Menekülj előre!

Mottó: "A húr is csak akkor zeng, ha feszül." (Fodor Ákos)

Egy korábbi felmérésem szerint, amelyet közel háromszázan töltöttetek ki, a „sima” interjú után a stresszinterjút jelöltétek meg, mint igazi „mumust”.

Így a mai bejegyzésem erről fog szólni. Hátha eltűnnek az árnyak, ha felkapcsoljuk a villanyt. :-)

Elöljáróban azzal kezdeném, hogy izgalomra semmi ok. Egyrészt azért, mert ma Magyarországon a stresszinterjú nem egy elterjedt interjúztatási forma – aminek egyik oka például az, hogy a hatékonyságáról és igazán jól mérő hatásáról a szakembereknek eléggé eltér a véleménye -, másrészt pedig az a jó hírem van, hogy fel lehet rá készülni. És minél tudatosabban készülsz fel rá, annál kevésbé fogod megélni stresszesnek. Lássunk hát neki. (Azért leírom ide icipici betűvel, csak neked, hogy az Európai Unióban hivatalosan nem engedélyezett interjúztatási forma a stresszinterjú. Ettől persze találkozhatsz vele, legfeljebb majd nem úgy hívják...)

Viszont, ami miatt mégis komolyan kell venni, az az, hogy stresszinterjúra - az esetek túlnyomó többségében - azokat hívják, akik a kiválasztási folyamat során egyéb kompetencia-méréseken már túljutottak és ott megfeleltek. Tehát  sok múlhat rajta. Azt hiszem, minden érvet elmondtam, ami miatt érdemes ezt a blogbejegyzést továbbolvasni. :-)

No para

Érdemes tehát felkészültnek lenni, de alapvetően nem feltétlenül kell számítanod arra, hogy stresszinterjúban legyen részed. Ez a kijelentésem csak akkor nem igaz, ha olyan munkakörre pályázol, ahol teljesen egyértelműen a mindennapi munkád része lesz a stressz és annak kezelése. (Ez utóbbi pedig a munkálató számára általában üzleti érdek, tehát odafigyel rá.) Ha ügyfélszolgálatra jelentkezel vagy olyan állásra, ahol problémás vevők lesznek az ügyfeleid, biztonsággal számíthatsz erre a kiválasztási módszerre. Jól végig kell tehát gondolnod, hogy az adott munkakört, amire jelentkezel, te magad hogyan értékeled ilyen szempontból. Stressz alatt nem kifejezetten csak a konfliktusos helyzeteket értjük, hiszen olyan tevékenység is kiválthat benned stresszt, aminek köze sincs a konfliktushoz. Gondolj csak arra, hogy a szociális munkás, vagy kórházi ápoló, netán tűzoltó vagy katona hány féle stresszt él meg nap mint nap. (A fent említett szakmák kiválasztási folyamatában általában pszichológiai tesztek formájában mérik a stresszkezelés képességét.) De az üzleti életben sem kell ahhoz feltétlenül konfrontálódnod, hogy stressz alá kerülj, hiszen egy havária helyzet is kimozdíthat a komfortzónádból.

Zóna, zóna, komfort zóna, hogyan tudnék élni nélküled 

Komfortzónának nevezzük azt a láthatatlan érzelmi, erkölcsi határt, amelyet neveltetésed, értékeid mentén, mint egy buborékot „növesztettél” magad köré. Ez az a „tér”, amiben kényelmesen, komfortosan érzed magad, amiben jól működsz, kiegyensúlyozott vagy és jó a „helyismereted”. Pontosan tudod magadról, hogy bizonyos ingerekre hogyan reagálsz, ez egy kiszámítható békeövezet. Vannak, akiknek egész kicsi a komfortzónájuk. Ők azok, akik hamar kibillennek, zavarodottá válnak, kis történések is megzavarják őket és számukra sem kiszámítható, hogy hogyan fognak reagálni a külső környezeti hatásokra. És persze vannak, akiknek a komfortzónája egészen nagy, ők azok, akik általában nyitottabbak, könnyen reagálnak és tartják a ritmust, akkor is, ha sok a zavaró tényező.  Természetesen egyik sem jobb vagy rosszabb, de rugalmas alkalmazkodás általában megkönnyíti az emberek életét, a munkahelyen és a magánéletben egyaránt. A jó hír az, hogy a rugalmas alkalmazkodás tanulható, a komfortzóna tágítható, de nyitottság és elhatározás kell hozzá. Olvasd el az önismeretről szóló blogbejegyzésemet, ide kattintva. 

