Menekülj előre!

A mai blogbejegyzésünk rendhagyó módon egy interjú. Azért készült a beszélgetés és azért osztjuk meg veletek, mert szerintünk nagyon érdekes lett, másrészt pedig tanulságos is. Karácsonyi játékunkra KOK néven volt egy pályázónk, aki aztán nyert is a 2014. évre szóló "előremenekülési" stratégiájával. A pályázatával nyert egy másfél órás konzultációt, amelynek során egy elkötelezett, lelkes álláskeresőt ismerhettem meg, akinek életszemléletét, felfogását mindenképpen szeretném nektek bemutatni. Így aztán – reméljük – ti is nyertek ebből valamit.

Engedjétek meg, hogy bemutassuk nektek Kareszt, a tiszteletbeli Előremenekülőt. :-)

ME: Karesz, abból, hogy pályáztál, már egyértelmű, hogy igazi Előremenekülő vagy, de mesélj nekünk, kérlek, arról, hogy számodra mit jelent pontosan az előremenekülés?

Karesz: Sokáig nem is tudtam, hogy – ahogy ti hívjátok - előremenekülő vagyok. Évekkel ezelőtt egyik értékesítő kollégámmal arról filozofálgattunk, hogy hogyan lehet évről-évre elérni a cég által kitűzött eladási célokat. Véleménye szerint egy elcsépelt, de igaz dologgal lehet elérni és ez nem más, mint a pozitív beállítottság. Most biztos sokan legyintenek, hogy áááá ez hülyeség. Akkoriban én is így álltam hozzá, de gondolataim egyre csak e körül forogtak: mi van, ha tényleg igaz? Tényleg ennyire egyszerű lenne? Ezek után fogtam magam elmentem egy könyvesboltba és megvettem az e témában íródott Brian Tracy Maximális Teljesítmény című könyvét. Többször is elolvastam egymás után. Aztán nem történt semmi. Aztán vettem egy másik könyvet, mert az előző nálam „nem működött”. Aztán még egyet, és még egyet….. Most már egy-két havonta könyvet veszek. Így került hozzám múlt év nyarán Sue Hadfield-Gill Hasson Asszertivitás című könyve. Elsőre kissé száraznak tűnt a téma, sebaj, gondoltam nézzünk körbe az interneten. Így találtam rá a Menekülj előre blogra és a szó pozitív értelmében mellbe vágott. Hű a mindenit! De jó ez az oldal. Elolvasom, tanulok, feltöltődöm, mosolygok. Aztán ha rossz kedvem van, elolvasok egy bejegyzést s már is jobb kedvem van és megint tanultam valamit. Ja, a kérdésre válaszolva, hogy mit jelent számomra pontosan az előremenekülés? Az élethosszig tartó tanulást. Az AHA-t (Aktivitás, Humor, Akarat). A hozzáállást. „Minden feladat elején a legfontosabb a hozzáállásod, mely leginkább befolyásolja annak sikeres kimenetelét” – ezt Jeffrey Gitomertől olvastam.

ME: :   Miért pályáztál karácsonykor?

Karesz: Több szempont miatt. Ezek közül a legfontosabb, hogy szakértőhöz akartam fordulni. Eszembe jutott a 20 évvel ezelőtt történt első „igazi állásinterjúm”. Akkor „csak” egy újságcikk volt a segédletem. Mára egy egész „iparág” foglalkozik ezzel a témával. Nem emlékszem pontosan, hogy hol olvastam: „Tedd azt, amit tudsz, azzal, amid van, ott ahol vagy és ne nyavalyogj”. Aztán jött egy újabb gondolat: egy próbát megér! Mit veszíthetek? Semmit, ha nyereményjátékon nem nyerek semmit sem, már akkor is NYERTEM. Hiszen van egy blog, ami hozzám, nekem, értem szól.

ME: Számos állásinterjún jártál már. Mi a tapasztalatod, mire érdemes odafigyelnie annak, akinek még nincs állásinterjús tapasztalata?

