Menekülj előre!

Ez a cikk az állásinterjúk kínos pillanatairól szól. Azokról, amelyeket a háta közepére kíván interjúzó, interjúztató egyaránt.

Elöljárójában szögezzük le, hogy vannak nehéz, kellemetlen (vagy annak tűnő) kérdések, de mindezek attól válnak kínossá, ha sehogyan sem boldogulsz velük. Mert nem készülsz fel rájuk, nincs válaszod, vagy mert még sosem gondolkoztál el azon, hogy miként lehetne másként reagálni.

Ebben a cikkemben már írtam KO válaszokról, tulajdonképpen ezek is a kínos szituációk közé sorolhatóak, de nézzük most konkrétan, hogy mire érdemes figyelned és elkerülnöd. Még egyszer hangsúlyozom, többségében nem maga a téma kínos, hanem az, ha nem kezeled.

Kínos, ha:

• Megírsz egy már-már tökéletes önéletrajzot, de nem tudod elmondani. Mert tudd, nem elég elkészíteni, meg is kell tanulnod az önéletrajzodat. Furcsán hangozhat, de ha nem gyakorlod, hogy szabad szövegesen is el tudd mondani, rettenetesen kínos, ha belezavarodsz az évszámokba, és azt a hatást kelted, mintha nem is te írtad volna, vagy nem a te életed lenne, amiről beszélsz. (Igen, hidd el nekem, láttam már az éveket az ujjain számoló jelöltet, aki próbálta megfejteni a diplomázásának évszámát…)
• Felvetődik egy nehéz téma, és elsírod magad. És nem miattam (nekem) kínos, hanem neked, ha emiatt nem tudod folytatni az interjút. Ne hidd, hogy érzéketlenség íratja velem, de hidd el, jobb, ha felkészülsz azokra a nehéz kérdésekre/válaszokra, amibe egyébként legtöbbször a jelöltek sodorják bele magukat. Ha meghalt a kiskutyád, ha nem sikerült egy vizsgád, ha elment a kisbabád, ha súlyosan beteg szülőt ápolsz, ha bármi bánat van az életedben, akkor meg kell tanulnod róla beszélni. Hidd el, jó felkészüléssel, átgondolt válaszokkal jobban jársz, mint azzal, hogy nem mersz szembesülni a témával, és aztán majd amikor az interjún – legtöbbször teljesen véletlenül – beszélned kell róla, leblokkolsz. Két ilyen eseten vagyok túl és hidd el, teljesen normálisnak tartom, ha feltörnek az érzelmek, és azt is, ha nem tudsz feltétlenül uralkodni magadon, de azzal nem értek egyet, hogy emiatt ne tudj tökéletesen szerepelni egy állásinterjún, és időről időre még nehezebb helyzetbe hozd magad egy amúgy is nehéz helyzetben. Azaz ne juss álláshoz azért, mert a nehéz témád miatt nem tudod kihozni magadból a maximumot.
• Úgy érkezel az állásinterjúra, hogy valami nem stimmel veled, de nem mersz beszélni róla. Ha elrontotta a fodrász a frizurád, ha leetted az ingedet, ha elromlott a zippzárad a nadrágodon, ha éktelen nagy herpesz nőtt a szádra és alig tudsz beszélni, ha zuhogó esőben nyakig saras lettél, ha rajta maradt a kezed fején az előző napi buli bélyegzője… kezdd két rövid, frappáns mondattal az interjút, hogy feloldd a kínos helyzetedet. Sokkal jobb, ha te „szerválsz”. Nem kell magyarázkodnod, túlbeszélned semmit, de alakítsd úgy, hogy jól jöjj ki a helyzetből. Ne játssz megúszásra!
• Ha flörtölsz. Akár nő vagy, akár férfi, állásinterjún tilos flörtölni. Láttam már ilyet, mindkét nem képviselője részéről. (A nők nem velem flörtöltek! :-)) Végtelenül szánalmas szituációba keverheted magad, ha ezen a vonalon indulsz el. Alapszabály tehát, hogy nem szemezünk, nem nyalogatjuk a szánk szélét és nem pislogunk alulról felfelé. ;-)  Nem kérünk el magán telefonszámot, nem udvarolunk és nem visszük magán síkra az állásinterjút.
• Ha nem boldogulsz az etikai kérdésekkel. Hogy mit kell ezekről tudni és hogyan érdemes felkészülni rájuk? Kicsit bővebb a téma, megér egy külön blogbejegyzést. Nyomj egy like-ot, ha szeretnéd.

Nos, ennyi. A kínos helyzeteket bőven lehetne még sorolni, hiszen már az is kínos, ha szakmai kérdésekben nem tudsz kompetensen válaszolni, ha nem tudsz üzletiesen viselkedni, ha nem ismered az etikettet. Ezeket azért nem soroltam most fel, mert ezeket nehéz "kimagyarázni". A fenti példáknál pedig éppen azt igyekeztem hangsúlyozni, hogy felkészüléssel, átgondolt kommunikációval kezelhetőek ezek a kínos pillanatok. De rá kell szánnod az időd, tenned kell magadért. Hajrá, mi drukkolunk neked!