Menekülj előre!

Mottó: "A lakk nem fedi el a fa erezetét." (Charles Dickens: Szép remények)

Az előző bejegyzésben mindent megtudhattál arról, hogy mire számíthatsz, ha stresszinterjúra érkezel. Kaptál segítséget ahhoz is, hogy ha véletlenül nem tájékoztattak volna arról, hogy mire hívnak, még az elején felismerd a szituációt. Nos, folytassuk hát innen…

De elöljárójában engedd meg, hogy meggyőzzelek arról, miért lehet felkészülni a stresszinterjúra, hogyan lehet kihúzni a helyzet méregfogát. Először is meg kell értened, hogy mi a stressz.

A stressz – leegyszerűsítve kissé a dolgot :-) -, abból a hatásból keletkezik, amely radikális alkalmazkodásra kényszerít. Amely kibillent az egyensúlyodból, amely válaszreakciót követel. Nem minden hatás kelt stresszhelyzetet. Stressz abból a ráhatásból lesz, amelyre nem tudunk válaszolni. Ez egy felszólítás, egy kihívás, amelynek viszont nem tudunk megfelelni, nincs rá válaszunk, mondhatnám úgy is, hogy „beszorulunk”. Azaz szorongunk. A beszorult állapot az, amikor nem tudsz dönteni, konfliktusba kerülsz, nincs válaszod. Mi tehát a megoldás a stressz csökkentésére? A tudatos felkészülés. Bizony. :-) Hogy amikor jönnek a stresszt fokozó helyzetek, kérdések a stresszinterjún, akkor ne a szorongásod fokozódjék, hanem a magabiztosságod, hiszen (majdnem) mindenre fel vagy készülve, van válaszod, van eszközöd.

Ha ezt megértetted, nézzük, hol tartunk a folyamatban. Megérkeztél az interjúra, és tudod, vagy már „rávezettek”, hogy mi fog történni az elkövetkező fél-egy órában. Az alábbiakban összeszedem azokat a fontosabb tudnivalókat, amelyeket ha szem előtt tartasz, nagy baj nem érhet:

• Először is: fogadd el, hogy a stressz természetes dolog. Egy teljesen szimpla interjús szituáció is próbára teheti az idegeidet. (Itt utalnék a szuperérzékenyekre, akik ráadásul jobban ki vannak téve ilyen hatásoknak. Ők valóban stresszhelyzetbe kerülhetnek még olyan hatásoktól is, amely a többség számára még egyáltalán nem okoz ilyen állapotot.) De ha a stresszes helyzet felismerésekor még jobban bepánikolsz vagy felhúzod magad, csak rontasz a helyzeten. Ha izzad a tenyered, ha émelyegsz, ha kipirulsz vagy elsápadsz, ezek a tested természetes reakciói. Ha gondolatban önostorozásba kezdesz, és ezekre a válaszreakciókra koncentrálsz, előfordulhat, hogy minden energiádat erre pocsékolod el, és nem marad elég figyelem a helyzet kezelésére. Tehát ismerd fel és fogadd el: a stressz jön, van. (Ismét egy kitekintés: gondolj bele, az extrém sportolók, politikusok, üzletemberek, stb. között hányan vannak, akik kifejezetten keresik a stresszhelyzeteket, hogy aztán azok megoldása után jól érezzék magukat… Szóval van, aki még élvezi is… :-))
• A kialakult helyzetet kezelni kell. Nem kerülni, hanem kezelni. Ha kerülöd, azaz kivonulsz a stresszes szituációból, az is egy válasz. (Evolúciós válaszreakciónk, a „fight or flight” igen hasznos tudott lenni… :-)) Tudnod kell, hogy bármikor van lehetőséged felállni és elhagyni az interjúszobát. Ha ezt az utat választod, minden bizonnyal számodra véget ér a kiválasztási folyamat. Ha feladod, tedd azt kulturáltan. Bármilyen lehetetlen helyzetben is érezd magad, ne feledd, az üzleties magatartást akkor is hoznod kell. Nem csapkodhatsz tehát ajtót, nem válthatsz tegeződő kommunikációra. Vulgárisnak, nyersnek, agresszívnak pedig soha semmilyen körülmények között nem szabad lenned. Ezzel biztos, hogy tiltólistára kerülsz a cégnél (ráadásul utána magadat is hibáztathatod, hogy miért nem tudtál uralkodni az érzelmeiden), míg egy kulturált elutasítással (mármint a részedről) még felvételt is nyerhetsz! Komolyan. A „túlfeszítés” része lehet a stresszinterjúnak, és ha ebből intelligensen vágod ki magad, könnyen előfordulhat, hogy megnyered a pozíciót. (Egy vállalatnak sosem lehet az a célja, hogy azt nézze meg, miként vágnád rá egy problémás vevőre az ajtót, az már sokkal inkább vonzóvá tesz téged, ha egy ilyen helyzetből is úgy jössz ki, hogy szerződést írsz alá. Mármint a problémás partnerrel. :-))
• Én azonban arra biztatlak, hogy ne a feladáson gondolkodjunk (még ha meg is van a természetes határa annak, hogy meddig kezeli az ember a stresszt), hanem azon, hogy miként lehet egy ilyen helyzetet jól végigvinni, kihozni magadból a maximumot. Ez utóbbi ugyanis a cél, a stresszinterjúnak nem lehet más „küldetése”, csak az, hogy az interjúalany kitörjön a sablonokból, az „alaphelyzetéből” és megmutassa magát olyan oldaláról is, amelyet eddig még az interjúztatók nem láthattak (és valószínűleg még maga az interjúzó sem J). A cél tehát az, hogy a panelek „kihulljanak”, kibontakozzon az a személyiség, amely a felszín alatt lapul. Hiszen ez az, amit egy igazán stresszes munkahelyi szituáció is kihozhat belőled.
• A stresszinterjú ideje alatt talán az egyik legfélelmetesebb dolog lehet számodra - ami egyébként szintén természetes dolog -, az, ha a túlfeszítés hatására a szervezeted egyszerűen "ledobja az ékszíjat", azaz leblokkolsz. Ha volt már ilyenben részed (netán egy vizsgán? :-)), akkor tudod, hogy a félelmetes szó tényleg jól leírja, hogy mit érez ilyenkor az ember. A "se kép, se hang" érzés csak úgy kong az ember fejében. Ha láttál már megriadt őzikét, aki félelmében "elfelejt" elfutni, akkor tudod, miről beszélek. Nos, erre két megoldás létezik. Az egyik, hogy a jelenlévő szakemberek "visszahoznak". Ez például egy jó ismérve a profi interjúztatónak. Leblokkolt interjúalanyt nem hagyunk magára! Soha, semmilyen különleges tematikájú interjútípus nem támogathatja a pszichésen bajba jutott jelölt magára hagyását. A profi interjúztató "felülingerel", bedob egy új témát, másik irányból közelít, mindenképpen tesz valamit érted. A másik - és elsősorban apellálj erre - magadat kell "helyreraknod", mégpedig gyorsan és frappánsan. Erre a legegyszerűbb módszer az őszinteség. Nyílt tekintettel mondd ki hangosan, hogy mi történt veled. "Sajnálom, azt hiszem, leblokkoltam, kérem, tegye fel másképp a kérdését." Ennyire egyszerű. :-)
• Ha tehát tudatosodott benned, hogy stresszinterjú kellős közepén csücsülsz, nincs más teendőd, mint örömmel konstatálni, hogy milyen remek döntés volt elolvasni ezt a blogbejegyzést :-) és alkalmazni azokat a technikákat, eszközöket, amelyeket az alábbiakban olvashatsz.

