Menekülj előre!

Az állásinterjú mélypontjaként élheted meg, ha a kudarcaidról kérdeznek. Talán értetlenül állsz és nem fér a fejedbe, hogy egy sikerorientált világban, ahol a csapból is a pozitív gondolkodás folyik, jön itt hirtelen egy eszelős HR-es és a kudarcaidról kérdez. Micsoda világban élünk! Már az állásinterjún sem érezheti biztonságban magát az ember… De. A cikk végére megérted, miért olyan izgalmas téma a kudarc-mesélés a HR-eseknek és még az ízére is rákaphatsz!  

Az állásinterjúzók egy része már csak-csak érti például a másik nehéz témát, a gyengeségekről szóló kérdéseket és felkészült azok megválaszolására – hozzátéve, hogy még mindig sokan feldobják a „gyengeségnek álcázott erősségek” lemezt, tudod, az „annyira durván maximalista vagyok, hogy nem bírom abbahagyni a túlórázást és folyton csak a munkáltató érdekeit tartom szem előtt, oh, én gyenge jellem” című szánalmas lemezt. (Az a HR tanácsadó, aki valaha ezt a tanácsot kitalálta és hangosan osztja az észt a neten a témában, egészen biztos, hogy egyetlen egyszer sem ült interjúztatóként a másik oldalon és hallgatta meg napi ötször, hogy hogyan teszi nevetségessé magát az az interjúzó, aki ilyeneket mond. Kérlek, te sose mondj ilyet, nincs már interjúztató, aki beveszi ezt a "neked, drága munkáltató, még a gyengeségem is érték lesz" maszlagot.)

Szóval, a gyengeségekről már talán tudsz beszélni „sikerorientáltan”, na de a kudarcaidról… Mindenkinek van ilyenje, rémes még felidézni is. De ki a csuda szeret ilyesmiről beszélni, főleg egy állásinterjún, ahol épp eladni akarod magad és kiváló szakemberként szeretnél bemutatkozni? Senki. Nem is szerelemből kell ezt tenned, hanem tudatosan.

Gondold végig és válassz egy kudarcodat, amely:

• Mindenképpen szakmai jellegű, itt nincs helye a magánéleti nehézségeknek – nem elvitatva, hogy a leghúsbavágóbbak mégis csak azok szoktak lenni, de ez egy állásinterjús helyzet.
• Közepesen mély kudarcot válassz, mert nem cél, hogy átcsapjunk pszichoterápiába, sebet felszakítani, vart kapargatni tilos. Sajnos a munka világában is szerezhettél nagyon mély, nehezen gyógyuló sebeket, azokat hagyjuk szépen gyógyulni. A "sekély" kudarc sem megoldás, a végére megérted, hogy miért.
• Olyat válassz, ami a tiéd. Ha a sztori végére kiderül, hogy igazából ez a főnöködről, munkatársadról szól, az ő mulasztásukból fakadó kudarc, abból nehezen jössz ki, ráadásul akkor nem is magadról beszélsz, hanem róluk. Őket pedig semmiképp nem bántjuk egy állásinterjún. (Szóval „a főnököm rossz döntést hozott és rajtam csattant az ostor”, vagy „a kollégám nem tartotta be a határidőt és nem kaptam időben információt tőle”, az nem jó sztori.)
• A kudarcodat foglald össze öt tömör mondatban, tényszerűen, informatív módon, úgy körülírva, hogy mindenki értse. A story-telling alapszabályainak itt most nincs helye, nem kell, hogy érdekes legyen és a kíváncsiságot sem most kell felkeltened, ne légy talányos, humoros vagy kíváncsiságot felkeltő. Inkább legyél érzelemmentes, távolságtartó a sztoriddal, mint hogy nagyon bevonódj. Nem a sztoridra kell, hogy figyeljenek, hanem...

Most jön a legfontosabb: soha nem az a lényeg, hogy túlélted a sztorid nehézségeit. Vagy hogy a kudarc milyen károkat okozott benned vagy a környezetedben, nem a bűnbánat vagy a sajnálkozás helye ez, még csak nem is az, hogy valamiféle lehúzó érzelmi örvénybe keveredj, hanem az, hogy a hallgatóság figyelmét két nagyon fontos dologra fókuszáld:

• Az egyik, a legfontosabb: a FELELŐSSÉGVÁLLALÁSOD. Hárítasz vagy nyíltan felvállalod, ha hibáztál? Elkenősdit, megúszósdit játszol, vagy kristálytisztán látod, érted és képes vagy kommunikálni az elrontott dolgaidat? Meg tudod találni a határt a saját felelősséged és másoké között? Vagy túlzásokba esel és mindent magadra vállalsz? Óvatosan.
• A másik: a TANULSÁGAID. Mit tanultál az egészből, milyen következtetéseket vontál le? Mit csinálnál másképp? Kérnél-e segítséget? Hogyan és mit változtattál azóta, hogy elkerüld a hasonló helyzeteket? Milyen sikered lett az elméletben levont tanulságok után a gyakorlatban? Milyen tanácsot adnál az akkori önmagadnak?

A kudarc-mesélés után van még egy KÖTELEZŐ elem. De ne várj arra, hogy kérdezzék, magadtól kell beszélned róla. Erről és ehhez hasonló finomságokról beszélgetünk majd, ha eljössz konzultációra. Jelentkezz és válj kiváló állásinterjúzóvá! Gyere, tudom, hogy rengeteg mondanivalónk van egymásnak!