Menekülj előre!

Tudod, aggódom érted. Holott még csak nem is találkoztunk személyesen, pedig mennyire akartuk, egykor még mind a ketten.

Már az önéletrajzod is megkapó volt. Átlátható, strukturált és benne volt  annak a lehetősége, hogy ezúttal megtaláltuk álmaink személyi asszisztensét. Néha már annyira akarom a jó eredményt, hogy a vezető álma az enyém is lesz kicsit. A kolléganőm előszűrt és lelkesen lobogtatta a pályázati anyagod, ami tényleg profi volt. Jöttél és interjúztál, és láttam, hogy az értékelő lapod szerint minden skillel rendelkezel, amiről titkon, csendes meeting-közi szüneteken ábrándozik egy üzleti vezető. Meggyőző voltál, magaddal ragadó, és még azt is feledtetni tudtad, hogy késve érkeztél. Téged látni kell, mondta a kolléganőm, de nem-nem, a második szűrés a kognitív teszt, na majd ha azon is! Hát azon is. Brillíroztál. Fölényesen teljesítettél, mit neked normacsoport, meg numerikus képességek! Téged látni kell, gondoltam ekkor már én is és te örömmel bólintottál, jó benyomásokat tettünk rád, ezt mondtad, csillogott is a kolléganőm szeme a visszajelzés örömétől.

A vezetői interjúra készülve átszerveztem a napomat és utaztam negyven percet, mert másik telephelyen ül a vezető, de tudtam, hogy megéri. Csörrent a kristálypohár és asztalra került a pilóta keksz is, mi nagyon akartuk ezt. Aznapra csak te voltál meghívva, hatékonytalan szervezés, de oda se neki, mondtam már, hogy nagyon akartuk. A lelkesedésemtől belelkesülő vezető sebtiben kihasználta az alkalmat és átbeszéltünk néhány fontos dolgot, gyorsak voltunk, hiszen közben téged vártunk. Már öt perces késésnél jártál, de ez még oké, ennek köszönheti Kovács, hogy mehet tréningre és pontot tettünk egy rendes felmondás indoklására is. Amikor már tíz percnél jártál, hirtelen a homlokomra csaptam és széles mosollyal nyúltam a telefonom után, hiszen eszembe jutott, hogy a kolléganőm számát tudod, de az enyémet nem és jajjhátperszeénbotor…

Hosszan kicsöngött, de nem vetted fel. Láttam magam előtt, ahogy parkolsz és a hátsó ülésen pihenő táskád mélyén megszólal a telefonod. Még a Für Elise-t is hallani véltem, tuti, hogy az a csengőhangod. Negyedórás késés már látványosan sok, hívtam a kolléganőmet, tud-e valamit rólad. Persze nem, de hív, hátha ő elér. Fél óránál még tartott a lelkesedés és remény, bizakodtam, de 40 percnél már lélekben feladtam. Még egyszer próbáltalak, de nem vetted fel. Csalódottan összecsomagoltam, és a kiábrándult vezetőt győzködtem, hogy nem, nem mind ilyen, biztosan valami baj történhetett. Ekkor még bíztam benne, hogy te nem az vagy, aki nem hív, nem vesz fel, nem ír, nem válaszol.

 A nyilvános facebook profilodról tudjuk, hogy jól vagy.