ami történik veled, az a környezeted reakciója rád. Mindig. Tehát az események belőled indulnak ki, te vagy az, aki tudod irányítani a folyamatot. Ha tehát elismerésre vágysz, sikerre és szép eredményekre, akkor fel kell kutatnod és működésbe kell hoznod azokat a forrásokat magadban, amik hatására a környezeted is pozitívan reagál rád.

Eszközök

A személyiségünk mozaikjai születésünktől fogva megvannak bennünk, az évek múlásával „csak” helyükre kerülnek. Egyre „érthetőbb” személyiséggel, egyre érthetőbb lesz a világ is. Nem garantált, hogy boldogabb is lesz, de az esély nagyobb rá. A jól megszokott kis világunkban ücsörgés, a stabil, számunkra jól kiszámítható helyzetek (ezt nevezzük komfortzónának) elfedhetik valódi önmagunkat. Ez pedig azért rossz hír, mert többek között egy állásinterjún is előfordul – sőt, sokszor cél -, hogy az interjúzó kikerüljön a komfortzónájából. Ezt pedig nem úri passzió miatt szeretné az interjúztató elérni, hanem azért, mert a munka világában bizony nagyon sokszor kerül ki onnan az ember. Hogy ezek a kis „lélekbonbonok” téged se lepjenek meg egy interjún, érdemes felkutatnod azokat eszközöket, amelyek segítségedre lehetnek a megismerésben.

Nem vitatom, hogy a magazinok „önismereti” tesztjeiben nem lehetnek számodra meglepő, még soha nem hallott kérdések, amelyek elgondolkodtatnak és egy új felismeréshez vezetnek el, de alapvetően szakmailag megalapozottabb, és a valósághoz közelebb vezető teszteket is találsz a neten. Az én kedvencem az ún. MBTI teszt, amely igen pontos „megfejtést” ad a kitöltőjéről. Az egyes tesztek, vizsgálatok (és a mögöttük álló elméletek) valamilyen nézőpontot, valamilyen célnak megfelelést képviselnek. Nincs egyetlen, univerzális teszt. A motiváció, tanulási stílus, stressztűrés, vezetői stílus, kommunikáció, és még szinte számtalan személyiség-komponens vizsgálata lehet hasznos. A munkavégzéssel, munka környezettel kapcsolatos tesztek bármelyike segíthet. Az eredmények értelmezése illetve a különböző szempontból vizsgált személyiség jegyek „együttélése” komolyabb tudást, felkészültséget igényel. Nem árt tehát egyrészt távolság tartással kezelni a bulvár-szintű tesztek megállapításait, másrészt átgondolni a konkrét igényed (mire szeretnél koncentrálni és miért).

A nagyobb cégeknél a kiválasztási folyamat része a személyiségteszt, így a neten találhatóakból néhányat azért is érdemes megnézni, hogy ismerkedj vele. Rutint nem lehet szerezni, a tesztek mögötti, szakmailag alaposan kidolgozott tematikát nem lehet kijátszani. Az ilyen jellegű tesztek azonban nem mozdítanak ki a komfortzónádból, ami azt jelenti, hogy pontos, a valóságot nagyon megközelítő képet kaphat rólad a tesztet értelmező szakember – a saját válaszaid alapján. Tehát megtudjuk, hogy te mit állítasz magadról elméleti szinten, de azt nem, vagy nem feltétlenül, hogy stresszhelyzetben, a gyakorlatban hogyan reagálsz.

A képességmérő teszteknél már lehet árnyalni a képet, hiszen a legtöbbnél például a szűkre szabott időkerettel azt is le lehet mérni, hogy időnyomás alatt milyen eredményt érsz el. Léteznek olyan tesztek – figyelj, most titkot árulok el :-) -, amelyeknél felvillantják, hogy a veled egy teremben ülő tesztírók hány feladatot oldottak már meg. A szoftver ezután megméri, hogy milyen tempóban, milyen válaszokat adtál, amelyből kiderül, hogy a látott eredmény téged inspirált, vagy hátráltatott. Furfangos, nem? :-)
A fejlettebb képességmérő tesztek tehát nem pusztán verbális vagy numerikus képességekre vonatkozó eredményt adnak, megközelítő képet adhatnak a gyakorlati reakcióidról is.

