Menekülj előre!

Korábbi bejegyzésemből megtudhattad, hogy miért hasznos az asszertív kommunikáció (olvasd el itt) és azt is, hogy melyek a főbb tudnivalók az asszertivitásról. Mai bejegyzésemből megtudhatod, hogy mi jellemzi az agresszíven és a passzívan kommunikáló embert, valamint példák mentén bemutatom, hogy mi a különbség a profi, asszertíven interjúzó és a passzív-agresszív interjúzó között. Izgalmas lesz. :-)

Nos, mára már tudod, hogy mi fán terem az asszertivitás. Ahhoz, hogy jól értsd a kommunikációs stílusok közötti különbséget, lássuk, mit is jelent, ha valaki nem asszertív. A korábbi bejegyzésemben már említettem: az asszertivitás tudatosságot is jelent, értelmi szinten történő megnyílást, érvelést, meghallgatást. A passzív és az agresszív kommunikáló ember legfőbb jellemzője, hogy érzelmi síkon kommunikál. Interjús helyzetekre koncentrálva az érzelem nem más, mint a feszültség, izgalom, stressz, megfelelni akarás, és provokáló, nehéz kérdések esetén a harag, a düh, a „szorongatottság” érzése.

Agresszív

Az agresszívan kommunikáló embert könnyű „beazonosítani”. Mondandója főként indulatos érzelmeiből táplálkozik, így partnerével szemben inkább támadó, mint elfogadó, minősít, kritizál. Az agresszív kommunikációban nincs kérdés, nincs érvelés, a „megmondó ember” stílusában utasító, követelőző és nem ritkán provokáló jegyeket fedezhetünk fel. Az agresszív ember ego-vezérelt, sokszor öntörvényű és intoleráns. Kompromisszumra való képessége gyenge, a rámenősség, erőszakosság jellemzi. Ezekből a tulajdonságokból következik, hogy nem rugalmas és hogy szűk látókörű. Mivel interjús helyzetekről beszélünk, az agresszió egyéb, non-verbális megnyilvánulásait is fel kell sorolnom: csapkodás, dühroham, ökölbe szorított kéz, vagy netán csikorgó fogak. A verekedést már nem sorolom fel. :-)

Agresszív kommunikációnak minősíthető már az az eset is, amikor a fentiekből elvétve, egy-egy momentum érzékelhető a kommunikáló ember mondandójában. Ez azt jelenti, hogy ha csak néhány igaz a kommunikációdra a fentiekből, már akkor is érdemes alaposan tanulmányoznod az asszertív kommunikáció előnyeit. Kérj visszajelzést a környezetedtől (vagy szakembertől), mert a saját agresszív megnyilvánulásaidat nem feltétlenül érzékeled. Ha hosszú ideje sikeretelen vagy az interjúzás terén, vagy vannak olyan, társas kommunikációhoz köthető konfliktusaid, ami előtt értetlenül állsz, szinte biztos, hogy a környezeted észlel "belőled" valami olyat, amit te magadról nem. Könnyen előfordulhat, hogy az asszertívebb kommunikáció "kisegít" a bajból.

Passzív

A passzív ember kevésbé feltűnő, visszafogott, félénk viselkedésével nem tűnik ki a tömegből. Általában idegesebb, bizonytalanabb típus, aki semmivel sem rendelkezik kevesebb feszültséggel, mint az agresszív típus, viszont a „megküzdési stratégiája” inkább az elfojtás. Nehezen nyílik meg, legtöbbször pozitív képességeiből is kevesebbet mutat. Interjús helyzetben főként.

Vegytisztán azonban a fent leírt kommunikációs formák ritkán tapasztalhatók, inkább azok keverékeivel találkozhatunk.

Passzív-agresszív

Nos ez a kategória az, ami leginkább jellemző az emberekre. (Remélem, ez az állítás az asszertivitás elsajátítása után már nem állja majd meg a helyét. :-)) A nyílt agresszió nagyon ritkán jelenik meg interjús és egyéb üzleti élet adta helyzetekben, a passzív-agresszív viszont annál többször. Sajnos. Ezen kommunikációs formának legfőbb jellemzője a hárító, mást okoló viselkedés, a támadás, de semmiképpen sem nyíltan. A szarkasztikus fogalmazás, az érzelmi manipuláció, irónia jellemzi és a negligálás, azaz a partner semmibe vétele. Összességében azon tulajdonságok jellemzik, amelyek bántóak, rosszindulatúak, negatív érzelmektől vezéreltek és nem nyíltak.