Karesz: Ha megengeded, válaszként az egyik tanulságos történetemet mesélem el: az első állásinterjúm úgy 20 évvel ezelőtt történt, - ahogy az előbb már említettem. Akkoriban nem volt internet. Kézzel írtuk az önéletrajzot, és a bemutatkozó levelet (mikor születtem, hová jártam általános iskolába stb.), amit most már talán motivációs levélnek hívunk. Postán adtuk fel, de erről megint egy idézet jut eszembe: „Soha ne add fel, csak ha van rajta elegendő bélyeg”. Bocs. Szóval pályáztam egy multi céghez. Az egyik kérdés ez volt: Miért akarja ott hagyni a munkahelyét? Válaszom: Miért? A pénzért. Többet akarok keresni. A „sztorit” elmeséltem apámnak, mire Ő:” Tessék, fiam itt egy cikk az IPM magazinban olvasd el és készülj fel belőle, hogy legközelebb ne ilyen bután válaszolj!” Nos, akkor ezt a 2-3 oldalas cikket addig olvastam, amíg minden kérdésre nem tudtam válaszolni úgy, ahogy az le volt írva, természetesen a saját szavaimmal kombinálva. Ez az újságcikk volt az állásinterjús felkészítő tanfolyamom. Ha jól emlékszem volt benne vagy 20-25 kérdés, megfűszerezve egy kis öltözködési, illem-és viselkedési tanáccsal. Ezek után jött a következő interjú. (Később azért elárulták, hogy összesen hárman jelentkeztünk az állásra!). Az interjún úgy ment minden, mint a karikacsapás. Biztos kitűntem a „tömegből” a felkészültségemmel. Jó hangulatú, vidám beszélgetés volt. Az állást is elnyertem, sőt az általam gondolt bérnek közel a dupláját kaptam. Ott is maradtam 7 évig. Összefoglalva: Ha jól felkészültél, ha tényleg ott akarsz dolgozni (akár 5-10 év múlva is), akkor biztosan sikerülni fog.

ME: Ez valóban meghatározó tapasztalatnak tűnik. Szerinted mi különbözteti meg a sikeres és a kevésbé sikeres álláskeresőt egymástól?

Karesz: Nehéz kérdés. Talán a gondolkodásuk különbözteti meg őket egymástól. Minden embernek mást jelent a siker. Egyszer az egyik főnököm azt mondta, hogy sokszor siker maga az erőfeszítés is, amit magáért a sikerért teszel.

ME: Mi volt a legkellemetlenebb élményed álláskeresőként?

Karesz: Harmadik körös interjún, a leendő munkaadóm megkérdezte, hogy volt-e valamilyen trauma az életemben, mert idősebbnek nézek, ki mint amennyi valójában vagyok. Azt, hogy ezzel mit akart máig sem tudom. De bennem maradt a kérdés erősen.

ME: Játsszuk azt, hogy visszamenőleg megváltoztathatod egy döntésed/mondatod/viselkedésed álláskeresőként. Mit módosítanál?

Karesz: Ha döntésről van szó, akkor az változtatnám meg, hogy nem feltétlenül jelentkeznék minden hirdetésre , ami érdekel. Érdemes többször elolvasni, s akár egy-két napot aludni rá. Egy-két nap alatt sok minden megváltozhat.
Ha mondatot törölhetnék, akkor az jut eszembe, amikor egyszer a családomról kérdeztek és én elkezdtem ecsetelni, hogy milyen „jó férj és családapa” vagyok. Semmi köze nem volt a betöltendő munkakörhöz. Ma már másképpen reagálnék ilyen helyzetben.
Viselkedés? Az egyik legnehezebb „rész” számomra az interjú vége. Amikor elbúcsúzunk. Egy alkalommal már túl voltam egy hosszú interjún, úgy éreztem fantasztikus voltam. Egy hölgy és egy úr állt velem szemben. Idegességemben először a férfinek nyújtottam a kezem. Nagyon butának érzem még most is magam, ha visszaemlékszem.