Technikák

A stresszes helyzetek oldására nagyon sok eszköz áll rendelkezésedre. Vannak alapeszközök, amelyeket mindenképpen használnod kell, és vannak egyedi technikák. Ez utóbbit magadnak kell kikísérletezned, hiszen nem vagyunk egyformák. Nálad lehet, hogy oldja a stresszt, ha fütyülsz, engem pedig egészen biztosan stresszessé tesz. :-) Arról nem beszélve, hogy olyan technikát kell találnod, amelyet bármikor tudsz használni, fütyülni nem elegáns egy interjún. :-) Nézzük, milyen eszközeid lehetnek a „túlélésre”:

Első ránézésre nem tűnik eszköznek, de a stresszes helyzeteket elsősorban kommunikációs eszközökkel tudsz oldani, kezelni. Ezekről a későbbiekben írok külön bejegyzést, addig is olvass utána a neten, számos jó és használható anyagot találsz. Ha az alábbiakból felkészült leszel, biztos lehetsz benne, hogy a stresszinterjún nagyon sok kényelmetlenségtől óvod meg magad, az interjúztatók pedig olyan felkészültséggel találják szemben magukat, amilyenről álmodni sem mertek. :-) Amiről érdemes tehát mindent megtudnod:

• az asszertív kommunikáció (amely elengedhetetlen a mindennapokban is, de remek „segítőtársad” lesz a stresszinterjún is),
• a tárgyalástechnika (amely szintén tanulható, fejleszthető, és remek lehetőség arra, hogy a megfelelő módon reagálj az általad nehéznek ítélt szituációban),
• az érveléstechnika (amely a tárgyalástechnika része, de külön is érdemes foglalkozni vele, nagyon frappáns válaszokat hozhatsz ki magadból, ha alkalmazod!),
• a reklamációkezelés (amely megtanít arra, hogy miként reagálj olyan helyzetekben, amikor a másik fél el akarja érni, hogy ne te legyél felül)
• a konfliktuskezelés „tudománya” (amely szintén bőséges, elsősorban pszichológiai alapokon nyugvó irodalommal bír és remek technikákat tanulhatsz meg arra vonatkozóan, hogy miként oldd meg erőszakmentesen a helyzetet)

A fentiekről természetesen nem csak olvasnod, tanulnod kell, hanem gyakorolnod is, hiszen a stresszinterjún gyakorlati helyzetben kell megmutatnod a tudományodat! A fentiek olyan eszközök voltak, amelyek „interaktívak”, tehát a kommunikációban mindkét résztvevőre hatnak, az alábbiak pedig olyanok lesznek, amelyek téged segíthetnek a stressz tüneteinek enyhítésében.

