Menekülj előre!

Mottó: „Ha azt akarja, hogy beengedjék, tessék kopogni!” (Kiírás egy bejárati ajtón)

Eljött a nagy nap. Jó ideje vártál már erre a lehetőségre, talán azonnal összejött, az is lehet, hogy hónapok óta vártál rá, és most itt van. Meglehet, hogy nyomasztó az érzés, nagy teher belegondolni, hogy mi minden múlhat a mai napi teljesítményeden. Ahhoz, hogy némiképp megkönnyítsd a helyzetedet, fogadj el tőlem néhány tanácsot.

• Ha pontos vagy, már elkéstél. Ez azt jelenti, hogy ha 10 órakor kezdődik az interjúd, akkor nem 10 órakor kell a cég recepcióján bejelentkezned. Ahhoz, hogy rajtad ne múljon az interjú pontos kezdése, legalább 20 perccel a megbeszélt időpont előtt légy az épületben. Inkább te várakozz, minthogy rád várjanak. (Arról nem beszélve, hogy neked is jobb, ha szusszansz egyet, „rendbe teszed magad” azelőtt, mielőtt belépsz az interjúszobába.)
• Ennek megfelelően adj időt magadnak arra, hogy valóban meg tudj érkezni, jelen tudj lenni, fejben is. Nem zihálva, nem kapkodva és főként nem gyengítve saját magad az „elfolyó” energiákkal. Légy koncentrált, add meg magadnak azt, ami jár: a megszerzett esély tökéletes kihasználásának lehetőségét. Ha „megadod a módját”, ha a derű helyet kap az érzelmeid között, máris sokat tettél magadért. Ha tudod magadról, hogy feszült, ideges típus vagy – és ha nem tudod magadról, de mégis feszült és ideges típus vagy :-) -, akkor vagy vedd elő az általad kifejlesztett, már ismert feszültségoldó technikát (ugye van ilyened?), vagy képzeld el csukott szemmel, hogy ott benn, legbelül kisüt a nap. A saját, énerődet tápláló napod, ami megnyugtat, melegít és átragyog. Ezoterikus? :-) Meglehet, de próbáld csak ki... két perc az egész. Sok interjút vezető HR-es kollégám lesz még hálás nekem/neked ezért. :-) Megint elárulok egy titkot: a feszültség, idegesség ragadós, mint ahogy a derű is. Válaszd ki, melyiket szeretnéd viszonzásul, s azzal az érzelemmel lépj az interjúszobába. A mosoly mindig átsegít a feszültségen. (Mondjuk ez nem olyan nagy titok, ugye? Először a siker és érvényesülés „guruja”, Dale Carnegie írta ezt le olyan tanácsként, amelyet azóta is mindenhol olvashatunk.)  

A mosoly tökéletes. A módszeren még van mit csiszolni :-)

