Menekülj előre!

Személyre szabott megoldások útkeresőknek, gyógyulni vágyóknak.

Karácsonyi utalvány - hal helyett a háló

[email protected]

A második körös interjú (4. rész)

Mottó: "Mindenkinek van igaza." (Fodor Ákos) 

Az előző bejegyzés a második körös interjú azon részéről szólt, amikor rád, mint szakemberre kíváncsiak az interjúztatók. A mai bejegyzés arról szól, hogy miként add el magad, mint vonzó személyiséget. :-)

Az előzőekben megbeszéltük (na jó, inkább én mondtam :-)), hogy a második körös interjúnak lehet az a célja – miután az első körös interjú, tesztek és egyéb felmérések alapján már szakmailag lecsekkoltak -, kíváncsiak rád, mint emberre, munkatársra, csapattagra.


Tetszeni kell

A cím nagyon igaz, ez a fő cél. De tudnod kell, hogy nem fog sikerülni mindig és mindenkinek. Törekedni azonban lehet rá, azzal a tudattal, hogy egyszerűen lehetetlenség mindenkinek tetszeni.

Az azonban tény, hogy az interjúztatók java része nem választ ki olyan személyt, aki alapvetően nem tetszik neki. A tetszés (legújabb keletű nevén: kémia) persze sokrétű, összetett és bonyolult fogalom. Azon a bizonyos megmagyarázhatatlan „első benyomáson” nagyon sok múlik, de sajnos meglehetősen kevéssé befolyásolható ez a pillanat. De az biztos: alapvetően sokat dolgozhatunk azon, hogy a legelőnyösebb oldaladat mutasd. Az energiáinkat most arra a részre kell összpontosítanunk, amire van ráhatásunk (mert naná, hogy van!). Lássunk hát neki, tudd meg, hogyan nyűgözd le az interjúztatókat. :-)

Karakterisztika

Ahhoz, hogy egy interjús helyzetben el tudd magad adni, az alapoknál kell kezdeni. Az alap pedig az, hogy ismerned kell önmagad. Ez persze az évek során már megtörtént valamilyen szinten. A kérdés csak az, hogy egyrészt milyen szinten, másrészt pedig hogy tudsz-e erről beszélni. És ha már tudsz is beszélni róla, tudod-e, hogy egy állásinterjún ebből mennyit és hogyan tálalj. Ha nem, olvass tovább. (Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy korábbi bejegyzéseimet is a figyelmedbe ajánljam: http://www.jobshop.hu/menekuljelore/2012/05/az_en_marka)

Jófej/rosszfej

Kezdjük azzal, hogy gondolj magadra erősen. :-) Lásd magad először „önmagad szemével”, majd igyekezz külső szemlélő szemével is magadra tekinteni. Írd össze az általad jónak és rossznak tűnő tulajdonságokat és lássunk neki a felkészülésnek.

Fontos tudnod, hogy – tudom, rideg és kemény világban élünk -, a HR-esek és az üzleti vezetők általában - nem kíváncsiak rád teljes körűen. A listából emeld ki azokat a tényezőket, amelyek a megpályázott munkakör tekintetében érdekesek lehetnek. Az, hogy szereted a cicákat biztos, hogy nem fontos tulajdonság, hacsak nem állatgondozónak készülsz. Helyezkedj tehát a HR-es és az üzleti vezető gondolkodásmódjába, és próbáld kitalálni, hogy mi lehet az a felsoroltak közül, ami érdekelheti őket. Vedd elő a hirdetés szövegét, és gondold végig, hogy te milyen tulajdonságokkal bíró embert választanál. Nézd át a listádat, és válogass. Maradj hiteles, kérlek, a második körben nagy kár lenne elcsúszni valami bugyuta blöffölésen... Semmiképp ne állítsd magadról, hogy szabadidőben imádod az angol nyelven íródott matematikai szöveges feladatokat megoldani, ha az interjúztatók kezében van egy nem túl fényes numerikus teszteredményed. Főleg, ha az angol sem megy túl jól...

Plízplízplíz

A neten olvashatsz olyan tanácsokat, amelyeket érdemes átgondolnod, eléggé nagyon. :-) Van néhány karriertanácsadó, aki valószínűleg HR-esként sosem dolgozott, vagy ha igen, akkor belefásult, ezért – pedig nem szép a bosszúálló magatartás :-) - olyan tanácsokat ad, amit ha produkál egy jelölt, nagyjából minden kollégám hátán feláll a szőr. Nekem egész biztosan. Hogy miről is van szó? Köztudomású, hogy az interjú egy bizonyos szakaszában elérkezik az idő, hogy a negatív tulajdonságokról is szó essék. Ez nem egyfajta perverzió a HR-esek részéről, sokkal inkább arra irányul, hogy teljes körű képet kapjanak a jelöltről, illetve erről az oldalról is belelássanak kicsit a jelölt önismereti képességébe. Olyan nincs, hogy valakinek ne legyen negatív tulajdonsága, s ha már van, akkor lehetőség szerint beszélgessünk is róla. És akkor itt jön a fent említett karriertanácsadók tanácsa: válaszolj úgy erre a kérdésre, hogy a negatív tulajdonságot - amit bűnbánóan és lehajtott fejjel őszintén bevallasz, mint valami ítélőbizottság előtt -, csomagold be úgy, hogy aztán az interjúztatók fellélegezhessenek, hogy "basszus, ez nekünk mennyire jó..." Mert milyen szép is az, ha valaki sajnálatos módon munkamániás, ha - a kakas csípje meg – őrülten maximalista, és mondjuk üzletkötőként bevallja, hogy ő bizony nagyon rámenős... és mindezt olyan bűnbánóan, hogy meg kell a szívnek szakadni.

