Menekülj előre!

Az állásinterjúzás sztárjai az extrovertált emberek. Berobbannak az ajtón, lehengerlően megteszik az első benyomásaikat, full-profin elhadarják a kezdő monológot, jó esetben a kérdésekre válaszolnak, de zokszó nélkül mondják-mondják-mondják a magukért, és végül, mint Tigris a Micimackóból, egyszerűen továbbugrálnak. Hááát… Ettől ez még bizony nem felhőtlen sztárság és nem is full-profizmus. De béke van.

A félreértések elkerülése végett rögtön az elején leszögezem, hogy extrovertáltnak vagy introvertáltnak lenni sem nem bűn, sem nem erény, adottság. Introvertáltakról itt írtam korábban, ugyanolyan elfogadással és segítő szándékkal, mint most teszem.

Amellett, hogy az extrovertált emberek számos irigylésre méltó tulajdonsággal rendelkeznek, (most a higgadt nyitottságodra számítok, gyere) nézzünk néhány tévhitet, amely az extrovertáltság előnyeihez fűződik:

• Vehemensnek, áradónak, energikusnak, kicsattanónak lenni nem egyenlő a profizmussal. Ezek a tulajdonságok önmagukban még nem „sikerfaktorok”. Attól, hogy hangosabban vagy gyorsabban mondod, még nem lesz igazabb, helyénvalóbb a mondandód.
• Nem attól lesz jó állásinterjúzó valaki, mert többszörösen összetett mondatokban válaszol az el sem hangzó kérdésekre. Ha nem fókuszálsz a témára (értsd: nem a kérdésre válaszolsz), úgy tűnhet, hogy hárítasz, elkensz, terelsz, de legalábbis gyengén összpontosítasz.
• Nem attól lesz valaki megnyerő, mert hangosabb, erőteljesebb, mint akár maga az interjúztató. Ha a partnerségből felül akarsz kerekedni, akkor azt gondolhatom, hogy valamit nagyon ellensúlyozol, valami olyan erőt akarsz mutatni, ami mögött gyengeség van.
• Ha nem várod meg, hogy végig fel tudjam tenni a kérdésemet, akkor ezt magamban nem érthető bizonyítási vágynak fordítom, hanem tiszteletlenségnek és türelmetlenségnek. Egyik sem üzleties.
• Attól, hogy nehezen találod és tartod a határokat, állásinterjún sem elfogadható, ha letegezel, túl közvetlen hangot ütsz meg vagy netán indiszkrét kérdéseket teszel fel (csak azért, mert annyira laza vagy).
• Ha hadarva saját magadat is összezavarod a gondolati ugrásaiddal, ha a saját szavadba vágsz és időközben el is felejted, hogy mit szerettél volna mondani, akkor ezt úgy értékelem, hogy igazából te saját magad is képes vagy elgáncsolni nagy igyekezetedben. Ha saját magaddal nem vagy jóban, másokkal hogy leszel? Ne húzd ki a talajt saját magad alól!
• Attól, hogy tágabb határok között mozogsz és kevésbé érdekel a külvilág véleménye, nem esik kevesebb súllyal a latba, ha az állásinterjún billegsz a széken, ha megszólal a mobilod és minden zokszó nélkül fel is veszed és beleszólsz, hogy majd később… Nem lesz elnézhetőbb, hogy nem tartasz szemkontaktust, hogy beszélgetés közben váladékot piszkálsz ki a szemedből és azt aztán meg is nézegeted, mintha kincset találtál volna. Érdekel mások határa is vagy csak a magadé?

Ezek persze szélsőséges észrevételek, a személyiséged csillogó, elbűvölő mivoltát senki nem kérdőjelezi meg. De használd jól! Az extrovertáltsággal járó számos pozitív viselkedésjegyedet kordában kell ahhoz tartanod, hogy üzleties, profi állásinterjúzó légy. Tartsd féken a lovakat, ha már nem a cél felé visznek. Tudunk segíteni, személyre szabottan.

Fontos megjegyzés: extrovertáltnak vagy introvertáltnak lenni nem jobb vagy rosszabb, mindenkit egyformán szeretünk és mindenki egyformán jól megtanulhat állásinterjúzni! ;-) Is. Ha bizonytalan vagy a "hovatartozásodat" illetően, Robi honlapján kiderítheted egy egyszerű teszt kitöltésével. Kattints ide.