Ahogyan az emberek különböznek, különböznek a munkakörök is. Létezik olyan munkahely, munkakör, ahol tökéletesen jól tud dolgozni egy zárkózottabb, kevésbé rugalmas munkavállaló is, hiszen például egy elemző, aki statisztikát gyárt egész nap, valószínűleg nem tárgyal ügyfelekkel, nem kell konfliktust és reklamációt kezelnie. Persze a számok őt is „megtámadhatják” :-), de ha emberünk szakmailag képzett, ez valószínűleg érzelmileg nem érinti (nagyon). Nagyon valószínű, hogy egy elemzőnek nem kell stresszinterjúra számítania. Ellenben egy nagyáruház ügyfélszolgálati pultjában álló kollégát az átlagosnál nagyobb stressz éri egy munkanapja során. A stresszinterjút a multik világában főként értékesítési területen, ügyfélszolgálati/ügyfélkapcsolati területen és középvezetői szinttől feljebb lévő pozíciókban alkalmazzák.

Mi is az a stresszinterjú?

A komfortzóna „mérete” majdnem hogy másodlagos kérdés. A fő kérdés az, hogy miként viselkedik az ember, ha elhagyja a komfortzónáját. Hogyan reagál, tud-e egyáltalán reagálni, tud-e problémát kezelni, ura lenni önmagának és a helyzetnek, vagy megzavarodik, kicsúszik lába alól a talaj, legrosszabb esetben pedig összeomlik. A stresszinterjú feladata tehát nem más, mint megvizsgálni, hogy az interjúalany miként reagál a komforzónáján kívül. A reakciót nem csak pszichológiai szempontból, hanem üzleti szempontból is vizsgálják. (Magyarán a „megoldásod”, reakciód lehet pszichológiai szempontból tökéletes, de annak az üzleti etikett és gazdasági szempontból is frappánsnak kell lennie.)

A stresszinterjút általában két interjúztató tartja. (Stresszkeltő lehet az is, ha nagyon sok interjúztató fogad!) Ha profik az interjúztatók, (márpedig ezt elkezdeni előzetes képzettség vagy felkészülés nélkül nagyon merész dolog), akkor betartják azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyeket NEM LEHET kihagyni, megszegni:

• Tudnod kell, azaz tájékoztatást kell kapnod arról, hogy az interjún felmérik az összes idevonatkozó kompetenciádat, nevezetesen: konfliktuskezelés, konfliktuskerülés, kommunikáció, reklamációkezelés, stressztűrés, stresszhelyzetben való viselkedés, problémamegoldó képesség, stb. Tehát nem valószínű, hogy konkrétan közlik veled, hogy stresszinterjún fogsz résztvenni (elárulom, hogy a legtöbb jelölt meg sem jelenne az interjún!), de tudnod kell róla, hogy mire számíts. Ha pedig nem mondják, KÉRDEZD MEG, konkrétan. Jogod van tudni, hogy milyen interjún fogsz résztvenni. („Előremenekülőként” pedig simán veszed majd az akadályokat! :-))
• A stresszinterjún nem tehetnek fel (még csak nem is utalhatnak rá!) vallásoddal, nemeddel, származásoddal, politikai nézeteddel, szexuális irányultságoddal vagy egészségi állapotoddal kapcsolatos kérdéseket, nem hozhatnak olyan szituációba, amely ezekkel kapcsolatos. Magyarán nem sérthetnek a méltóságodban. De úgy is mondhatnám, hogy nem alázhatnak meg. (Ez a szabály. Tudjuk, hogy egy interjún esetleg beívelt „És mikor tervezi, hogy szülni megy, van esetleg már erre megfelelő partnere?” kérdés enyhén szólva is határeset. A  hasonló kérdésre nem kell válaszolnod. És az is téged mér, miként nem válaszolsz.)
• A stresszinterjú végén fel kell oldaniuk a hangulatot, közölniük kell, hogy mit miért csináltak. Nagy hibát követ el az a HR-es, aki „oldás” nélkül hagyja távozni a jelöltet, mondhatja úgy is, hogy árt a vállalat imidzsének.

