Menekülj előre!

A napokban – blogbejegyzés írása helyett :-) - beleolvastam néhány internetes fórum beszélgetésébe, és megszületett bennem az igény, hogy írjak egy olyan bejegyzést, amely a címben szereplő kérdésre keresi a választ. Feltűnő ugyanis, hogy hány sikertelen álláskereső találta meg magában a választ erre a kérdésre, igen gyorsan. :-) (Nem kevés esetben pedig a mondat végén nem is kérdő-, hanem felkiáltó jel van...)

Van amúgy egy rövid válaszom a kérdésre nekem is: igen. Éppen annyira hülye minden HR-es, mint amennyire hülye minden fogorvos, ha a tiéd épp elrontotta a fogtömésedet, mint amennyire az összes postás hülye, ha a tiéd épp a szomszéd postaládájába dobta a leveledet és amennyire az összes pénztáros is hülye, ha épp ma reggel rosszul adtak neked vissza a boltban. Magyarán igen, léteznek hülye HR-esek. Az lesz a hülye, nyilván, aki nem válaszol a pályázatodra, aki nem veszi fel a telefont vagy ha fel is vette, akkor arrogánsan válaszol. Na de az is, aki visszahívott, kiválasztott, munkaszerződés írt neked? Szóval árnyaljuk kicsit a képet és mielőtt végérvényesen lehülyézünk mindenkit, ismerjük meg a célcsoportot. Világmegváltó bejegyzés következik. :-) 

Rossz hír

Essünk át először is egy rossz híren: hiába fektetsz rengeteg energiát abba, hogy bosszankodj és ócsárold a teljes HR szakmát, sajnos ettől nem lesz jobb a helyzeted. Egyrészt nem változnak a munkájukat esetleg tényleg rosszul végző kollégák kompetenciái, másrészt neked attól még nem lesz munkád, hogy méltatlankodsz. Több bejegyzésemben is utaltam már arra, hogy véleményem szerint érdemes abba energiát fektetni, amire van ráhatásod. Abba viszont lehetőség szerint jó sokat invesztálj. (A bejegyzés végén találod a tippjeimet, hogy mit érdemes tenni azért, hogy ne süppedj bele a szakma ócsárolásába, miközben nincs miből vacsorát venni…)

De előbb lássuk, kik is a HR-esek.

A paletta

Mielőtt rányomnánk a bélyeget a szakmát képviselő emberekre, gondoljuk végig, hogy kik is ők (mi) valójában. A minősítésen túl, azt gondolom, hogy az interjús helyzetben is jobban tudsz működni, ha világosabb képed van arról, kivel van dolgod. Elsősorban azokra a HR-esekre koncentrálok, akikkel találkozhatsz a kiválasztás során, állásbörzén vagy később, a munkavégzésed során. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az alábbiak cégenként, iparáganként változhatnak, elsősorban a nagyvállalati HR-esekről szól az alábbi áttekintés. A kiválasztásért felelős kollégák tehát:

• Általában a HR szervezet alkalmazottai (vagy ritkábban vezetői), akiket a cég, vállalat ugyanolyan munkavállalóként alkalmaz, mint téged fog. Ez azt jelenti, hogy bért kapnak, jól definiált munkaköri leírásuk van, célkitűzéseik vannak és mérőszámokkal mérik a teljesítményüket.
• Többségében (minimum) két irányban tartoznak „beszámolási kötelezettséggel” (vagy csúnyábban fogalmazva) felülről két irányból várják el a tökéletes működést tőlük: az egyik a saját felettesük, a másik pedig az az üzleti vezető, akinek a partnereként dolgoznak.
• „Alulról” és „oldalról” pedig akár több százra is tehető azon munkavállalók száma, akikkel munkakapcsolatban állnak (együtt dolgoznak, vagy ügyeiket intézik).
• Általában egyszerre egyéni és csapatjátékosok. Ez azt jelenti, hogy egy időben, párhuzamosan dolgoznak egyénileg, ugyanakkor egy meghatározott területért felelős szervezetnek a csapattagjai is. Ez munka szempontjából jelenti az egyszemélyes felelősséget és a csoportos munkavégzést is.
• Kétféle kiválasztási szakemberrel találkozhatsz. Vannak cégek, ahol léteznek kizárólag a kiválasztásért felelős, ún. „recruiterek”, illetve a „business partnerek” vagy más néven generalisták. (HR területen még sok más jellegű munkakör létezik – fejlesztők, specialisták, adminisztrátorok, stb., de velük nem találkozol a kiválasztási folyamatban.) A fő különbség a recruiter és a generalista között, hogy az előbbi kizárólag a kiválasztási folyamattal foglalkozik (annak minden válfajával és összetettségével), míg a HR generalista munkakörének csak egy része a kiválasztással kapcsolatos teendők sokasága.
• Végzettségüket tekintve általában: humán vagy pszichológia szakon végzett diplomások, de közgazdászok és pedagógus képesítéssel is szép számmal találkozhatsz velük.
• Léteznek „született HR-esek”, akik annak tanultak, akként is dolgoznak pályakezdésük óta. És vannak a „HR-essé válók”, akik valahol máshol kezdték a tanulmányaikat vagy pályájukat és később, az évek folyamán nyergeltek át a humán szakmára.
• Személyiségüket és kompetenciáikat tekintve ugyanolyan színesek és összetettek, mint az emberiség bármely más populációja. :-)

