Menekülj előre!

Ha gyermeked, szülőd, testvéred, szerelmed, rokonod, szomszédod álláskereső,  vajon feltetted-e már valaha is magadnak a kérdést, hogy a viselkedésed, számonkéréseid, furcsa megjegyzéseid milyen hatással vannak egy álláskeresőre? Mersz szembesülni azzal, hogy a legnagyobb jószándékod is elsülhet visszafelé, ha nem vagy elég körültekintő? A cikk végére válaszold meg magadnak ezt a kérdést. Fontosak lehetnek a tanulságaid.

 Az álláskeresők igen nagy százaléka szenved a környezetétől. Lehet, hogy erről nem tudsz, mint „környezet”, mert erről ritkán beszélnek az álláskeresők. A hosszan tartó álláskeresés elhozhat egy olyan speciális lelkiállapotot, amiben az álláskereső már van annyira enervált, hogy már nem is konfrontálódik. A „hagyjatok már békén” tartalmú kitörés pedig gyakran annyira vehemens és hiszti-gyanús, hogy a környezet hajlamos hirtelen kitörésként kezelni és - mint ilyet - nem is túl komolyan venni.

Álláskeresőnek lenni hosszútávon minden, csak nem kellemes. A sikertelenség, a „nem kellek senkinek” érzése, a csalódás, az elismerés vagy egyáltalán csak a cselekvés hiánya depressziós vagy depresszió közeli hangulatot idéz elő, amelyben már a reakciók sem a régiek, a lecsökkent energiaszint lecsökkent aktivitással, alacsony önértékeléssel és önbecsüléssel jár. Mi azon dolgozunk, hogy ne így legyen, de a  legerősebb „előremenekülési” kompetenciákkal rendelkező, alapvetően optimista beállítódású álláskeresővel is előfordulhat, hogy egy borongós hajnalon úgy ébred, hogy márpedig visszavonhatatlanul vége a világnak. Nem vágyik kikelni az ágyból, nem akar szembesülni a problémákkal, nem érez erőt, ambíciót magában az újrakezdéshez. Még akkor sem, ha eljátssza, hogy nem így érez.

Mi az, amit semmiképp ne tegyél, ha álláskereső emberrel élsz (akár fizikai, akár szellemi közösségben)?

• Ne vádaskodj a kialakult helyzetért, ne kérd számon és ne hibáztasd.
• Ne állj elő a saját „bezzeg” sztoriddal (akkor se, ha nem magadat állítod példaképnek, hanem a szomszéd Béluskát, csak mert ő például milyen fantasztikusan állt helyt annak idején).
• Ne merengj a múlton. A „te valaha annyira pezsgő személyiség voltál” című nosztalgia nem segít.
• Ne színészkedj: ne mímelj mű-lelkesítést és ne adj elő nagyszínpadi motivációs monológot.
• A te „nagy lehetőséged” nem az ő „nagy lehetősége”. Amiben te fantáziát/lehetőséget/pénzt látsz, ő nem biztos, hogy látja (vagy ugyanazt látja benne).
• Saját borúlátásodat tartsd meg magadnak. Az aggodalmad már nem biztos, hogy befér a puttonyába.
• Ne úgy akarj segíteni, hogy ő még nyomorultabbul érezze magát. Ne szánakozz, ne sajnálkozz, ne kelts "sajnálatra méltó vagyok" érzést.
• Fogadd el, hogy nem feltétlenül vagy karrier-tanácsadó. Tudom, hogy „tízmillió HR-es országa vagyunk”, de ne szakmázz, ne tündökölj „majdénmegmondomatutit” szakértői színben.

Ha mégis karrier-tanácsadó vagy, akkor a következő részt már el sem kell olvasnod, itt az következik, hogy mi az, amit javaslok átgondolásra.

• Akard megtudni, hogy az álláskereső ismerősödnek mi a VALÓDI segítség. Kérdezd meg tőle. Lehet, hogy nem elsőre kapsz választ (mert még ő sem tudja egészen biztosan), de akard kideríteni. Konkrétan tudd meg: miben tudsz a segítségére lenni, mi az a konkrét cselekedet, amit tenned kell ahhoz, hogy ő jól/jobban érezze magát.
• Gyakorold az empátiát magasfokon. Próbáld érteni a helyzetet, a reakciókat, a viselkedést. De ne megmagyarázni akard, hanem megérteni.
• Ne akard mindenáron erővel kimozdítani a helyzetéből. A konfrontatív technika önmagában nem rossz, csak nagyon jól és jókor kell használni, ahhoz pedig komolyabb felkészültség kell. 
• Ne megmenteni akarj, hanem támogatni.
• Ne megmondj, hanem kérdezz. Sokat.
• Úgy kérdezz és úgy figyeld a választ, hogy az valódi, érdemi lehessen.
• A válaszok alapján nyújts segítő kezet. Menjetek abba az irányba, amely felé ő szeretne menni.
• Fogadd el, hogy a te megoldásod nem az ő megoldása. Segíts abban, hogy minél hamarabb megláthassa a saját megoldását.
• Légy valódi támasz. Vedd körül megnyugtató szeretettel, gyengédséggel, a feszültségoldás alapja ez. Légy az, aki előtt őszintén megnyílhat, akitől félelem nélkül segítséget kérhet és aki a viszonzás igénye nélkül segítséget nyújt.

Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Nem tudod, nem is kell átvállalni más felelősségét a saját sorsa felett. Előbb-utóbb mindenki fel kell, hogy ismerje a saját sorsa iránti felelősségét. Helyettünk senki nem fog továbbindulni, ezredszerre is megpróbálni, senki nem végzi el a ránk rótt feladatokat. De esendő emberek vagyunk, néha gyengék, néha még gyengébbek és sokszor, nagyon sokszor erősek. Ha támogatni szeretnél, azt tedd úgy, hogy a veled élő ember erősebbnek érezze magát és meglásd, megváltja majd a világot.

Köszönöm a leveled, Fruzsina! Megihlettél. :-)

Ha szívesen kapnál hírlevelet tőlünk minden szerdán, iratkozz fel itt: http://menekuljelore.hu/feliratkozas-hirlevelre