Menekülj előre!

Mottó: „A fazékban a sas meg a csirke is csak hús. Nincs különbség.” (A katona c. film)

Bár olyan társadalomban élnénk, ahol a HR portálon megjelent cikk (olvasd el itt), nem késztet azonnal egy magamfajta HR-est a klaviatúra megragadására. Bár ne kellene a földre visszaráncigálni senkit, aki az esélyegyenlőség jegyében diszkrimináció-mentes álláskeresésről és anonim önéletrajzról értekezik. De én bízom benne, hogy egyszer tényleg eljön az idő...

Aki ismer, tudja, hogy maximálisan egyetértek az esélyegyenlőség elveivel, utálom a diszkriminációt és magam is részese voltam nem egy olyan projektnek, csoportmunkának, ahol az esélyegyenlőség növelésének lehetőségein dolgoztunk. A ma olvasott cikk azonban arra késztet, hogy megosszam veled a gondolataimat az anonim önéletrajzzal kapcsolatban és elővigyázatosságra intselek.

Az anonim önéletrajz

Az anonimitás ebben az esetben azt jelenti, hogy a pályázó olyan módon készíti el az önéletrajzát, amelyből a szakmai tapasztalatán és a képességein kívül nem derül ki semmi személyes. Sem a származásáról, sem az életkoráról, a személyes adatairól. Egészen egyszerűen egy személytelen leírás készül, fénykép nélkül. Ennek célja az (lenne), hogy a munkáltató pusztán szakmai szempontokat figyelembe véve, személyes előítéleteitől, előfeltételezéseitől mentesen tudjon választani. Tehát ne tegyen félre egy önéletrajzot, csak mert roma származású a pályázó, ne szűrjön ki egy vidéki lakcímet megadó (és feltételezhetően sokat utazó) jelöltet (aki természetesen simán bérelhet a munkába állás előtti napon egy munkahelyhez közeli lakást), és ne szortírozzon ki valakit azért, mert gyesről tér vissza és van három gyereke. Az anonim önéletrajz népszerűsítése tehát nemes és tiszteletre méltó törekvés, én magam annak drukkolok, hogy néhány év múlva már töröljem ezt a bejegyzést a blogról, mert aktualitását veszíti. Így legyen.

De még nincs így

Ma Magyarországon a statisztikák szerint éppen azokat az önéletrajzokat szűrik ki a HR-esek, amelyek nem tartalmaznak elegendő információt a jelöltről. Ami azt jelentheti, hogy a puska visszafelé sül el. Épp a diszkrimináció elkerülését segítő anonim önéletrajzzal érheted el, hogy nem jutsz tovább a kiválasztási folyamatban. És nem, nem, ez megint nem egy HR-es „úri passzió”, hanem vállalati kultúra (olvass róla itt), vezetői igény, időgazdálkodás.

Gondold végig

Ha egy ország, vállalat kultúrája még nincsen azon az érettségi szinten, hogy származástól függetlenül alkalmazzon munkavállalót, akkor hiába nem derül ki az önéletrajzodból, hogy roma/afrikai/kínai származású vagy, az interjú után nagy valószínűséggel elutasítanak. Ha a cég nem nyitott az anyák foglalkoztatására, akkor hiába szerződnek veled információ hiányában (mert tegyük fel, sikerült eltitkolnod), az első adandó alkalommal megválnak tőled, amikor kiderül. Ha testi fogyatékkal élsz vagy csökkent munkaképességű vagy és az interjún derül ki mindez, egy szűk látókörű, felkészületlen munkáltató nem fog alkalmazni téged. (A felkészületlenség alatt azt értem, hogy a cég nem akadálymentesített.)