ME: Mi volt a legérdekesebb visszajelzésed interjún?

Karesz: Megkérdeztem, hogy mi a cég hosszú távú terve/stratégiája/célkitűzése. Erre azt a választ kaptam, hogy nincs, ilyen „Mi” csak 1-2 évre tervezünk előre. (OK. Köszönöm. Nem akarok itt dolgozni).

ME: Szoktál interjú után jegyzetet készíteni?

Karesz: Minden interjúra viszek magammal tárgyalási naplót. Ebbe jegyzetelek akkor is mikor felkészülök az interjúra (pl. létszám, árbevétel, versenytársak, a cég honlapján található egyéb fontos információ stb.) Az interjú alatt is folyamatosan jegyzetelek, persze csak akkor, ha nem én beszélek. Interjú után is jegyzetelek, milyen kérdések hangzottak el, milyen a benyomásom, mi az amire legközelebb oda kell jobban figyeljek.

ME: Ha használhatnál „puskát” az interjún, mit írnál rá?

Karesz: SIKERÜLNI FOG!

ME: Azt érzékelem, hogy a tapasztalataidból szívesen tanulsz. Akkor most nézzünk egy kicsit előre is. Tegyük fel, hogy most hirtelen találtál/nyertél mondjuk 50 ezer forintot. Mire költenéd?

Karesz: Beiratkoznék nyelvtanfolyamra.

ME: Mondtál nekem egy remek mondatot: „Eddig is a siker útján jártam, csak ellenkező irányba.” Elég bölcs, már-már Coelho-magasságú gondolat. :-) Tudsz még ilyet mondani?

Karesz: Sajnos ez nem az én idézetem. Jeffrey Gitomer Az Értékesítés Bibliája című könyvében található, egy karikatúra alá írva. A képen két férfi ül egy padon. Az egyik enyhén szólva ápolatlan a másik egy jól öltözött menedzser laptoppal az ölében. És éppen beszélgetnek…:-).
Egy saját mottóm van: A kereskedelem nem csupán üzlet. Valódi hivatás, szolgálat.

ME: Ez is nagyon jól hangzik Karesz! A blogot elég sokan olvassák, használd ki: Előremenekülőként mit üzennél a HR-eseknek?

Karesz: Szeretem Őket :-). Véleményem szerint mindketten „eladással” foglalkozunk. Biztos hallották már: a Vevő először az értékesítőt „veszi” meg, aztán a terméket. Az álláskereső is Vevő egy bizonyos szempontból. Voltam olyan egy órás időtartamú interjún, ahol az interjúztató HR-s kolléganő 50 percet magáról beszélt és a szakmájának nehézségeiről. Rengeteg információval lettem gazdagabb a HR szakmát illetően, de nem biztos, hogy ez a fajta „értékesítés” a legjobb módja Megbízójának képviselésére.

ME: És a „Sorstársaidnak” mit üzennél, milyen útravalót adnál nekik?

Karesz: Pár hónappal ezelőtt úgy alakult az életem, hogy „álláskereső” lettem. Valahol olvastam, hogy a munkanélküli szó túl negatív és jobb, ha magunkban átfogalmazzuk és a továbbiakban másként kommunikáljuk. Ezért vagyok most „főállású álláskereső”.
Amikor megváltozott a „státuszom”, arra gondoltam: „Valaminek a vége, az valaminek a kezdete”. Ez erőt adott akkor és most is erőt ad a folytatáshoz.
Mert mint tudjuk: nincs más hátra, mint előre :-). S ne feledd: Minél többet csinálod, annál jobban csinálod.

ME: Karesz, öröm volt beszélgetni veled. Szerintem a hozzáállásod példaértékű. Sokakat biztattál most arra, hogy kitartóan, energiával telten lássanak hozzá az álláskereséshez! Köszönöm a gondolataidat és további hasznos előremenekülést kívánunk!