Szóval szerintem ezt inkább ne. Ha a HR-es kettőnél több interjún már részt vett életében, biztos, hogy hallott/látott hasonlót és hamar átlát a szitán, mert ez nem más, mint buta manipuláció. Sem nem őszinte, sem nem hiteles.

(Most persze jöhet a kérdésed, hogy de mi van akkor, ha én tényleg munkamániás vagyok és még ráadásul maximalista is? Erre is van megoldás. Tedd át a pozitív tulajdonságaid közé. :-))

A negatív tulajdonságokkal kapcsolatban a véleményem az, hogy máris szimpatikussá válik bármely negatív tulajdonság, ha kiderül róla, hogy a „tulajdonosa” tud róla, tisztában van vele, és dolgozik rajta. Sokkal jobb azt hallani, hogy „Sajnos nehezen boldogulok sok párhuzamos feladattal, nem az erősségem a „multitasking”. Viszont szeretnék fejlődni, ezért online tanfolyam keretében tanulom a time-menedzsmentet és tudatosan kihívások elé állítom magam, hogy egyre jobb és jobb legyek.” Jó, ez sem tökéletes, de sokkal jobb, mint mondjuk az, hogy „Sajnos sokszor annyira elmélyülten dolgozom, hogy megfeledkezem az időről, mert maximalista vagyok és addig nem megyek haza, amíg meg nem oldottam a feladatomat 120%-on.” Főleg, ha még a füledet is megvakarod közben...

Önjellemzés: on

No, tehát, megvan a lista, és azt is tudjuk, hogy melyik munkakörről gondolkodunk. Most már nincs más hátra, minthogy megpróbáld ezt az egészet úgy összegyúrni, hogy kijöjjön belőle egy karakter. (Lásd még: Önismeret bejegyzésemet) Egy hiteles, rólad szóló karakter. Ha valami összevissza listát magolsz be magadról, és felsorolásszerűen előadod, az unalmas lesz. Óvakodj a szinonimáktól! A legtöbb interjúzó vesz egy nagy levegőt, és felsorolja: „Munkámban precíz vagyok, alapos és körültekintő, mindenre nagyon odafigyelek és azonnal észreveszem a hibákat.” Oké, ez mind majdnem ugyanazt jelenti, öt különböző kifejezéssel megfogalmazva. Bőven elég ebből kettő, ha úgy folytatódik a mondat, hogy „azért, mert”. Vagyis elmondod azt is, hogy mi bizonyítja mindezt, milyen konkrét tapasztalataid vannak erről. Szép kerek a történet, ha hozzáteszed azt is, hogy milyen visszajelzéseket kaptál ezen tulajdonságaidról.

A kedvencem

Van egy jó módszer arra, hogy miként gyakorold saját magad bemutatását.

Itt persze már nem az elsőkörös „egyszerűbb” bemutatkozásról van szó, hanem egy mélyebb, nagyobb önismeretről szóló önjellemzésről. Nagyjából úgy beszélj magadról, mint amikor a barátodnak mesélsz egy könyv vagy film főszereplőjéről. Mintha azt szeretnéd, hogy olyan pontos és hiteles képet kapjon, mint amit olvastál vagy ahogyan láttad a filmen. Az ilyen leírás azért jó, mert törekszel arra, hogy kialakuljon a hallgatóságból a szereplő karaktere is, hogy kiderüljön, mi az igazi szerepe a könyvben, filmben. Ehhez általában sztorit is fűz az ember, hogy még nagyobb nyomatékot kapjon a karakter. És mivel egy második körös interjún vagyunk, extra profizmusról teszel tanúbizonyságot, ha a „sztori”, amibe beágyazod a saját önjellemzésedet, az egy szakmai vonatkozású történet. Ha önmagad jellemzéséhez elmesélsz egy projektmunkát, egy kihívást jelentő feladatot, és az ezekben betöltött szerepedet, hozzáadott értékeidet és viselkedés-mintáidat, akkor két legyet ütsz egy csapásra. Hiszen bemutatod, megismerteted magad, mint munkatársat, embert, és szakmailag is közelebb kerülsz az interjúztatókhoz. A saját megfigyelésem pedig az, hogy a jelölteknek sokkal egyszerűbb is így beszélniük magukról, mint szimpla felsorolásban érzékeltetni, hogy kik is ők valójában. Ezt azonban valóban jól át kell gondolni, azt javaslom, hogy ne improvizálj, hanem szánd rá az idődet az átgondolásra és gyakorold be.

 

Ha a gyakorlás után szükséged van visszajelzésre, fejlődnél, és biztosra akarsz menni, fordulj hozzám bizalommal.

Feliratkozás

Nekünk fontosak:

Összes látogatónk a hónapban: 1695
Összes látogatónk eddig: 366019