• Lehet, hogy nagyon alapfokúnak fogod ítélni az alábbi soraimat, de hidd el, sok Kedves Olvasónak jött volna már jól, ha korábban tanulmányozza a legalapvetőbb etikett szabályokat. Tehát: attól, hogy elhangzik a neved, amikor beinvitálnak az interjúszobába, még be kell mutatkoznod. Értem én, hogy „minek, hisz úgyis tudják a nevem az önéletrajzból”, de nagyon rossz „kezdőhangot” adsz egy interjúnak, ha a szobába érkezvén azonnal helyet foglalsz, bemutatkozás nélkül. A belépésed
• pillanatában „megteszed” azt a hatást, amiből az interjú egésze „táplálkozni” fog. (Több helyen találkozhatsz azzal a véleménnyel, hogy egy találkozáskor az első 4 perc a meghatározó. Akkor dől el, miként fogadnak, hogyan kezdik el felépíteni, kialakítani a véleményt rólad. Az első 4 percben minden mondatod, gesztusod, többszörös hatású, mint a találkozó többi részében. Érdemes tehát odafigyelni.) Szerinted melyik a jobb: kikeveredni egy rossz első pillanatból, vagy építkezni rá, megerősíteni, és nyomatékot adni neki? Ha a személyiségedből nem következne egy határozott, néhány pillanatig tartó, erőteljes, ugyanakkor nem balesetveszélyes kézfogás, akkor gyakorold. Ha izzad a tenyered, kérlek, ne töröld meg a combodon látványosan kézfogás előtt. Élményként sokkal inkább az marad meg, hogy milyen érzetet keltettél abban, akinek nyújtottad a kezed, mintsem, hogy nedves volt-e a tenyered, vagy sem. A „döglött hal” kézfogás hiába száraz, örök emlék marad. És te, kedves Bizalmaskodó, ha legközelebb velem fogsz kezet, mielőtt interjúzunk, tedd meg, hogy nem fogod meg a könyökömet a bal kezeddel, csak mert azt olvastad valamely „nagy tudású” etikettgurunál, hogy azzal közelebb kerülsz, nem csak fizikailag. Köszi :-)
• Az interjú megkezdése előtt kapcsold ki a telefonodat, legyen kéznél a mappád, a tollad. Ügyelj a viselkedésedre, maradj fókuszált és ne hagyd, hogy az izgalom átvegye az irányítást. Ha „nyomod a varrógépet” a lábaddal, ha nyikorog az asztal lakkozott lapja, mert izzadt, teli tenyérrel húzol rajta vonalat, vagy netán zavarodban rendszeresen hol az orrod, hol a füled morzsolod, még több okod van arra, hogy tudatosan jelen légy a folyamatban és ne hagyd, hogy elsodorjanak az érzelmek. Légy fegyelmezett, ám egyúttal laza. Izgulni természetes dolog, de önkontroll híján az egész interjút a fékevesztett idegi tevékenységeid uralják majd, nem pedig a tudásod, teljesítményed. Ne hagyd hát, hogy a tartalom valami nagy, idegi habzás miatt ködbe vesszen. Minél többet gyakoroltál előtte, annál nagyobb esélyed van „átvenni az irányítást” magad felett.
• Az interjút a HR-es vezeti, ritkán a szakmai vezető. Kérlek, ne vedd át a beszélgetés irányítását. Lesz rész, ahol a kérdéseidet felteheted. Ha elémész ennek és valamiféle vezetői attitűdöt próbálsz így megcsillantani, magyarán dominálni, annak csúnya vége lehet. Ez ugyanis pályakezdőktől, de tapasztaltabb szakemberektől is már-már agressziót, túlértékelt, szerepvesztett magatartást sugall, ami a legritkább esetben szimpatikus. A HR-es vagy a szakmai vezető által feltett kérdésekre mindig adj választ. Akkor is, ha nincs válaszod. A csend ugyanis most nem a barátod. :-) Légy kommunikatív, hidd el, ha ügyesen tudod megfogalmazni azt, hogy nem tudod a választ, még mindig értékelhetőbb, mintha csendben vagy. Ha a kérdés számodra nem érthető, jelezd. Kérd, hogy ismételjék meg vagy tegyél fel tisztázó kérdéseket. Kár lenne azért nem tudni válaszolni, vagy rossz választ adni, mert nem értettél jól valamit. Ha a kérdés