Számos stresszoldó technika létezik, de most elsősorban olyan megoldásokat gyűjtöttem össze, amelyek nem a klasszikus értelemben vett stresszoldó technikák, de az interjún jól alkalmazhatóak és mégiscsak csökkenthetik a stressz-szintedet:

• A csend. Hagyd magad gondolkodni. Ne hirtelenkedj, ne akarj rögtön reagálni, tudatosítsd magadban, hogy mit szeretnél válaszolni. A stressz legkönnyebben az indulatot hozza ki belőled. Már tudod, hogy az érzelmeidre apellálnak, nincs más teendőd, mint a tudatosságot az érzelmek fölé emelni és higgadtan, megfontoltan reagálni. A csend egyrészt nyugtató hatású, másrészt van időd gondolkodni. Ez persze nem lehet nagyon hosszú idő, de hidd el, sokat számít.
• A kérdés. Kérdezz vissza. Ne sokat, ne sűrűn, de ha pontosíttatod az interjúztatókkal, hogy mire kíváncsiak, egyrészt időt nyersz, másrészt az átfogalmazott kérdés már lehet, hogy könnyebben megválaszolható számodra. . (Extra hatásként még akár magabiztosságot sugározhatsz ezzel.)
• Az összpontosítás. Gondolj folyamatosan és kitartóan arra, hogy ez egy kiválasztási folyamat, egy szerepjáték, mind az interjúztatók, mind a te részedről. Sulykold magadba, hogy ez nem személyeskedés, nem ellened , nem a személyed ellen szól. Összpontosíts arra, hogy nem szabad bevonódnod, a lehetőségekhez mérten kívülállónak kell maradnod. Ez segíthet a higgadtságod megőrzésében.
• Mosolyogj. Ne kívül, hanem belül. Furcsán hangzik? Igen. :-) De próbáld ki, akár most. Olvass tovább ugyanolyan komoly tekintettel, mint eddig, viszont belül – tudatosan – mosolyogj (segítek:  „Az agresszív kismalac vizsgázik. Alig tud valamit, végül a vizsgabiztos megsajnálja:- Na jól van, átengedlek kettessel! Mire a kismalac: - Nem megyek! :-)) A gelotológia szerint (nagyon klassz tudomány, nézz utána a neten) a nevetés életerő serkentő hatású. Stresszinterjún mosolyogni visszás lehet, tűnhet úgy az interjúztatók számára, hogy nem veszed komolyan őket vagy a helyzetet. Stresszhelyzetben amúgy sem tűnne őszintének a mosolyod, de ha belül derűs vagy, el tudod lazítani magad egy belső mosollyal, ugyanúgy megindul a testedben a stresszoldó mechanizmus, mintha hangosan hahotáznál.
• Az egyik legegyszerűbb oldást légzéstechnikával tudod elérni. Olvass utána, nem feltétlenül a szülő nők fújtatását javaslom :-), de gondolj arra, hogy a sóhajtozást se véletlenül „találta ki” a szervezetünk. Általában a gyors belégzés és a lassú kilégzés lazító hatású. Ezt megcsinálhatod feltűnés nélkül is. Sőt, csak úgy csináld. :-)
• Egy másik stresszoldó módszer a progresszív relaxáció, amely nagyon egyszerű és gyors oldást hoz: ülő helyzetben feszítsd meg a comb és farizmaidat, tartsd egy pár pillanatig, majd hirtelen engedd el, lazíts. Az agy megkapja az üzenetet, amit továbbít a szív felé és nyugalomra inti.
• Egyebek. Ez az a kategória, aminek csak a fantázia szab határt. Mára már valószínűleg te is megéltél annyi stresszes szituációt, hogy rendelkezel a saját magad által kifejlesztett stresszoldó technikával. A lényeg, hogy interjús helyzetben is használható legyen, ne kelts feltűnést. :-)

Azt remélem, hogy a témával kapcsolatban sikerült két fontos dolgot tisztáznom. Az egyik az, hogy a stresszinterjú sosem lehet „legalizált szívatás”. Ha annak érzed, nem vagy jó helyen. A másik, hogy a fentiekből számodra is elfogadhatóvá vált az érvelésem arra vonatkozóan, hogy igenis fel lehet készülni a stresszinterjúra. Elsősorban önismerettel, kompetencia-fejlesztéssel, stresszoldó technikákkal. Mindehhez persze ki kell törni az elméleti síkról és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Hajrá! :-)