Menekülj előre!

Az életünk során – a munkahelyen pedig különösen – sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor lent érezzük magunkat. Az adott helyzetben nem mi vagyunk felül, nem mi irányítunk, nem is tetszik igazán az, ami körülöttünk vagy velünk történik. Nem értünk egyet a célokkal vagy az eszközökkel, nem érezzük a hatásunkat a saját sorsunk alakulására. Talán tudatosodik, talán nem, de mindenképpen érezzük, hogy „valami nem stimmel”.

„Dávid már közel tíz éve dolgozott a vállalatnál. Több szervezetnél megfordult, de mindenhol hasonló munkát végzett. Humán diplomásként a szervezet fejlesztésével, az emberekkel és a hozzájuk kötődő folyamatokkal, rendszerekkel foglalkozott. A munkatársai számára ő volt az egyik legmegbízhatóbb kolléga. Szakmailag nagyon felkészült, minőségre törekvő, a vezetők fejével gondolkodni képes,  szorgalmas és fegyelmezett embernek ismerték meg. 
Egyszer állásajánlatot kapott egy tanácsadó cégtől. A főnökei – nem kevés gondolkodás és számolás után – fizetésemeléssel és szakmailag még „kihívóbb” feladatok ígéretével maradásra bírták.              
Dávid ezután a korábbinál is többet dolgozott. Ugyan közben megnősült és gyerekek is születtek, a napjai egyre zsúfoltabban, feszesebben, később már frusztráltabban is teltek. Még fel tudta állítani a „prioritásokat” és ha nehezebben is, de hozta a tőle elvárt minőséget. Kicsit lefogyott közben, aztán az egyik éves szűrővizsgálaton villámgyors kivizsgálásra küldték, majd onnan egy komolyabb prosztata-terápiás előírással jött ki. Az eredeti fiatalos, egészséges bőrszíne szürkésre változott. Nyúzottabb lett az arca is, a mosolya sem a régi már. A kollégáival jó a kapcsolata, de egyre kevesebb ideje és energiája van „jó kollégának” lenni. Az időközben érkezett új  főnöke kezd elégedetlen lenni vele. Több odaadást, lendületet, látványos eredményeket és sokkal gyorsabb munkavégzést vár tőle.

Dávid most 40 éves. Már több, mint tíz éve dolgozik ugyanannál a vállalatnál. Még marad.”

„Anikó fiatalon került a szervezetbe. Önálló gondolkodású, magabiztos, felkészült és erősen belülről motivált lány volt. Először a kommunikációs szervezetben, majd marketing kommunikációs feladatokon dolgozott. Szívesen elmondta a véleményét, javaslatokat készített, rendszeresen érvelt, csapat munkában is látványos jelenség volt. Egy szívéhez közel álló feladatot harcolt ki magának; a vállalati honlap megújítását bízták rá. Marketinges szemmel jól értette, hogy a vevők, ügyfelek, befektetők és egyéb honlap látogatók miért, mit szeretnének olvasni, azt milyen szemlélettel, milyen szerkezetben, milyen mélységben, nyelvezettel célszerű nyújtani számukra. A projektet lendületesen, jól szervezetten és sokat ígérő módon kezdte el csinálni. Az első hetek után aztán megjelentek az ellenérdekeltek. Egyre többen kezdtek látványosan érteni a marketinghez és a honlap tervezéshez, egyre szélesebb körből érkeztek szakmai pontosításnak vagy tisztázó kérdésnek álcázott akadékoskodások és okoskodások. Anikó egy darabig remekül kezelte a „stakeholder-eket”, küzdött az értelmes kialakítás mellett, mozgósított néhány fajsúlyos vezetőt és bevetette a tanácsadói szintű szakmai tudását is. Fiatal emberként lelkes volt, hitt a tudás és a motiváció erejében.  

Egy hétfői napon úgy jött be, hogy alig ismertek rá. Az egyik kolléganője a karjai közt halt meg sportolás közben. Szívroham.

Anikó pár hét alatt eldöntötte, mi fontos neki. Beszélt akivel kellett, átadta a projekt vezetését másnak, majd kilépett a cégtől. Pár hónap múlva máshol munkába állt. Ugyan a régi lendületét csak ritkábban lehetett megtapasztalni, de remekül beilleszkedett, vezetői feladatokat kapott és többször mesélte új kollégáinak, mennyire hálás azért az „iskoláért” ott, a korábbi vállalatnál.”  

Biztosan ismerősek ezek a történetek neked is, kedves Előremenekülő. Ha nem is ugyanilyen, de hasonló sztori veled is megesett, vagy hallottál róla. A következő bejegyzésben arról írok, hogy miként viszonyulhatunk ezekhez a helyzetekhez és mi az, ami biztosan segít.