A vállalati kultúra nem csak a kiválasztási folyamatban résztvevő szakemberek hozzáállását jelenti. Sőt. A kiválasztás ezer szempontjából az egyik, hogy a leendő kolléga miként illeszthető be a csapatba. Hiába az anonim (vagy fénykép nélküli) önéletrajz, az interjún megjelenő, valamiféle nehézséggel küzdő jelölt nagyon nehezen adja el magát, ha a szakmai képességei ellenére tegyük fel ápolatlan, vagy tetoválás fedi a fél arcát, utcalány-sminket visel (milyen diszkrét vagyok :-)) vagy 250 kg és a csapat ismeretében esélytelen a beillesztése. Mert ugye tudod, hogy a magyarok elfogadási képességének alacsony szintje gyakorlatilag bármire érvényes, ami az átlagtól kicsit is eltér? Láttál már statisztikát arról, hogy mondjuk 100 munkavállalóból hányan ülnének szívesen egy irodában egy fogyatékkal élő kollégával? Mit tippelsz? Még úgy is borzasztóan alacsony az igennel válaszolók aránya, hogy egy kérdőíves kérdésre adott válaszban pszichológiailag mindig egyszerűbb elfogadónak, együttműködőnek mutatkozni, mint élesben kipróbálni. Van hová fejlődnünk.

Nyílt lapok

Éppen ezért én sokkal hatékonyabb álláskeresési módszernek látom a nyílt lapokkal való pályázást, mert erre a helyzetre is igaznak érzem, hogy eléggé nagy kihívást jelenthet rövid távon megváltoztatni a kultúrát, háborogni a világ butasága miatt és tartósan munka nélkül lenni, csak mert anonim önéletrajzzal küzdünk a diszkrimináció ellen. Konkrétan miért tennéd ki magad egy felesleges szívatásnak kihívást jelentő feladatnak, amelyben feleslegesen veszítesz időt, energiát? (Ez nem azt jelenti, hogy hiábavalónak tartanék bármilyen esélyegyenlőségi törekvést, sőt! De – esetleg pályakezdő – álláskeresőként valószínűleg más az egyéni preferencia-listád sorrendje és ezt a problémát szerintem "másik irányból", szakértők feladata megoldani.)

Amit szerintem érdemes végiggondolnod:

• Anonim önéletrajzzal csak olyan céghez jelentkezz, aki a felhívásában, hirdetésében külön kéri, vagy jelzi, hogy elfogadja azt.

• Mi a „titkolni valód”? Ha tudod, hogy mi az a „hátrányod”, ami miatt már többször elutasítottak vagy ami miatt diszkrimináció áldozata lettél, keress egy szakembert (itt van mindjárt a Jobshop szakértői csapata :-)) és segítségével találjátok meg a megoldást. Mindenre van.

• Természetesen léteznek nagyon haladó szemléletű, nyitott munkáltatók is. Ha számodra ez fontos/kényes téma, érdemes tájékozódnod, és célirányosan olyan helyre jelentkezni, ahol feltehetően nem csak kommunikálják magukról az esélyegyenlőséget, hanem valóban annak megfelelően is működnek. Multikulturális cégeknél erre nagyobb az esély.

• Külföldön – ebben a témában is – előttünk járnak. Bőven. Ha külföldi állásra pályázol nagyobb az esélyed arra, hogy anonim önéletrajzzal is versenyképes legyél. De tájékozódni ez esetben is érdemes.

Hová vezethet?

A témában tájékozódva elolvastam jó pár cikket, tanácsot a kollégáktól és úgy érzem, elszaladhat a ló... Még magyar tanácsadó is javasol olyan anonim önéletrajzot elkészíteni, amiben – tanácsai szerint - még az oktatási intézmények nevét se tüntesse fel a pályázó, mert szerinte a vezetőket az amúgy sem érdekli, csak a konkrét szakmai tudás és tapasztalat. Nekem nagyon más a véleményem és tapasztalatom, ezért most kérlek, oszd meg velem, velünk itt a blogon, ha sikerrel jártál és anonim vagy fél-anonim önéletrajzzal felvételt nyertél. Őszintén kíváncsi vagyok és nagyon bízom benne, hogy végtelen hozzászólás-folyam veszi most kezdetét, mert eléggé nagy drukkere vagyok a diszkrimináció-mentes világnak. :-)

Pezsgőt bontok, ha törölhetem ezt a bejegyzést! :-D