Menekülj előre!

Egy kedves ügyfelünk sikeréről talán olvastál a facebook oldalunkon (itt), ám felmerült egy kérdése, amit most válaszolok meg. Tekintve, hogy a blogon az egyik legnépszerűbb cikkünk a bértárgyalásról szól, talán nem haszontalan, ha az erre vonatkozó kérdését nem privát módon, hanem ilyen formában válaszolom meg.

Ildikót négy állásinterjú után választották ki. „Álom-közeli” munkáról van szó. A tapasztalat, amit ezzel nyerhet mindenesetre „minden pénzt megér”, mert ez még hiányzik ahhoz, hogy „teljeskörű” legyen a szakmai tapasztalata. A kiválasztás folyamata, a munkakör, a kilátások nagyon szimpatikusak neki, a várható bére azonban kicsivel az előző bére alatt van, próbaidő utáni értékeléskor azonban szerencsére nyitott a lehetőség. A környezete kétfélét mond: az egyik csoport szerint örüljön, hogy ilyen hamar talált munkát és ne problémázzon a kevesebb bér miatt, a másik pedig azon a véleményen van, hogy talán már el is késett a béralkuval, később sokkal nehezebb fizetésemelést kérni.

Szerintem a megoldás most is középen van. Ha kíváncsi vagy a véleményemre, olvass tovább.

Ma Magyarországon nagyon nehéz dolga van az álláskeresőknek. Telített a piac, elsődleges szempont a kapcsolati tőke és annak hatékony működtetése. Mégis, egyaránt kínlódik munkáltató és munkavállaló, mert annak, aki minőségre utazik, ma egyáltalán nincsen könnyű dolga. Minőségi munkavállalót ugyanolyan nehéz találni, mint minőségi munkáltatót és ne hidd, hogy ezen sokat segít a „networkingből” létrejövő munkakapcsolat – a munkáltatók igen nagy része „fázik” a barátom barátjának foglalkoztatásától, mert ahhoz még szerencse is kell, hogy az ismerős minőségi munkaerőt „ejtőernyőztessen”. Minél kisebb a munkáltató, annál nagyobb szüksége van a tökéletes-közeli munkaerőre (erre most remélem, felszisszennek a nagyobb munkáltatók, hiszen ők sem szívesen adják alább. Egy cég jövője a minőségi szakembereken múlik.)

A felvezetés után pedig kanyarodjunk rá a bér kérdésére.

Manapság teljesen megszokott, hogy a próbaidő időtartamára alacsonyabb bérben egyeznek meg a felek, mint amennyi a próbaidő után elérhető. Ennek megvan a praktikus és elfogadható magyarázata: mindkét fél „ízlelgeti” a másikat, ismerkedés folyik és megfigyelés. Megfigyelés arra vonatkozóan, hogy jól döntöttünk-e. A próbaidő az elmélyítés időszaka, az első benyomások utáni bizonyítási szakasz.

Zárójelben

Igen ám, de mi történik a leggyakrabban? Mindkét fél hibát követ el, ha a próbaidőre úgy tekint, mint egy „terméketlen” időszakra. Ha a munkáltató csak arra összpontosít, hogy a feladat átadása megtörténjen, amíg a régi kolléga is ott van, ha a munkavállaló „túlélésre játszik” és nem mutatja meg magát, a próbaidő úgy suhan el, hogy nincs igazi értelme.

És itt jön a lényeg

Az a munkavállaló, aki a próbaidejét arra használja, hogy bizonyítson, ha tudatosan arra koncentrál, hogy minden hasznos és fontos kompetenciáját megmutassa, ha nem alibizik és nem csak „túlélésre játszik”, akkor nem lesz kérdés, hogy a véglegesítés előtti értékelésen magához ragadhatja a szót a bér kapcsán is.

De még mindig álljunk meg egy szóra

Elárulok neked egy titkot. Nem nagy, de hatásos titok, mert nem csak bértárgyaláskor, hanem bármilyen üzleti vállalkozás esetén, vagy akár az interperszonális kapcsolataidban is használhatod és garantált lesz a sikered. A titok így szól: mindig adj többet, mint amire szerződtél. Megismétlem: MINDIG ADJ TÖBBET, MINT AMIRE SZERZŐDTÉL.

Ízlelgesd egy kicsit és gondold végig, mitől térsz vissza vásárlóként egy kereskedőhöz, mi az, ami miatt van emlékezetesebb emberi kapcsolatod a többinél…

Aki többet ad neked annál, mint amire számítottál – legyen az érzelmi vagy anyagi dolog -, biztos, hogy örökre benne marad az emlékezetedben. És most gondolj arra, amikor valami nem érte meg az árát, kevesebbet kaptál, mint amennyit fizettél vagy egyszerűen csak minimumon ketyegett egy kapcsolatod…

Lefordítva ezt a próbaidőre és a béralkura, egyetlen dolgot kell tenned: többet kell adnod, mint amire a munkaköröd szerint szerződtél. Légy szorgalmasabb, mint a többiek, vállalj több feladatot, légy aktívabb, érdeklődőbb, tegyél bele apait-anyait- azaz adj többet, mint amire a munkáltató számít. (Lelki füleimmel már hallom persze az ellenvéleményeket is. „Ezeknek semmi sem elég, ismerem a munkáltatókat.” „Csak akkor lehetek jó, ha beledöglök a munkába”. „Miért adjak többet, később majd az lesz az elvárás.”  Én most a normális, üzleti szempontokat is mérlegelő, hosszú távon gondolkodó munkáltatókról és vezetőkről beszélek.)

És miután adtál, kérned sem lesz nehéz. És mivel a munkáltatód már kapott, ezért adnia is sokkal könnyebb lesz. A magasabb színvonalú munkavégzésért sokkal könnyebben nyílik meg a munkáltató pénztárcája… Béremelést sosem fogsz kapni csak azért, hogy neked jó legyen. Magasabb fizetést pedig csak magas értékű szolgáltatásért várhatsz.

És még valami. Ne feledd, hogy béremelést önmagadért kérsz. És nem elsősorban azért, hogy anyagilag könnyebb legyen. Kiállni magadért, önérvényesíteni, azt üzenni magadnak, azt tudatosítani magadban, hogy értékes vagy, akkor is kimagaslóan nagy befektetés hosszútávon, ha a bértárgyalásod valamiért sikertelen. Ha tudod, hogy te tisztában vagy az értékeiddel, hogy képviselted magad és minden tőled telhetőt megtettél, sokkal világosabb és reálisabb képed lesz arról, hogy szeretnéd-e folytatni a munkaviszonyodat.

A jól felépített béralkunak tehát van eleje (többet adok, mint amire a munkáltató számított), van közepe, (amikor teszek magamért és kérek), és van vége, (amikor tiszta, átlátható helyzetben tiszta döntést tudok hozni arról, hogy megéri-e).

Ha belegondolsz, egy igazi előremenekülő ezt a stratégiát választaná. Előre menekül. J