számodra sértő vagy kényelmetlen, jelezd. Tanuld meg, gyakorold előtte, hogy ezt hogyan kell csinálni. Vannak módszerek, szófordulatok, amelyekkel könnyebben tudod a saját zavarodat enyhíteni. Egyszer egy fiatal, szúrós szemű lány válaszolta nekem egy teljesen szimpla kérdésre, hogy „ettől nagyon ideges leszek és volt már, hogy felborítottam egy asztalt emiatt”. Amellett, hogy szépen jelezte, hogy valahová „belenyúltam”, arra is egyértelmű választ kaptam, hogy milyen a probléma megoldó képessége, a „megküzdési stratégiája”. Pedig ezt nem is kérdeztem. Légy hát tudatos.
• Igyekezz kihozni magadból a legtöbbet. Legyen ez végig a fejedben, ne hagyd, hogy a megfelelési kényszer legyőzzön. Adj időt magadnak emlékezni, hogy mit gyakoroltál, hogy milyen válaszaid vannak. És ha újdonságot hallasz, akkor sem kell csípőből, azonnal reagálnod. Gondold át, és mindig mondj igazat. Ha sejted, hogy a válaszod hátrányos lehet, mindig egészítsd ki valami őszinte, vállalható lehetőséggel, amelyben megoldást látsz. („Erre nem tudom a választ, de otthon biztos, hogy megnézem a neten és elgondolkodom a megoldáson.” - nem sokkal jobban hangzik, mint egy szimpla „passz”?!) Hallhatsz olyan kérdéseket, amelyek egyértelműen magukban hordozzák, hogy mi rájuk a jó válasz. De ne engedd becsapni magad. Ezek keresztkérdések. Szó szerint. Ha „átlátszó” a válaszod, a jól képzett HR-es ugyanezt a dolgot meg fogja kérdezni később másképp és azonnal lebuksz, ha nem voltál őszinte.
• A testbeszédről bizonyára sokat hallottál, olvastál már. Ne csinálj semmi olyat, amit a neten olvastál. :-) Ezzel azt szeretném mondani, hogy ne kényszerítsd magad valamiféle színházi szerepbe, csak mert azt mondták neked, hogy ha enyhén hunyorogsz és közben a kezeddel az álladat simogatod, akkor az olyan üzletemberes. Légy őszinte, add önmagad. Ne végy fel olyan pozíciót, ami a net szerint „businesslike”, de állati kényelmetlenül érzed benne magad, és nem is áll jól. És persze fordítva is igaz, ha van olyan rossz szokásod, ami zavaró lehet egy interjún (mert mást jelent, mint ami a szereped szerint való), figyelj rá és lehetőleg ne műveld. Ha sokszor van nyeglén keresztbe téve a lábad és még hintázol is a székkel, miközben a tarkódat fogod mindkét kezeddel, nos, ez még akkor sem megengedhető, ha idegességedben csinálod.
• A testbeszédhez tartozik, de külön említést érdemel a szemkontaktus. Nincs honlap, tanácsadó vagy tréner, aki ne szajkózná unos-untalan a szemkontaktus fontosságát. Igazuk is van, nincs annál kellemetlenebb, mint amikor lesütött szemmel válaszol az interjúzó, hiteltelen, nem kelt bizalmat és ráadásul akár még sunyinak is tűnhet. De a szemkontaktus nem azonos a szemezéssel! A hétköznapi kommunikációban is sokkal természetesebb, ha megtaláljuk a középutat a lesütött pillák és a szemezés között. Borzasztóan zavaró, ha valaki kényszeresen, erőltetett módon akar szemkontaktust tartani, mint egy jó kisdiák, aki teljesíti a házifeladatot, vagy mint egy színész, akinek ezt az instrukciót adta a rendező. Én sokkal inkább hívnám fel a figyelmedet arra, hogy ha többen tartják az interjút, beszélj mindenkihez. Alapvető hiba, ha a válaszodat csak a kérdést feltevőnek címzed, és csak rá nézel, amikor válaszolsz. Ezzel kirekeszted a többi interjúztatót, nem érzik magukat megszólítva, holott a válaszodból ők is levonják majd a konzekvenciákat. A nyílt, őszinte tekintettel, a mindenkihez szóló mondanivalóddal nem csak beteszed a kulcsod a zárba, de egy kicsit el is fordítod azt. :-)

