Menekülj előre!

Azért írtam ezt a cikket, hogy biztassalak: az állásinterjún ne fuss tovább sablon-köröket, gondold át az állásinterjúzási technikádat és energikusan, lényegretörően kezdj a miérttel.

Tapasztalataim szerint két típusú állásinterjúzó van: az első típus a „kezdő”, aki vagy soha nem állásinterjúzott még vagy küzdve a kezdeti nehézségekkel még igen csak járatlan az interjúzás világában. A másik típus, aki rutinból nyomja, bejáratott, sematikus, ugyanakkor már „letesztelt”, kipróbált szófordulatokat használ, tudja, hogy mi után mi következik, jobban ismeri a HR-esek lelkivilágát, mint a HR-esek a sajátjukét.

Ugyanígy két típusú interjúztató létezik: az első típus még járatlan és aki már álmában is kérdéseket tesz fel soha nem látott idegeneknek.

A két nagyon különböző szerepben azonban mégis csak van egy közös pont: mindkét szerep unalmassá, szürkén rutinossá válhat a tizedik alkalom után. Ilyen a természete, ez van, ha örülünk ennek, ha nem. A legelkeserítőbb azonban az, hogy az unalom látványosan ront mindkét szereplő hatékonyságán. A folyamat fontos, mindkét félnek ugyanaz az erős motivációja és érdeke, azaz „megtalálni az igazit”, akár munkáltatóként, akár munkavállalóként. Az tehát nehezen vitatható, hogy az unalom ellen gyorsan és látványosan tenni kell, mert ez szintén közös érdek.

Most lássuk, mit tehetsz állásinterjúzóként, hogy ne legyél unalmas. Kitaláltam neked valamit, amit ha csak egyetlen alkalommal is, de feltétlenül próbálj ki! (Lehet, hogy nem is lesz több alkalmad! ;-))

Ha voltál már interjúzni, pontosan tudod, mi történik: megérkezel, várakozol, (elkésel, vagy megvárakoztatnak, mindkettő benne van), bemész, az „ice-breaking” udvariassági kör után (amelyben mindenkinek iszonyú fontossá válik, hogy könnyen idetaláltál-e, tudtál-e parkolni, stb. J), szóval ez után megkérnek rá, hogy mutatkozz be, mondj el minden fontosat magadról. És te veszel egy nagy levegőt, és ha szerencsénk van, akkor nem az általános iskolától kezded, de a főiskolától biztosan.

Állj!

Mi lenne, ha kipróbálnád, hogy a MIÉRTTEL kezded! Ha fordítva haladnál? Minden munkáltatót az érdekel igazán, hogy miért jelentkeztél, milyen munkavállaló vagy, milyen szakembernek tartod magad. Az, hogy emögött milyen szakmai múlt van részletesen, milyen iskoláid vannak és honnan jöttél, fontos ugyan, de másodlagos.

Ha már rögtön az elején felkelted magad iránt az érdeklődést, végre nem a sablonos köröket futod, izgalmas vagy és üde színfolt, akkor ráadásul még te is jobban fogod magad érezni a folyamatban. Megújulni, felfrissülni, kissé felrázni önmagad nem könnyű, ki a búbánatnak van kedve hurrá optimizmust színlelni, miközben vészesen fogy a tartalék, egyre türelmetlenebb a család is, a gyereknek sem lehet már hazudni tovább, hogy de igen, apának van munkája, csak. Nincs mit tenni, muszáj karban tartanod magad, ráhangolódni a sikerre. Az „igen attitűd”, a mosoly, a magabiztosság, a derű, a szakmai szeretet – valószínűleg számodra is – sokkal vonzóbb, mint a sablon, a savanyúság és a szürkeség.

Szóval halljuk, miért éppen te, miért éppen most, miért, miért, miért?