A fentiek és az asszertivitás ismeretében most egy játékra hívlak. Interjúzósat fogunk játszani. :-) Hogy jobban érzékeld, miért „kampányolok” az asszertivitás mellett, 3 interjús kérdésen keresztül mutatom be a passzív-agresszív-asszertív válaszokat.

Egy elképzelt interjú közepébe csöppenünk, amikor az interjúzást végző szakember „keményebbre vált”, provokatívabb kérdéseket tesz fel. (Ennek az a szerepe, hogy intenzívebb érzelmi töltetű helyzetben nézzék meg az interjúzó reakcióit.) Ha érdekel a téma, a stresszinterjúról itt olvashatsz.

Lássuk tehát:

Interjúztató: Miért gondolta, hogy ilyen végzettséggel és ilyen kevés szakmai tapasztalattal érdemes megpályáznia ezt az üzletkötői pozíciót?

Agresszív válaszadó: Én bárkinek eladok bármit. Ezt a terméket, amit maguk gyártanak, végzettség és gyakorlat nélkül is simán el tudom adni.

Passzív: A szüleim tanácsára pályáztam ide, gondoltam, megpróbálom.

Passzív-agresszív: Nem olyan nagy dolog beletanulni ebbe, adnak mellém valakit, aki betanít és csinálom is. Az ember kénytelen elvállalni minden munkát.

Asszertív: Mindig érdeklődtem a kereskedelem iránt, ambíciót érzek magamban, hogy kipróbáljam magam ezen a területen is. Sokat kell még tanulnom, de nyitott vagyok és szorgalmas.

Interjúztató: Ha jól értem, önnek konfliktusa volt az előző főnökével. Meséljen erről.

Agresszív: Igen, a főnököm egy tehetségtelen alak volt, hibát hibára halmozott. Egyszerűen nem ért a szakmához, kókler. Megmondtam, mit kéne csinálni, az neki nem tetszett, így kirúgott. De nem baj, úgyis utáltam ott dolgozni.

Passzív: Igen, volt egy konfliktus. Szerintem a főnöknek nem volt igaza, de jobbnak látta, ha nem dolgozunk együtt. Nem tudom, mi volt a baja velem.

Passzív-agresszív: A volt főnököm egy zseni. Még azt sem volt képes átlátni, hogy rossz döntést hozott, és amikor szóltam, még én voltam a hibás. Kirúgott, mert nekem volt igazam. Nem tudom, mi volt a baja velem, de nem is érdekel, legyen boldog.

Asszertív: Igen, a volt főnökömmel nem sikerült rendeznünk egy konfliktushelyzetet, mert nem voltam számára meggyőző az érveimmel. Ez tanulságos volt számomra, mára már tudom, hogyan csinálnám másként. A vezetőm a véleményem szerint nem hozott jó döntést, az én megoldásomat nem tudta elfogadni. Van ez így, elfogadtam a döntését és mára már örülök, hogy új kihívások elé nézhetek.

Interjúztató: Nos, az ön nyelvtudása - a hallottak alapján - lényegesen az elvárt alatt van.

Agresszív: Ez csak azért van, mert ideges vagyok és különben sem vagyok jártas ebben a témában. Az előző cég nem volt hajlandó fizetni a nyelvtanulásomat, nekem meg elég, hogy nem tudnak eladni. Úgy tudom, hogy amúgy sem kell maguknál a nyelv, nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Gondolom, van céges kurzus, majd eljárok oda.

Passzív: Nem volt lehetőségem tanulni a nyelvet, tényleg nem megy valami jól.

Passzív-agresszív: Nem vagyok egy nyelvzseni, de majd tanulom, ha ennyire fontos maguknak. Fizeti a cég?

Asszertív: Tudom, hogy fontos a nyelvtudás, az utóbbi időben azonban sem időm, sem lehetőségem nem volt gyakorolni. Terveim között szerepel, hogy fejlesszem magam, már ki is választottam a nyelviskolát, intenzíven fogom tanulni, hogy el tudjam látni a munkát.

Nos, eddig a példák, bármilyen hasonlóság vagy a valósággal egyezés NEM a véletlen műve. :-) Remélem, érzékelhetőbbé vált számodra, hogy miért érdemes elsajátítani az asszertív kommunikációt. Ne felejtsd, az élet minden területén hasznosítható és nagyobb sikereket érhetsz el. De csak, ha gyakorlod... ;-)