Menekülj előre!

Amikor a szomszéd Aranka néni elsírja magát, mert a férje, Pista bácsi 45 év házasság után összejött Dzsesszikával a földszint 5-ből, akkor a lépcsőházi pszichológia diagnózisa szerint Pista bácsinál a kapuzárási pánik ütötte fel a fejét. Ha a 25 éves, a másoddiplomája után még harmaddiplomára pályázó Máté még mindig nem tudja, hogy mi szeretne lenni, a szülei tartják el, és mindent megtesz azért, hogy az élete felett a kormányzást még ne vegye át, akkor kapunyitási pánikról beszélünk.

A téma meglehetősen leegyszerűsített összefoglalója után nézzük, hogy mi is a kapunyitási pánik pontosabban és mit lehet tenni ellene.

Egy új keletű fogalomról beszélünk, ami főként azokat a fiatalokat érinti, akik az élet kapujában állva valamiért nem teszik meg, vagy nem tudják megtenni a kezdő lépést a Nagybetűs Életbe. Az, hogy a fogalom új keletű, nem jelenti azt, hogy az idősebb generációk nem élték ezt át, legfeljebb másképp. Az iskola padból kikerülni, önálló, független életet élni, felelősséget vállalni, igazán felnőtté válni nem mindenkinek megy egyszerűen. A helyzet – a felnőtt, független életben – tűnhet kilátástalannak, bizonytalannak, nehéznek, súlyosabb esetben annyira dermesztőnek vagy drámainak, hogy a szülőktől való leválás igazán soha nem következik be. (Bizonyára láttál már, hallottál már ilyenről, de ennek a kórosnak mondható helyzetnek az elemzésével most nem foglalkoznék.)

A lényeg tehát, hogy ha érzel némi szorongást, ha - az egyébként hőn áhított - szabadságra, függetlenségre gondolsz, ha nehezen szánod el magad a felnőtté válásra, olvasd el, összeszedtem neked néhány gondolatot, hogy meglátásom szerint mivel orvosolható ez a szorongásod. De előtte még...

Az élet nem kockásfüzet

„Az élet nem kockásfüzet, amelyben minden előre kiszámítható.” - CopyRight by Tóth Róbert. :-)

Ez a mondás erre a témára is és az alább olvasható megoldásokra is igaz. Az élet nem fekete és fehér, nem teljesen kiszámítható, de a „szerencse-faktort” vagy a teljességgel lehúzó pesszimizmust csak tudatossággal lehet ellensúlyozni. Az alábbi ötletek segíthetnek abban, hogy ügyesebben tartsd a kezedben az „életed gyeplőjét”, még akkor is, ha néha úgy érzed, „támad a világ”. 

Célkitűzés

Talán már elcsépelt is lehet, de tény, hogy célkitűzés nélkül nagyon nehéz célba érni. Meg kell tudnod fogalmaznod, hogy mit szeretnél elérni az életedben, ehhez milyen lépéseket kell tenned, kiket kell bevonnod, milyen egyéb tevékenységeket kell elvégezned és milyen határidővel. Ha megvan a célod, tudsz mire koncentrálni, meglesz a fókusza az életednek, ezzel együtt az értelme is.  Ez enyhíti a szorongásodat, tudod, minek kell energiát adnod. Arról nem is beszélve, hogy – én is megtartsam a fókuszomat :-) - az állásinterjún is tudnod kell beszélni róla. Persze csak akkor, ha van miről. Ha nincs célod, nem tudod megfogalmazni, hogy mit szeretnél elérni az életben, akkor a leendő munkáltatód joggal gondolhatja, hogy a munkavégzés terén sem tudsz célorientált működést produkálni. A jól megfogalmazott célkitűzés oldhatja a szorongást, biztosítja azt az érzést, hogy urai vagyunk az életünknek, az elért célok biztos örömforrások. Hiszen, ha van mit elérned, és el is éred, akkor büszke lehetsz magadra, önbecsülésed lesz, javul az önértékelésed, az önbizalmad. Szóval célokra fel, viszlát kapunyitási pánik! :-)

Időmenedzsment

Ha jól szervezed az életedet, ha nem csak úgy szétfolynak a hétköznapok és telik-múlik az idő feletted, akkor a céljaid mentén való haladás struktúrát ad az életednek. A célokat érdemes részcélokká bontani, úgy szervezni az életedet, hogy minden egyes pillanatban, tudatosan te lehess a kapitány. Lehet, hogy ez túl rigorózusnak tűnik, de már önmagában az élmény, hogy ura vagy a helyzetnek, hogy tudatosan vagy benne az élet nevű folyamatban, oldhatja a szorongásodat. Jó időmenedzsmenttel nagyjából azt az érzést fogod átélni, mintha egy középlangyos zseléből kimásznál és a Balaton hűs habjaiban tempóznál. Ennyire költői is tudok lenni. ;-)