A klasszikus teszteken túl számos olyan feladat, tréning-gyakorlat létezik, amely mind közelebb visz önmagadhoz. Az interjú során a kérdező többségében önismereti-jellegű kérdést tesz fel, hiszen meg akarja tudni, hogy kiért fog fizetni. Ha bizonytalan vagy, vagy ellentmondó válaszokat adsz, az olyan, mintha – bocsánat a hasonlatért -, a porszívó ügynök nem tudná, hogy a gép, amit értékesít, alkalmas-e takarításra. A neten számtalan jó és rossz kérdést is találsz, de mindegyik jó arra, hogy elgondolkodj rajta. Néhányat találsz a stressz-interjúkon feltett kérdésekből is, ezeket különösen érdemes átgondolni.

Interjú előtt kettővel

Még mindig az állásinterjúra koncentrálva, azt javaslom, hogy az elkövetkező napokban trenírozd magatokat egy picit. A fent említett, neten kitölthető tesztek mellett keresd azokat a helyzeteket, szituációkat, amelyekre most szorongással, félelemmel gondolsz. Az interjú nagyon sok olyan helyzetet hozhat, amit egyébként a való világban is tökéletesen lehet gyakorolni, valódi interjús-szituáció nélkül. Ha nehézséget okoz neked idegenekkel őszintén beszélni, hozd magad olyan helyzetbe, ahol ezt gyakorolhatod. Ha nehézséget okoz jó kérdéseket megfogalmaznod, ülj le, és bármilyen témában írj kérdéslistát (a kérdésfeltevésről külön blog-bejegyzésem lesz, mert nekem ezzel a témával kapcsolatban valószínűleg különös karmám lehet... :-))
Ha tudod magadról, hogy stresszes, szorongó vagy, mindenképp gyakorold a komfort zónán kívüli létet.

S hogy miért fontos az értékeink utáni „kincsvadászat”? Ha tudod, ki vagy, milyen tulajdonságokkal, értékekkel rendelkezel, akkor ahhoz is közelebb kerülsz, hogy az ehhez illeszkedő tevékenységeket, amelyekben jó vagy, könnyebben megtaláld. S ha megvan az a munkaterület, kihívás, amelyhez értesz, azt nagyobb eséllyel fogod élvezettel, örömmel végezni, és ez vezethet el végső soron az önmegvalósításhoz. Ha megtalálod, hogy mi az, amit szeretsz csinálni, amit tudsz csinálni, amire a világnak szüksége van és amiért a világ fizetni is fog, akkor elérted a karrieredben azt a szintet, amely után emberek milliói vágyakoznak.

Olyan hosszú és terjedelmes a téma, hogy nehéz abbahagyni, lekerekíteni ezt a témát. Összefoglalva: önmagunk ismerete nem azt ígéri, hogy nem jönnek nehézségek az életben, hogy könnyebb lesz az élet egy-egy megmérettetése, de azt igen, hogy edzettebben és ezáltal könnyedebben veszed majd az akadályokat. Ha nem hagyod, hogy meglepetések érjenek, mert tudatosan felkészültél (majdnem) mindenre, önmagadat tiszteled meg ezzel a gondoskodással.

És egy icipici házifeladat: Mit válaszolnál az alábbi kérdésekre?

„Látom, feszült és ideges, még a keze is remeg... Számíthatunk arra, hogy a cégünket is hasonlóan idegesen képviseli majd a partnerekkel folytatott tárgyalásokon?”, „Nos, úgy látom, a matematika nem erőssége. Üzletkötőként sem fog tudni összeadni?”, „A szövegértést vizsgáló tesztben Ön több hibát is vétett. Nem tűnik túl olvasottnak. Ezek szerint Ön nem is érti, amit olvas?”

Igen, jól érzed, ezek stressz-interjús kérdések. És még nem is annyira kemények. :-) Ha kicsit is érzel valami feszültséget magadban, akkor már érdemes mélyebben foglalkozni a témával.

A folytatásban az interjú előtti napról írok nektek, hiszen közeleg a nagy nap... :-)