Mielőtt átváltanék „kis állathatározós” stílusra :-) szeretném összefoglalni, hogy miért is írtam le mindezt.

A kiválasztási folyamat során tehát egy olyan munkavállalóval van dolgod a HR-es személyében, akinek történetesen az feladata, hogy a vezetője és az üzleti vezetője igényeit szem előtt tartva – sok egyéb teendője mellett -, lebonyolítson egy kiválasztási folyamatot és megtaláljon a kazalban egyetlen olyan „tűt”, ami (aki) megfelel a pozíció, az üzleti vezető, a már ott dolgozó csapat, a társszervezet vezetői és munkatársai, valamint a vállalati kultúra elvárásainak. Emellett jó képességű, remek szakember, megnyerő személyiség, húzó egyéniség, kiváló csapattag, de remekül dolgozik egyénileg is, tanulni jön, de lehet tőle is tanulni, és nem utolsósorban sejtszinten igásló. Mert ne hidd, hogy bármelyik vezető ennél gyengébb elvárás-listával indítja el a keresést egy megüresedett pozícióra. Tapasztalatból mondom. És állítom, hogy ez bármilyen szintű, rangú pozíciónál igaz.

Szóval mielőtt tehát ráhúznád a vizes lepedőt egy teljes szakmára, gondold végig, hogy minden szempontból megvizsgáltad-e ahhoz a körülményeket, hogy minősítsd.

Ha sikertelen vagy

Ha a sikertelenség (értsd: hónapok óta nem találsz munkát) és néhány (vagy sok) rossz tapasztalat visz rá, hogy lehülyézz minden HR-est, javaslom, hogy gondold végig az alábbiakat:

• Megfelelsz a fenti elvárásoknak? :-)
• Valóban jó a pályázati anyagod? Biztosan kitűnsz vele a több száz önéletrajz közül?
• A kiírásnak megfelelően pályáztál?
• Vannak értelmes kérdéseid?
• Üzleties (vagy legalább kulturált) a megjelenésed, a kommunikációd?
• A HR-es reakciója előtt mi volt az akció? (Azaz a te közelítésed rendben volt?)
• Jól adod el magad? Képviseled önmagad, a tudásod, a szakmád szeretetét?
• Szerethető az, ahogyan megszólítod a világot? Úgy értem, könnyű veled kapcsolatot teremteni, kellemes személyiség vagy?
• Kellően tájékozott vagy a cégről, a pozícióról, a világról, ami körülvesz? Lehet veled JÓ interjút készíteni? 

Biztos vagyok benne, hogy a fentiek teljesítése gyógyírt jelent a HR-esek „hülyeségére”. :-)

A fentiekkel nem kívántam válaszolni a „ez a sok hülye p..a mind azt hiszi, hogy ő fújja a passzát szelet” hozzászólásra, amely a telefonos interjúról szóló bejegyzésemhez érkezett :-), de segítség kívánt lenni azoknak, akik nyitottak a szemléletváltásra és felismerik, hogy miben van lehetőségük, ráhatásuk változtatni azért, hogy minél hamarabb munkához és fizetéshez jussanak.

Sok sikert és türelmet kívánok. A HR-es kollégáknak is. :-)