Ha az életedben létező és működő fogalom az időgazdálkodás, akkor igen nagy a valószínűsége, hogy az ezzel kapcsolatos interjú kérdésre nem valami tankönyvízű zagyvaság lesz a válaszod, hanem tudsz róla beszélni, konkrét, gyakorlati példák mentén és akkor én, mint profizmusra kiéhezett interjúztató mennybe megyek. :-) Az nem időgazdálkodás, hogy beállítod a mobilodat – előrelátó módon korábbi időpontra, mint ahogy ténylegesen ébredned kellene... (Az csak azt jelenti, hogy te is szereted a telefonod szundi funkcióját :-)) Tapasztald meg a gyakorlatban, milyen beosztani az idődet, prioritásokat felállítani, megállapítani dolgokról, hogy fontosak vagy sürgősek és hidd el, az állásinterjú sztárja leszel. Ja, és nem félsz majd az élettől. :-)

Kitörés Mizantrópiából

Ha a félelmeid, szorongásod az önálló élettől súlyosabb (értsd: depressziós tüneteket produkálsz, mindenféle rossz gondolatok nyomasztanak napokon át, nem látod az élet értelmét, stb.), akkor mindenképp kérj segítséget. Sokszor már az is segíthet, ha kicsit felturbózod a társas kapcsolataidat,  nyitottá válsz olyan lehetőségekre, ahol együttműködhetsz nálad jobb passzban lévő emberekkel, és csinálsz valami hasznosat. Próbálj olyan lelkesítő dolgokat csinálni, amelyben a munkád, segítséged eredménye kézzelfogható, neked is és másnak örömet okoz. Tapasztald meg, milyen NEM pénzért dolgozni. (Jó-jó, tudom, mindenki pénzből él, nem is hosszú időre gondoltam, csak néhány napra.) Ha egy héten át ebédet hordasz ki öregeknek, ha lefestesz egy játszóteret, vagy megkérdezed a szomszéd Aranka nénit (úgyis szomorkodik a hűtlen Pista bácsi miatt :-)), hogy mit tudsz neki segíteni a lakásban, akkor egyrészt kitörsz a lefelé húzó spirálból (mert végre csinálsz mást is, mint tanulsz-bulizol-tanulsz-vizsgázol-tanulsz-állásinterjúra mész :-)), másrészt fejleszted a szociális érzékenységedet, a csapatjátékot, kiderül, hogy mennyire és mivel vagy igazán motiválható. Másoknak segíteni, másoktól pozitív visszajelzést kapni: tökéletes kiút a kapunyitási pánikból. Amellett, ha ilyenről említést teszel egy állásinterjún – mármint hogy ellenszolgáltatás nélkül is végeztél már életedben munkát – akkor a kiválasztást végző szakemberek fellélegezhetnek, mert megdőlni látszik szemükben a statisztika, miszerint az Y generációt a pénz mozgatja és az érzelmi intelligenciájuk alacsony. Szóval önkéntes munkára fel! :-)

Menekülj előre!

Naná. :-) A végére hagytam az egyik legjobb ellenszert: a tudatos felkészülést. Ha tájékozódsz, információt szerzel arról a világról, amelybe félsz kilépni, sokat tehetsz magadért és a feszültség csökkentéséért. Menj szakmai gyakorlatra (A szakmai gyakorlatról), vállalj nyári munkát, engedd, hogy minden tapasztalat közelebb vigyen ahhoz, hogy megtaláld azt a szakmát, azt a területet, amelyen dolgozni szeretnél. Igazán, szívből, és hosszútávon. Legyél nyitott, merj változtatni, ne felejtsd el: mindig dönthetsz másképp! A lényeg, hogy tartsd rajta az ujjad az életed ütőerén, legyél tudatos. Ha felismered, hogy elakadásod van, merj segítséget kérni (például ide kattintva), időt, energiát nyersz! Ha sodródsz az árral (a többiekkel), ha túlzottan meghallod a „húdenagyonnehézamaifiataloknak” károgást, akkor lehúzhat az örvény. Hidd el, sosem volt nagyon könnyű a pályakezdés, mindig voltak akadályok, kihívások, megoldandó feladatok. Légy profi álláskereső, olvasd a blogot, bízz magadban és légy büszke a legkisebb elért eredményedre is!

Te félsz a kapunyitástól? Kezeled a félelmedet valahogyan? A válaszodat a komment mezőbe írd!