Menekülj előre!

Az önéletrajzod akkor jó, ha – miután elolvastam -, találkozni akarok veled. Ennyi. Ha felkelted az érdeklődésemet emberileg, szakmailag, ha megcsiklandozod a kíváncsiságomat, ha megcsillan a remény, hogy végre meglesz az oly régen áhított munkaerő, amitől én majd felléphetek az üzleti vezetőm képzeletbeli dobogójára, isten bizony meghívlak interjúzni.

Vésd az eszedbe: a HR-es (legyen szakértő vagy vezető beosztású, szinte mindegy), ugyanolyan alkalmazottja a cégnek, mint bárki más. Amikor egy üzleti vezető szervezetén belül egy üres pozíció betöltése a feladata, abban a pillanatban a HR-es egy teljesítménykényszeres, célorientált munkavállaló, aki az elismerést, a fizetését, a bónuszát azért kapja, mert jól végzi a feladatát. Többek között a kiválasztást.  Neki az az érdeke, hogy olyan önéletrajzot vigyen az üzleti vezető elé, amit ő maga meg tud védeni, érvelni tud mellette és meggyőzően képviselni tudja a saját maga döntését, hogy száz jelentkező közül miért épp azt a tízet mutatja meg a vezetőnek, amit. És a tízből pontosan tudja, hogy legfeljebb hat-hét jelölt lesz, aki tényleg belefér a vezető idejébe. Ha az állásinterjún ráadásul ez a hat-hét fő sem szerepel túl jól, akkor biztos lehetsz benne, hogy a szakmai vezető felteszi (jó esetben csak magának) a kérdést, hogy mi volt a HR-es hozzáadott értéke a kiválasztási folyamathoz, ha az önéletrajz alapján nem tudta kiókumlálni (használsz még ilyen régies szavakat? J), hogy ki az ideális jelölt (értsd: kire fordítsa az ő drága idejét.)

Ennyi felvezető után lássuk, mikor nem hívlak be interjúzni:

Ha a statisztikák szerinti hat másodpercben nem veri ki a szemem a te „KO kompetenciád”. Ha multinál dolgozom, a végzettséged alapján tudlak bérkategóriába sorolni. Nagyon kellemetlen visszafelé olvasni az önéletrajzodat, így kérlek, tedd előre a tanulmányaidat, végzettségedet és minden olyat, ami a munkakör betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ha nagyra nőtt családi vállalkozás HR-ese vagyok és te épp azt a szakmai tapasztalatot hozhatod a céghez, amire nekünk szükségünk van, akkor rendben van, hogy a tapasztalat kerül előre, bizonyára nem fog érdekelni, hogy tényleg van-e diplomád, örülök, hogy igazi jó szakmai csemegét mutathatok a vezetőnek. Családi vállalkozásnál nincs merev szabály (munkaköri besorolás), végzettség nélkül is örömmel lát(hat)unk.

Az önéletrajzod képviseljen téged hitelesen. A fotód vetítse előre, hogy hogyan érkezel majd az állásinterjúra. Igen, ha öltönyben-nyakkendőben, akkor a képen is viselj azt. Márpedig nem találtak még ki olyan állásinterjút, amire indokolt lenne nem business-like módon megjelenni, legyen az informatikusi, újságírói vagy sportedzői állás. A kép legyen profi, üzleties, mint te magad. J

Ha az önéletrajzod annyira sablonos, bárhová elküldhető szórólap, hogy nem derül ki számomra, hogy mi szeretnél lenni, akkor úgy veszem, hogy bármi szeretnél lenni, de azt se nagyon. Ha a végzettségeidet felsorolod, a tapasztalataid is vegyesek, mert egyszerre vagy szakács és közgazdász, dolgoztál étteremben és irodában, és véletlenül sem fogalmazod meg nekem, hogy most éppen mire vágysz, akkor én ezzel, mint szabad gondolkodású HR-es azt kezdek, amit akarok és feltételezhetem, hogy ugyanezzel az önéletrajzzal pályáztál meg egy szakács állást is. És ha épp közgazdászt keresek, akkor ennek nem fogok örülni. Fogalmazd meg, hogy mi szeretnél lenni, milyen terveid, ambícióid vannak, mi a célod és miért éppen itt. Vagy ott. És ezt lássam rögtön az önéletrajzod elején, hogy aztán jó szívvel szavazzak neked bizalmat, hogy megéri végigolvasni az önéletrajzodat. 

Ha érdekel a folytatás, ne hagyd ki a jövő heti cikket sem…