Menekülj előre!

Mottó: „A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mit a hegy felidéz?” (Weöres Sándor: A teljesség felé)

Vonalban vagy a HR-essel. Az előző bejegyzésem ezzel az örömteli képpel fejeződött be. Most – a folytatásban -, az a célom, hogy majd elégedetten tedd le a telefont. Nem biztos, hogy azért, mert továbbjutottál, hanem azért, mert kihoztad a beszélgetésből a legtöbbet, azaz megtudtál minden olyan információt, amelyet pályakezdőként, újrakezdőként a saját hasznodra tudsz fordítani, amelyből tanulhatsz. (A páromnak ennél a pontnál jutott eszébe, hogy megemlíthetném neked a JOHARI-ablakot, de hosszú lenne az most ide... Ha gondolja, majd megírja neked ezt ő. Ha ez hamarosan nem történik meg, akkor persze érdemes lehet utánanézned a google-ban is.:-))

Ha véletlenül nem olvasnád a blogomat és még nem lennél elég tudatos :-), talán az is előfordulhatna, hogy egy váratlan hír hallatán elragadnak az érzelmeid. Ha elutasítást hallanál, azért, ha örömhírt, azért. A túl nagy mérgelődésben vagy féktelen nagy örömben azon kaphatod magad, hogy anélkül tetted le a telefont, hogy bármi kézzelfoghatót megtudtál volna magadról, az interjún való szereplésedről vagy akár a továbbiakról. Bármelyik információ is maradna ki az életedből, kár lenne érte. Az én tapasztalatom az, hogy az elutasított jelentkezők legtöbbször kimenekülnek a beszélgetésből, egész egyszerűen megköszönik ugyan a hívást, de azonnal el is búcsúznak. Szerintem ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz. Lássunk neki és nézzük át, mik a teendőid.

Kérdezni arany

A legfontosabb, amit tudnod kell, hogy minden kérdés, minden kérdésedre kapott válasz a javadat szolgálja, a te muníciód lesz a következő időszakban. Rajtad áll, hogy megkönnyíted-e a saját helyzetedet, vagy sem. Semmi veszteni valód nincs, sőt... Ha be is látod a kérdezés fontosságát, tudnod kell, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mit kérdezel és hogyan.

A kérdés ez esetben akkor jó, ha nyitott. Merthogy vannak zárt kérdések is, amivel nem igazán mész semmire. Ha elutasítást kaptál és te megkérdezed, hogy „Akkor én most nem jutottam tovább?” - lehet, hogy megveregetheted a válladat, hogy frappáns voltál és kérdeztél, de valljuk be, okosabb nem lettél. Ezért zárt, mert nem visz tovább, nem készteti a válaszadót kifejtésre, hosszasabb társalgásra. Elárulom neked, hogy nekem volt már kellemetlen beszélgetésem, ahol úgy éreztem, hogy az egyébként nagyon szimpatikus fiatalember már-már élvezi hallani az elutasítást. „Ez azt jelenti, hogy nem jutottam tovább?” „Igen, azt.” „Tehát nem vehetek részt a második fordulón?” „Nem, sajnos nem.” „És nem írhatok tesztet sem, ugye?” „Nem, sajnos nem.” És így tovább. Hosszan „beszélgettünk”, és én egyre kínosabban éreztem magam a beszűkült beszélgetéstől. Raboltuk egymás idejét. Ettől kíméld meg magad és a HR-est is. Mégpedig azzal, hogy a kérdéseid előremutatóak, célravezetőek. (A zárt kérdés talán abban az esetben mégiscsak célravezető, ha megerősítést vársz valamiben: „Ezzel azt akarja mondani, hogy több önbizalommal kellene rendelkeznem?” - ezt tisztázó kérdésnek nevezzük, amely igen előremutató tud lenni, feltéve, ha a kapott válasszal kezdesz is valamit.)

A nyitott kérdés tehát az, amelyre a válaszadó hosszan, a véleményét kifejtve tud választ adni, a zárt kérdés pedig az, amely nem ösztönzi a hosszas, kifejtő válaszadást, hanem szűkszavú igennel vagy nemmel megválaszolható. Ha jót akarsz magadnak, a HR-esnek tegyél fel nyitott kérdéseket.

