Menekülj előre!

Egy kedves olvasónk fogalmazta meg az igényét, miszerint arról olvasna szívesen, hogy álláskeresés kapcsán hogyan lehet a hátrányokból előnyt kovácsolni. Miként lehet az önéletrajzban, motivációs levélben „kezelni”a vélt vagy valós hátrányokat. 

 Mayának

Először is érdemes definiálnunk, hogy mit nevezünk hátránynak. Ez máris ingoványos terület, mert a többség ugyan rávágja, hogy a kor, a hiányzó, nem releváns tapasztalat, a vidéki lakcím, iskolai végzettség vagy nyelvtudás hiánya. Ezzel részben egyetértek, részben pedig azt gondolom, hogy egyetlen nagy hátrány van, ami rögtön kettő. Az egyik legnagyobb hátrány, amivel indulhatsz, ha nem szabod pozícióra, vállalatra a pályázati anyagodat, a másik pedig, ha nincs elég önismereted, önbecsülésed ahhoz, hogy a hátrányaidat helyén kezeld, és azzal együtt is értékes és tiszteletre méltó munkaerőként tekints magadra, hogy nem vagy tökéletes. Ha e kettő hiányzik, szinte biztos a sikertelenség.

Hátrány a négyzeten

A pozícióra, vállalatra való fókuszáltság az egyik legnagyobb lehetőséged arra, hogy kitűnj az átlagból, mert manapság sajnos még mindig a sablonok és szórólapok világát éljük. HR-esek ezrei kínlódnak azzal, hogy átlagon aluli, tucat-pályázati anyagokat olvasnak. A bármilyen céghez, bármilyen pozícióra elküldhető pályázati anyagban a hátrányaid pedig felnagyítódnak. Ha nem vagy fókuszált, ha nem szűkíted a kört, ahová pályázol és nem veszed figyelembe a saját előnyeidet, adottságaidat a pályázat során, úgy a hátrányaid még erőteljesebben ütnek vissza. Ha egyszerűen nem akarsz tudomást venni arról, hogy igenis lesznek például médiával, reklámmal foglalkozó cégek, ahová nagy biztonsággal 20 és 30 év közötti munkavállalókat fognak kiválasztani még titkárnőnek is, de 50 éven felüliként is pályázol, ha nem tájékozódsz, hogy a munkakörhöz igenis kell az orosz nyelvtudás, az pedig neked nincs, és mégis jelentkezel, akkor a saját elutasításaid számát növeled. A kulcs tehát, hogy tájékozódj és olyan céghez jelentkezz, ahol nagy eséllyel beleilleszkedhetsz a képbe.

A hátrányaidról tudnod kell beszélni

A saját hiányosságainkról meg kell tanulni kommunikálni, el kell tudni adni úgy, hogy az végül érték legyen vagy legalábbis semleges hatású a kiválasztást végző szakember számára. Hangsúlyosan kiemelem, hogy a hitelesség még mindig kulcsszó, nem arra gondolok, hogy meghamisítsd önmagad. Hanem arra, hogy legyél tisztában a hátrányaiddal és tanulj meg úgy kommunikálni róla, hogy az elfogadható legyen. Ha te magad nem tiszteled önmagad, nem fogadod el az adottságaidat, akkor hogyan várhatnád, hogy másnak ez jól sikerüljön? Ha te magad szorongsz, mismásolsz, félrebeszélsz, netán hazudsz, ha a gyengeségeidről kell beszélned, akkor ne lepődj meg, hogy a hallgatóság ebből megészlel valamit és ennek megfelelően reagál. Ha te magad leértékeled magad valamiért, akkor leértékelt áruként tekintenek rád, mert az emberek már csak ilyenek. Ha gyengének mutatkozol, gyengének is látszol és gyengének is fognak kezelni. Ha zavarba hozható vagy egy-két váratlan kérdéssel, akkor az azt jelenti, hogy önmagadban nem született meg az a válasz, amely a te szűrődön is átmenne, ami önmagadnak is  elfogadható.

Legyen megoldási javaslatod

Az egyik legfontosabb, hogy a hátrányokat mindig ki lehet egyensúlyozni valamivel. Legyen felajánlásod, ötleted arra, hogy miként tudnál egyensúlyt teremteni. Mutass nyitottságot, semmi nincs olyan fontos, mint a tanulásra való hajlandóságod. Legyél energikus, legyen hihető, hogy van lendület, dinamizmus benned arra, hogy kitartóan, lelkesen megtanulj valami újat. De ezzel ne várj a munkába állásig! Ne szabj feltételeket annak, hogy mikor állsz majd neki fejlődni, javulni, felzárkózni. Ha halogatod azt, hogy minden nappal eggyel jobb munkaerővé válj, hogy növekedjen a munkaerő-piaci értéked, akkor saját magadnak rúgsz öngólt.

Tanulj meg érték alapon kommunikálni. Mindennek van előnye, mindig van lehetőség és alkalom. Ehhez szükséges egyfajta „igen attitűd”, pozitív életszemlélet és önmagad elfogadása. De ezeket fel kell tölteni tartalommal. Nézzünk egy példát: ha a korodat tekinted hátránynak. Az emberek azt gondolják, hogy „korosnak” lenni már egyértelműen azt is jelenti, hogy ők bizony szakmailag megalapozottak, tapasztaltak és nem fognak „ugrálni” (már szülni sem fognak elmenni). De ez így önmagában egyáltalán nem alapvetés. A marketing pszichológiából tudjuk, hogy a vásárlást a nyereségvágy ösztönzi, míg a veszteségtől való félelem fékezi. Ez azt jelenti, hogy a hátrányaiddal kapcsolatban mindig úgy kell kommunikálnod, hogy a leendő munkáltatód félelmeit iktasd ki. Mi az, amitől a munkáltató ugyan fél, de soha nem fog megkérdezni egy állásinterjún? Az idősebb korosztállyal kapcsolatban mi a sztereotíp félelem? Hogy beteges, hogy lassabb felfogású, hogy kevésbé naprakész a tudása, hogy nem bírja a változást, a terhelést és a ritmust. Mi lehet hát a motivációs levélben az, amit leírsz magadról? Miről kell beszélned ennek fényében az állásinterjún?

Érted már?

Összegzésül: a hátrányaid egy része adottság, a másik része fejlesztendő terület. Az adottságokról tanulj meg tárgyilagosan, tényszerűen beszélni és kiegyensúlyozni valamivel. A fejlesztendő területeidnek pedig azonnal láss neki napi szinten foglalkozni.