Menekülj előre!

„Istenem, adj nekem türelmet, hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,
Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,
És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.” (ismeretlen szerző)

Nem kell ahhoz álláskeresőnek vagy állásinterjúzónak lenni, hogy megkeserítse az életedet, ha döntésképtelen vagy. Ez a tulajdonság ráadásul együtt járhat fejlett halogatási képességgel, lustasággal, felveti a felelősségvállalás és az átfogó gondolkodás képességét, megmutathatja az életszemléletedet, vagy azt, hogy mennyire vagy stratégiai gondolkodó, milyen a kockázatvállaló képességed - hogy csak néhányat említsek az állásinterjún mérhető kompetenciák közül. Egyszóval döntésképtelennek lenni meglehetősen komplex dolog. Gondold végig az itt leírtakat, kedvet szeretnék csinálni neked a döntéshozáshoz, az énerőd mozgósításához. És nem utolsó sorban az átgondolt, tudatos állásinterjús szerepléshez!

Az életünk számos döntési helyzet elé állít bennünket, ezek egy részét szinte észre sem vesszük, mert könnyedén döntünk, és haladunk tovább. A döntések másik része átruházható másra, nem a mi hatáskörünk, nem akadályozza a továbbhaladásunkat. Van azonban a döntési helyzeteknek egy része, ami a mi feladatunk, foglalkoznunk kell vele, „bele kell állnunk” és felelősséget kell érte vállalnunk. Ha patetikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy ezek az életfeladattal kapcsolatos dolgok, amelyeknek jelentőségük van, amelyek próbára tesznek minket. 

Ha elérkezett egy döntési helyzet, te melyik megoldást választod általában (ez azt jelenti, hogy nem mindig, vannak kivételek, a válasz témafüggő is lehet)? Gondolj egy, a jelenlegi életedet most meghatározó helyzetre.

• Felmérem a helyzetet, számításba veszem a választható lehetőségeket, azok következményeit, átgondolom, kire számíthatok, kitől kérhetek segítséget és rövid időn belül döntök.
• A helyzet analizálását elvégzem, tisztán látom a megoldási lehetőségeket is, de a döntést húzom-halasztom, amíg csak lehet, kicsit nyögve-nyelősen, de végül az utolsó pillanatban döntök.
• A döntési helyzet önmagában is félelemmel tölt el, akaratgyenge vagyok, különben is - és ez máskor már segített -, ha sokáig „nem nézek oda”, majd megoldja az „élet” vagy más.
• A döntés nem az erősségem, és tulajdonképpen nem is az én felelősségem. Van férjem/feleségem/szülőm/tanárom/főnököm/államfőm/mesterem/stb., majd megoldja ő.

Nos, ezek csak felvillantott válaszadási lehetőségek, a lényeg, hogy bizonyára van közte olyan, ami közel áll hozzád. Ha nincs, fogalmazd meg magadnak, hogy te milyen döntésképességgel vagy megáldva.

A döntésképtelenség „halálos”

Azzal, hogy nehezen vagy egyáltalán nem hozol döntést az életedben, a munkáddal, a családoddal vagy bármilyen fontos dologgal kapcsolatban, sajnos kitett vagy egy jelenségnek. Az alábbi ábrában foglaltam össze a lényeget.

Ahogyan haladunk az „Úton”, rendelkezünk egyfajta energiaszinttel, lelkiállapottal, életerővel, énerővel, magabiztossággal, érdekérvényesítéssel, nevezd, ahogy neked a legszimpatikusabb. A döntési pontban a feladatod nem lenne más, mint eldönteni, hogy ezt az erőt, energiát melyik útra helyezed, egyikre vagy másikra. A választásod alapján ennek a döntésnek adnál energiát, ez adná meg a lehetőségét annak, hogy a választottad „felkapd és fuss vele” a célig. (Feltételezve, hogy a céloddal tisztában vagy.)

Attól, hogy nem hozol döntést, az élet nem áll meg. Halogathatsz, lamentálhatsz, lustálkodhatsz, őrlődhetsz kedvedre, az élet ettől még szépen halad előre  (ezt látod az ábrán a piros pötty után), ahogyan haladsz te is vele. De mivel nincs döntés, így nem fókuszáltan, nem egy irányba, nem határozottan haladsz. Inkább jellemez a sodródás, amikor hol ide, hol oda teszel egy kis energiát. A kékkel jelzett energia pedig nyúlik, vékonyodik, gyengül. Ezért van az, hogy amikor viszont végre meghozol egy döntést (bármilyet!), akkor erőre kapsz, kisüt még a nap is, és fellélegzel. Ezzel szemben a halogatók, döntésképtelenek általában enerváltságról, gyengeségről, negatív életszemléletről, bizonytalanságról és kilátástalanságról számolnak be. És igen, a döntés kockázatos (is lehet).

Ne felejtsd el, hogy mindig dönthetsz másképp!

A fentiekből az is következik, hogy nincs jó vagy rossz döntés. Döntés van, amely koncentrálja az erődet, fókuszáltabbá tesz és megmutatja, hogy felelősséget vállalsz az életedért, bátor vagy és egyenes derékkal éled az életed. Aztán persze kiderülhet, hogy nem jó döntést hoztál, de akkor visszaugrunk a történet elejére és kezdődik minden elölről.

A döntés képességében erő rejlik. A döntésképtelenségben gyengeség, amelyben átadod másnak az irányítást.

Te melyiket választod? És szerinted egy munkáltató kit választ? Ha velem állásinterjúznál és megkérdezném, hogy milyen döntéseket hoztál mostanában és mire vagy büszke, mit válaszolnál?

Házi feladat: Hozz döntést! Most. Ne holnap, ne egy óra múlva, nem majdnem és nem esetleg. Hihetetlen erő rejlik benne(d). Bízz magadban, éld át a saját bátorságod önfejlesztő erejét és légy büszke magadra. Aztán gyere el és tanuljuk meg együtt, hogy ezt hogyan fordíthatod hasznodra egy állásinterjún. Kattints ide.