Menekülj előre!

Talán az ünnepek közeledte pendít meg bennem érzelmi húrokat, talán csak túl sokat hallom az álláskeresőktől a „gőg”, „hatalmaskodás”, „megalázás” szavakat, talán csak a feltűnő, hatalomittas tendencia, ami mondatja velem: nyomjuk meg egy pillanatra a daráló stop gombját!

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor az élet attól érdekes, hogy egyszer mi döntünk, egyszer döntenek felettünk. Gondold végig, ennek váltakozása az egész életünk. Ha ennek megvan a harmonikus dinamikája és egyensúly van, akkor tulajdonképpen elégedettek vagyunk/lehetünk az életünkkel. 

A gond ott kezdődik, amikor felbomlik az egyensúly. A mások felett döntéseket hozók visszaélhetnek erőfölényükkel, egóból működő, lenyomó, önmagukra mindenhatóként tekintő egó-bajnokok lehetnek, míg a kiszolgáltatottabb élethelyzetben lévők úgy érzik, hogy elveszítették az irányítást az életük felett, nincs erejük kontrollálni az eseményeket (ez nagyjából a depressziós érzésvilággal egyenlő). Minél inkább „kihúzódunk” a skála két végére, annál nagyobb bajban vagyunk. Igen, jól érted, véleményem szerint a hatalmi gépezet működtetői is nagy árat fizetnek előbb-utóbb.

Van egy színdarab, amelyet négyszer láttam már. Nem egy irodalmi mélység, de annál ütősebb. Kifejezetten meghatározó élménye az életemnek. A szakmainak is. A darab túlfizetett harmincas yuppie-król szól, akik multiknál csúcsvezetők. Azaz csak voltak, mert csúnyán kipenderítették őket. A színdarab a gondoskodó multinak köszönhető outplacement programról szól. A kirúgott vezetőket készítik fel az álláskeresésre, önmaguk eladására, úgy, hogy előtte pszichodramatikus eszközökkel feldolgoztatják velük a kirúgás élményét. A darab rosszkedvű ugyan, mondhatni drámai, mégis sírva röhög az, akinek van némi öniróniája, humorérzéke. Mind a négy színházi alkalommal figyeltem a közönséget is (innen is üdvözöl a bennem élő obszerver! J), pontosan meg lehetett állapítani, hogy kinél mit talál el, hogyan talál be… Volt olyan feszengő, jó illatú öltönyös is, aki félidőben felállt és kiment a nézőtérről. Az a fránya tükör… :-)

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, kattints ide és nézd meg a darabot a neten, a Duna World jóvoltából. Aztán még egyszer, meg még egyszer, egészen addig, amíg a „mindenhatóság” érzés el nem múlik.  Bízom benne, hogy utána a daráló gombját sem nyomod meg újra.

(A színdarabban említett „titoktorna” és „görcs-csap kiengedés” megér egy próbát! ;-))