Pihenésképpen íme egy remek tanács a netről :-)

• A szemkontaktus témájáról nagyon könnyű átevezni az aktív figyelem témájára, amely az egyik legfontosabb „tool” nem csak az interjúzás világában, hanem a társalgás, tárgyalás terén is. Ennek a témának szentelek majd egy külön bejegyzést, addig is egy idézet, amelyben minden benne van: „A kommunikációban a legfontosabb dolog, hogy meghalld, amit ki sem mondanak.” Ezt Peter Drucker mondta nagyon bölcsen, összefoglalva az aktív figyelem és a hatékony kommunikáció lényegét. Az interjú során nem csak az a fontos, hogy te magad áradj és megnyilvánulj, hanem hogy nyitott légy, fókuszált és befogadó. Ez nem csak a bizalmat erősíti, hanem tiszteletet is mutatsz vele, hatékonyabb szintre emeli a társalgást. Az aktív figyelem kompetenciája egy olyan készség, amely fejleszthető, később elmondom, hogy hogyan.
• Az interjú mindig a te szavaiddal záruljon. A legjobb, ha van kérdésed, hiszen már ezekkel is sokat elárulsz magadról. Ha tényleg mindenre megkaptad a választ, én akkor is azt javaslom, hogy a végén foglald össze két mondatban, hogy milyen érzések, benyomások vannak benned. Az interjút lefolytató HR-es vagy vezető is lekerekíti majd az interjút, de annak legyen része a te mondanivalód is. Hidd el, egészen profi hatást kelt, ha megosztod, hogy örültél, hogy itt (ott) lehettél, hogy kellemes benyomást tett rád a légkör (kvázi a vállalat légköre), ha elmondod, hogy szívesen jöttél és biztosan ugyanilyen örömteli dolog lenne a cégnél dolgozni is. Ez nem nyalizás, itt is fontos, hogy csak akkor mondj ilyet, ha tényleg így gondolod. Tény, hogy mély kritikai megnyilvánulásoknak talán több hátránya lehet, és ha adsz is bármilyen negatív visszajelzést, azt is teheted profin. Én már hallottam ilyet, és ha nem is tudtam utólag változtatni a dolgon, de jól esett hallani és figyelembe venni a következő interjú szervezésnél: „Kicsit zavart az utcai építkezés zaja, nehezebben koncentráltam, de így is igyekeztem kihozni magamból a legjobbat.” Az interjú utolsó, befejező pillanatai legalább olyan fontosak, mint az első benyomás. Felteheted vele az i-re a pontot, de át is húzhatod az egész interjút egy béna mozdulattal. (Egy zavartan, már-már mániákusan viselkedő jelölt hihetetlen szakmai tudásról adott tanúbizonyságot az interjún, majd a végén – valószínűleg úgy érezte, hogy nem sikerült túl jól a szereplésünk :-) - ránk vágta az ajtót. Csak úgy zengett. A vezető rám nézett és ennyit mondott: „Én meg már majdnem felvettem.”)
• Ne felejtsd hát, az interjúd egészen addig zajlik, míg el nem hagyod az épületet.

S ha már kifújtad magad az interjú után, megittad a jól megérdemelt habos kapuccsínódat, felhívtad anyukádat, hogy beszámolj az egészről... nos, ezután még jöhet egy igazán profi húzás: a felkészülésed során használt jegyzetfüzetben írhatnál pár gondolatot az egészről, néhány kérdést, amit hallottál, néhány válaszodat, ami nem volt tökéletes, és utánanézhetnél a beígért dolgoknak: jobban utánanézel a cégnek, megnézed a meg nem válaszolt kérdésekre a választ, stb. Ez az „apró” jegyzetelés még nagyon jól jöhet később, sokat tanulhatsz belőle.

S ha már túl vagy az egészen, levontad a tanulságokat, nincs más dolgod, mint pihenni. Ezután pedig végiggondolni, hogy mik a következő teendőid. Hiszen a folyamatnak ezzel még nincs vége...

A következő bejegyzésem arról szól majd, hogy milyen egy jó „afterparty.” :-)

u.i.: ezt a bejegyzést átolvasva még én is azt érzem, hogy talán nincs olyan ember, aki a most, illetve eddig leírtakat ilyen részleteiben meg tudná jegyezni és tudná alkalmazni. Ez így sok és tömény. De hidd el, érdemes elolvasni, megtanulni. Ha csak egy részét elő tudod hívni tudatosan, a megfelelő pillanatban, már sokkal jobbak az esélyeid, mint nélküle. Ezért hát tarts ki és ha kérdésed, kétséged van, oszd meg velem/velünk nyugodtan.