Menekülj előre!

Az időgazdálkodás olyan, mint a kőolaj-finomítás Laár András után szabadon: kőolajat is lehet finomítani, de nem fog sikerülni: sohasem lesz finom. ;)

Nincs az az állásinterjú, ahol az időmenedzsmentről ne ejtenének szót az állásinterjúzók. Vagy erősségeik között vagy gyengeségeik sorában említik meg, de biztos, hogy valamilyen kontextusban szó esik róla. Trendi téma, szépen használható és fejleszthető kompetencia a munka világában, előszeretettel beszélgetünk róla – többnyire „helytelenül”.

Gondold végig, hogy azt akarod-e mondani, amit az időmenedzsment jelent? Az idő adott, egységnyi, nehezen menedzselhető valami, mert mindenkinek ugyanannyi áll rendelkezésére. Nem lehet (de!), hogy a feladatmenedzsmentről akarsz beszélni?

A mondanivalóm tűnhet a szavakkal való játéknak, de ahhoz, hogy szemléletet tudj váltani, javaslom, hogy gondolkodj el: mi lenne, ha nem az idődet akarnád menedzselni, hanem a feladataidat? Ha feladat/teendő oldalról közelíted meg a kérdést, akkor könnyebben megy a feladatok fontosságának sorrendjét megállapítani és ebben a priorizálásban biztos, hogy jobban megtalálod a fontos és sürgős dolgokat.

Ha egy munkáltatónak azt mondod, hogy jó vagy időmenedzsmentben, akkor azt üzened vele, hogy a rendelkezésedre álló 8 órát helyezed a középpontba és azt menedzseled úgy, hogy a dolgaidat elvégezd. De ebben benne van az is, hogy amennyiben gyenge az időmenedzsmented, akkor a 8 órában nem fogsz megoldani minden feladatot és bizony kimaradhat fontos és sürgős teendő is.

Míg a task-management, mint erősség azt jelenti, hogy átlátod a teendőket, fel tudod állítani az üzletileg hasznos prioritási sorrendet és nem idő-fókuszban gondolkodsz, hanem a teendők mentén.

Ez zene a munkáltató füleinek.