Menekülj előre!

Berninek

Mottó: „Bármitől is tartasz, mindig tudd a bajban: csak akkor fogsz győzni, ha hiszel magadban.” (Micimackó)

Az álláskeresők helyzete nem könnyű. Sok esetben kifejezetten nehéz. Aki ezzel vitatkozik vagy nem érti meg és a „higgy magadban, fog ez menni” hurráoptimizmusán túl nem tud érdemben segíteni, az jobb, ha hallgat. Van azonban egy szemléletváltó hozzáállás, ami nem az erőltetett pozitivitáson múlik, hanem realitáson és ráadásul kivétel nélkül sikerre vezet. Erről szól a mai írásunk, dedikáltan Berninek és neked.

Álláskeresőnek lenni nehéz. Optimista álláskeresőnek lenni még nehezebb, hiszen ha elmarad a siker, már a töltekezés is nehézségekbe ütközik, amiből erőt meríthetne az ember akár egy egyszerű mosolyhoz is. (Emlékszel a korábbi bejegyzésünk üzenetére?) A nehézség mindenkinél más: van, aki az unos-untalan hallott sablonkérdésektől mászik a falra, van, akinek a HR-esek bájolgása vagy kevésbé támogató hozzáállása, a vezetők egoizmusa, a véget nem érő várakozás az, ami felemészti az energiáit. Mások az alapvető tiszteletet hiányolják az interjúztatók részéről, néha megalázó és méltánytalan eljárásról számoltok be. A nagy mumus pedig a visszajelzés hiánya. A „sohaelnemjövő”-re várni pedig talán az álláskeresők elsőszámú közellensége. Mi történik ilyenkor? Vágyak, remények hullnak a porba a szemed láttára és láthatod őket romjaikban magad előtt, meg nem valósult állapotukban. Dédelgetett céljaid, megélhetési lehetőségeid vesznek a semmibe és ezt látni fáj. Mennyire? Nagyon. 

Egy dolgot azonban tarts szem előtt: nem, ezek nem vesznek a semmibe. A vágyaid, gondolataid, döntéseid a jövőbe vezető utad alapjai. Ettől jutunk előbbre. Ha erre a nehézségekkel kikövezett útra, mint „tanulmány-útra” tekintünk, megértjük a célját. Ha az álláskereső időszakban minden egyes nap tanulsz valamit, amivel napról napra jobb leszel – legyen ez bármi! – a sikered garantált lesz. Ha passzív vagy, ha a napokat számlálod, ha az órát figyeled, ahelyett, hogy fejlesztenéd magad, tanulnál, napról napra csökkenni fog a munkaerő piaci értéked. Ne várd, hogy mindig a HR-esek visszajelzéseiből tudj csak tanulni. Persze, úgy sokkal könnyebb lenne, de AKARJ TE IS tanulni magadról, magadért. Figyeld a szereplésed, a reakcióid! Ne elégedj meg azzal, hogy mindig ugyanazzal az önéletrajzzal pályázol, mindig ugyanazokat a válaszokat adod, mindig ugyanazt a ruhát veszed fel és mindig ugyanazt a spirált járod be, mert az álláskeresésben a rutin nem a barátunk! (Emlékszel a mondásra?: „Ha az életben mindig ugyanazt csinálod, akkor az élettől mindig ugyanazt az eredményt kapod!” ) Ne menj ugyanúgy a következő állásinterjúdra, mint ahogy az előzőre mentél! Legyél mindig egy fokkal jobb/felkészültebb/mosolygósabb/csinosabb/bátrabb. Kapcsolj magasabb fokozatba!

„Vajon bejön?” - kérdezheted. De erre bizonytalan a válasz, van esélyed arra is, hogy igen, arra is, hogy nem. (Na jó, Előremenekülőként ez az arány lényegesen nagyobb az igen javára! ;-)).

Kérdezd inkább azt: „Megéri megpróbálnom?” – és erre mindig 100%-ban igen lesz a válasz.

Ha nem lépsz, nem haladsz. Mindig megéri kitartani, kilépni a komfortzónádból, nem feladni és tudni, hogy a tanulás útján vagy, amely mindig, mindig sikerre visz.

Tégy magadért, minden nap! Menekülj előre!

u.í.: Az írásom címe: Merj! Gondolj bele a másik jelentésébe és „meríts” energiát, tudást, tapasztalatot, reményt. Nagykanállal! Örülünk, hogy velünk vagy.