Menekülj előre!

Stressz, szorongás, zavar, kiszolgáltatottság, leblokkolás – az állásinterjúzók rémálmai. (Persze az állásinterjúztatóké is, de most őket nem sajnáljuk. J) A mai cikkünkben tenyérizzadós, hangremegős, a feszültségtől mindent elfelejtős helyzetekről írok, és a lehetséges feloldásokról is.

Ha felszaladt a szemöldököd a kérdőjeltől a fenti sorokat olvasván, mert egy hangot sem értesz belőle, akkor te most ne olvass tovább. Bizonyára azon néhány elenyésző százalékhoz tartozol, aki már annyira rutinos állásinterjúzó, hogy az izgalomnak nyoma sincs az interjúidon. Hurrá, igyál az egészségünkre egyet, amíg mi is megtanuljuk, hogyan kell ezt csinálni. J Ugyanakkor rögtön le is szögezném, hogy az izgalom, a zavar, az elakadás azért nagyon jó is tud ám lenni. Az én tapasztalataim szerint a vezetők szeretik az érzelmek jelenlétét, hiszen ők sincsenek fából.

Következő jelöltünk belépett az interjús szobába és a kézfogásában már benne volt minden izgalma. Nedves, hideg, döglött hal. Remegett a hangja, apró izzadság cseppek gyöngyöztek a homlokán, szája enyhén liláskék volt az idegességtől. Lábával nyomta a varrógépet az asztal alatt, tenyerével nyirkos nyomot hagyott a lakkozott asztalfelületen. Hanghordozása erőtlen, testtartása hanyag, láthatóan szívesebben ülne egy valódi kínpadon, mint itt. Kissé zilált tekintetével hol rám néz, hol a vezetőre, de sokszor az az érzésem, hogy a blúzom gallérjához beszél. Pont úgy, mintha oda lenne írva és onnan olvasná fel a válaszait. Nulla teljesítményt adott le, szinte  értékelhetetlen volt a mondandója.

Az izgalom természetes dolog. Az viszont nem szabad, hogy természetes legyen, hogy ront a teljesítményeden vagy esetleg teljesen el is lehetetleníti azt egy-egy szereplésed során. Nem engedheted meg magadnak, hogy olyan fokú izgalmad, idegességed legyen hosszútávon, amely megakadályoz abban, hogy felvegyenek.

Mi a megoldás?

1. Gyakorolj. Sokat, sokszor, sokféleképpen. Beszélj hangosan, szokd meg és szeresd a saját hangodat.  (Mondj okosakat, hogy büszke is lehess magadra J).
2. Legyen stresszoldó technikád. Olyanja mindenkinek van, csak van, aki tudatosan, van, aki tudattalanul használja. Te légy tudatos, figyelj oda arra, hogy mi hoz téged hatékonyabb állapotba.
3. Amire odafigyelsz, az energiát kap. Aminek energiát adsz, az működik (vagy legalábbis nem marad passzív). Összpontosíts jól és arra, ami előrevisz. Ne a problémára fókuszálj, hanem a megoldásra. (Hagyd a csudába az izgalmad okát. Állásinterjún mindegy, hogy gyerekkori trauma, megfelelési vágy vagy más lelki nyalánkság az okozója, a lényeg most a megoldás-fókusz.)
4. Menj bele a félelmeidbe. Ha nem nézel szembe vele, uralni fog. Ha megteszed azt, amitől félsz: eltűnik. Próbáld ki!
5. Légy bátor. Tegyél úgy, mintha a sikertelenség lehetetlen volna. (A félelmek nagy része amúgy is csak a fejünkben születik meg, nem valós dolog. Képzeld el, hogy mi lehet a legrosszabb dolog, ami történik veled. Éld át fejben, nézd meg mi van utána. Aztán nyugtázd, hogy ez nem is olyan életveszélyes, nem is kell többet törődnöd vele.)
6. Mosolyogj. (Oda-vissza hat, endorfintól mosolygunk és mosoly hatására endorfin termelődik, az pedig jó. Nagyon jó. J)
7. Amiben fejlődnöd kellene, azt csináld. Mert a „csinálásból” készség lesz. (Sokan a készség hiánya miatt nem cselekszenek, holott a folyamat fordítva működik. Ugyanakkor itt is fontos, hogy a megfelelő dolgot csináld.)
8. Az izgalmat sokszor az okozza, hogy alárendeltnek érzed magad. Ha berendezkedsz erre, és „áldozatként” vársz egy „megmentőre”, akkor tudd, hogy az áldozatiságod akár egy „üldözőt” is megszólíthat… Légy egyenlő, partner, és asszertív.

Mindig, mindenre van megoldás. Ne felejtsd magad a problémádban, ne könyveld el, hogy „én már csak ilyen vagyok”. A múltbéli élményeid ne pecsételjék le az életedet, igenis mindig lehetsz jobb, kiváló, még kiválóbb. Ráadásul mi tudunk neked segíteni! ;-)

* A cím részlet Shakespeare: Hamlet, dán királyfi című művéből.