Menekülj előre!

Pályázatot hirdettünk, mert szerettük volna, ha olvasóink megosztották volna a véleményüket, gondolataikat veled. Példát szeretnénk mutatni a többszempontúságra, arra, hogy a dolgokat megközelíthetjük más szemszögből, más perspektívából is.

Erre a pályázati felhívásunkra érkezett az alábbi cikk, fogadd szeretettel. A cikk írója KOKTÉL csomagot nyer, amennyiben a honlapunkon december 20-ig  a legtöbb like-ot kapja. Olvasd a gondolatait nyitottsággal és ha tetszett, a cikk elolvasása után a nyomj egy like-ot.

A cikkeket formailag szerkesztettük, de tartalmilag változatlan formában közöljük. Az alábbiakban olvasható gondolatok a pályázatot beküldő szerző véleményét tükrözik.

 A cikk írója: "Csak Té"

"A nevem Csak Té és idén júniusban szereztem abszolutóriumot az SZTE Állam- és Jogtudományi karának Nemzetközi tanulmányok szakán. Bsc oklevelemben az áll, hogy Nemzetközi kapcsolatok szakértő. Msc diplomámhoz még kell egy nyelvvizsga, de ha teljesítem, akkor: Diplomás nemzetközi kapcsolatok szakértő leszek. Megpróbálom 400 szóban összefoglalni diplomás, szakmai tapasztalat nélküli, pályakezdő helyzetemet.

Önjelölt tortúrám 2013 szeptemberben végén egy állásbörzén kezdődött, tudom egyesek szerint ez még nem hosszú idő (de nekem az, mert a tétlenség és a tehetetlenség érzése felőröl). Túl vagyok több tucat önéletrajz szétküldésén, és volt pár interjúm is.

Akkor kezdjük az legelején, az első „tapasztalatom” az volt, amikor „asszisztensi” állást hirdettek meg és mikor megérkeztem, kiderült, hogy teljesítményalapú „telefonos értékesítői” munkáról van szó. Nekem semmi bajom az ilyen jellegű állásokkal, de kérem, miért nem érdemel az álláskereső annyit, hogy ezt jelezzék előre. Roppant rossz érzés az, amikor nem mersz jelentkezni, mert nem tudod, mire számíts, aztán meg ott motoszkál a fejedben, hogy talán lemaradsz valamiről és elszalasztod a lehetőséget. Igaz, egy idő után megtanultam kiszűrni ezeket a hirdetéseket, de mikor legelső interjúmra fél napot kellett utazni és végül kiderült, hogy csoportos „kiselőadást” tartanak a cégről, és annak teljesítményalapú bérezéséről, akkor nem igazán tudtam „pozitív” maradni. Az állásportálokon néha kevés információt kapunk, van, hogy az adott állás követelményeit megtaláljuk, a cégről semmit, ez bonyolítja a dolgot, mert amikor felhívnak, hogy aktuális-e még az álláskeresés és elmondja honnan hív, akkor tudatosodik bennem, hogy „jé, én hozzájuk is küldtem önéletrajzot”.

Személyes „kedvencem”, a tesz, főleg mikor rájöttem, hogy három órát kell ott ülni és öt feladatot megoldani (logikai és numerikus feladatok, angol teszt, magyar fogalmazás adott témában, majd magyar cikket angolul összefoglalni).

A HR interjúkról vegyes érzéseim vannak. Mindenképpen az első a legnehezebb, hisz olvashatunk róla cikk-, blogbejegyzéseket, de saját bőrünkön tapasztalni teljesen más. Tudom, szükség van stresszkérdésekre és helyzetekre közben, de van, amikor azt érezheti az ember, hogy nem értékelik, például amikor megkérdezik, hogy „Maga mit csinál most?” vagy „Miért nem fejleszti a nyelvtudását?”. Ilyenkor szívesen válaszolnék valami olyat, hogy próbálok nem éhen halni. Tény, hogy szeretnék nyelvórákra járni, de a jelenlegi anyagi keretem nem engedi meg, és amikor úgy érzed, a büszkeséged is sérül, nehéz tovább keresni, mert az elkeseredés „nagy Úr”. Sok dolgot kell megtanulni, amire figyelni kell, főleg mikor nem engedték befejezni a mondatomat és kiragadtak belőle egy apró részt. Tisztában vagyok azzal, hogy a feladatuk nem más, mint kiválasztani a legmegfelelőbb személyt az adott pozícióra, de kérem szépen én is ember vagyok és fordított esetben számára sem esne jól az adott szituáció. Egyáltalán nem célom ezzel senkit sem megbántani, sőt ítélkezni sem szeretnék, de kevés alkalommal találkoztam olyan interjúztatóval, akiről éreztem emberként tekint rám.

Az utolsó és legfontosabb tényező a visszajelzés. Szerintem kevés az olyan álláskereső, aki annyira tud örülni egy nemleges választ tartalmazó e-mailnek, mint én. Tiszta szívből jól esik még az is, hogy LEGALÁBB VÁLASZOLNAK! 'így könnyebb kitartani és tovább várni, hogy egy nap megérkezzen a várva várt válasz, hogy IGEN, nekünk Önre van szükségünk " 

Ha megnyomod a like gombot, szavazatoddal hozzájárulsz, hogy az írója megnyerhessen egy állásinterjúra történő felkészítést. A véleményedre is kíváncsiak vagyunk, milyen visszajelzést adnál a cikk írójának? Szólj hozzá! J