Kérdezz jól

A HR-es azért telefonál, hogy elmondja: mi volt az első interjúd után a döntés. Lehet, hogy fájdalmas ezt olvasnod, de tudnod kell, az ő célja legtöbbször az, hogy minél hamarabb befejezze ezt a telefonbeszélgetést, mert meglehetősen sok teendő vár még rá. Bármennyire is segítőkész a kolléga, nagyvalószínűséggel kettőtök közül neked fontosabb, hogy részletes válaszokhoz juss, nem neki. Így azt javaslom, légy felkészült, gondold át, hogy ha eljön a te időd, mit és hogyan kérdezel meg. Ne improvizálj, sokat veszíthetsz vele.

Nézzük meg, mitől jó egy kérdés:

• A jó kérdés lényegre törő, rövid, frappáns, de mindig udvarias
• A kérdésre adott lehetséges válaszok a jó kérdésből adódóan előremutatóak tudnak lenni, további kérdéseket generálnak, tehát a jó kérdés fenntartja a beszélgetést
• A feltett kérdés a felkészültségedről, átgondoltságodról is tanúskodik, újabb jellemzést ad rólad, használd lehetőleg arra, hogy újabb „piros pontot” szerezzél
• A jó kérdés ugyan feltáró (szakirodalomban lineárisként emlegetik), de sosem vallató jellegű (ha a HR-es azt érzi, hogy faggatod, esetleg átlépsz bizonyos határokat, az ellenkezőjét éred el: lehúzza a redőnyt.)
• A jelenlegi helyzetet ne értsd félre: nem te készítesz interjút a HR-sel. Azaz a kérdéseidnek most teljesen öncélúnak kell lenniük, mindent meg kell tudnod elsősorban magadról, hogy hogyan láttak ők téged, és arról, hogy miként folytatódik a történeted tovább. (Mármint szerintük.)
• A stratégiai jellegű kérdésedre kapott válasz lesz a „térképed” a jövőben, akard, hogy részletes útravalót kapj. Kérdéseddel sarkalld arra a válaszadót, hogy használható visszajelzést kapj tőle magadról, a folytatásról.

Kreatív hallgatás

Lehetsz bármekkora mestere a kérdéseknek, ha a hallgatás képességét nem ismered, vagy ismered, de nem gyakorlod. Hiába a jól átgondolt kérdések sora, ha elkap a hév és nem hallgatod meg a választ, vagy annyira koncentrálsz a következő kérdésedre, hogy meghallgatod, de nem hallod meg belőle az üzenetet, minden erőfeszítésed eredménytelen lesz. A mindennapi életben is jó hasznát veszed, ha megfigyeled magad kívülről: jó hallgatóság vagy? Figyelsz a másikra, a mondanivalójára, a testbeszédére, a hanghordozására? Nyitottságot mutatsz akkor is, ha a másik válasza nem kedvedre való? Befogadó vagy annak ellenére is, ha a stílus, a környezet számodra nem a legmegfelelőbb? Fenn tudod tartani a beszélgetést? Meg tudod nyitni a másikat? El tudod viselni, ha nem folyton te beszélsz? Észrevetted, mennyi zárt kérdést tettem fel? :-) És mégis mennyire jó, ha tudod rájuk a választ!

A kiválasztási folyamatban ráadásul duplán kínos, ha jól kérdezel, de már nem tudod visszaidézni a választ, mert nem figyeltél...

Zárásképpen megosztom veled az egyik történetemet, amely az elővigyázatos kérdésfeltevésre hívja fel a figyelmet. :-) Mindig olyat kérdezz, amire tényleg szeretnéd hallani a választ. Az eset nem pályakezdővel, inkább újrakezdővel történt:

Üzletkötő munkatársat kerestünk, több száz jelentkezőből mindössze nyolc ember meghallgatására volt lehetőség. A hölgy, aki interjúra érkezett hozzánk, végtelenül szexi volt, sokat nevetett és végigcsicseregte az interjút. Hosszan mesélte, hogy üzletkötői sikereit a kommunikációs képességeinek köszönheti (szerintem meg inkább a dekoltázsának :-)). A választás nem rá esett (és nem azért, mert nem tetszett a mélyen dekoltált ruhája :-)), felhívtam telefonon, megköszöntem, hogy jelentkezett hozzánk és tájékoztattam arról, hogy nem őt választottuk.

- Gondolod, hogy nem jól szerepeltem? - váltott hirtelen tegeződésre.
- Nem. Tudom.
- Ó, ilyet még nem mondott nekem senki... - Azzal lecsapta a telefont.