És hogy mi van akkor, ha a fentiek "véletlenül" másképp történnek? Egyszerű a válasz: menekülj. Ezúttal ne előre, hanem gyorsan.  :-)

Az soha nincs véletlenül, ha egy cég szakszerűtlenül interjúztat. Akkor az azt jelenti, hogy az a cég olyan. Olyan a cégkultúra, olyan a már ott dolgozó munkavállalók megítélése, foglalkoztatása, amilyen viselkedést, szakszerűséget az interjún látsz. Ha idegenként megaláznak, jó eséllyel megteszik  majd  munkavállalóként is. Persze dönthetsz úgy, hogy mégis aláírod a szerződést, de tedd azt tudatos döntés mentén. :-) (Olvass a vállalati kultúra„ átláthatóságáról” itt és itt.)

A stresszinterjú maga

Most már tudod, hogy milyen nem lehet egy stresszinterjú, lássuk most azt, hogy általában mire számíthatsz.

Gyanakodj, hogy stresszinterjún vagy, ha:

• Túlzottan megvárakoztatnak (és az üzleti etikett szerinti elnézést kérés is elmarad).
• Két-három interjúztatónál többen várnak az interjúszobában.
• Az interjúszobában kifejezetten kényelmetlenül érzed magad (szemedbe süt a nap, közted és az interjúztató között mondjuk van egy váza, amitől nem tudsz szemkontaktust teremteni, túl távol ülnek az interjúztatók, folyton bejön valaki és megzavar, stb.)
• Az interjúztatók viselkedése eltér az üzleties tárgyalási vagy interjúztatási magatartástól, azaz telefonál, sms-ezik, laptopján dolgozik, sugdolózik, beszélgetést kezdeményez a mellette ülővel, stb. De ide tartozik az is, ha például a nyakkendődre vagy megjelenésedre tesznek pikírt megjegyzést.
• Az interjúztatók viselkedésében, kérdéseiben fel tudod fedezni, hogy valamilyen szerepet játszanak (általában van „jó rendőr, rossz rendőr”, azaz „segítő vs. ellenséges” interjúztató, ezt hamar fel fogod ismerni :-))
• A kérdések meglehetősen direktek, flegmatikusak, netán túl nyersek is (de sosem lehetnek vulgárisak!).
• Szavadba vágnak, és rendszerint nem hagyják, hogy a gondolatodat, véleményedet végigmond.
• Feltűnően sokat faggatnak a gyengeségeidről.
• A kérdések alapvetően negatív megközelítésűek, provokatívak, lemondóak.
• A kérdésekből állítások lesznek, amik szintén negatívak, vagy a teljesítményedre, képességeidre, válaszaidra vonatkozóan, de nem ritka, hogy „érzelmileg” támadnak (mégiscsak ott vagyunk a legsérülékenyebbek).
• Szituációs játékra hívnak, vagy „észrevétlenül” áttérnek szituatív feladatokra. (Ha értékesítési területre jelentkezel, erre mindenképp számíts.)
• Ezek a szituációs játékok agresszív ügyfélkezelésről, akadékoskodó munkatárs kirúgásáról szólnak és az interjúztató szerepe frappánsan a „dúvad” szóval írható le. :-)
• Kérdést kérdés követ és még és még, egyetlen válaszodat sem fogadják el, még belekérdeznek, még értetlenkednek.
• Kifaggatnak egy szakmai álláspontodról, majd ellenvéleményt fogalmaznak meg, leminősítik a szakmai tudásodat.

A stresszinterjúra nem lehet felkészülni. 

Állítják mások. Én viszont azt mondom, hogy a stressz kezeléséhez szükséges kompetenciák fejleszthetők, megtanulhatók. Egyszerűen csak minimálisra kell csökkenteni a „meglepetés” faktort, azaz tudatosan, átgondoltan fel kell készülni arra, ami egy stresszinterjún történhet veled.

A következő bejegyzés arról fog szólni, hogy ha már tudod, mi vár rád, arra mi a legmegfelelőbb viselkedési mód, reakció. Addig is, feszegesd, kérlek, a határaidat, mozdulj ki a komfortzónádból és tudj meg minél többet magadról. :-)