Menekülj előre!

A bukósisakod miatt nem láttam a szemedet, pedig hosszú perceken át idegesen imbolyogtál motoroddal a hátam mögött. Türelmetlen voltál, mert nem tudtál megelőzni, a visszapillantó tükörből is érzékelhető volt a feszültséged. Megrendít, ha arra gondolok, hogy ezek voltak életed utolsó másodpercei.

Lassan haladtunk, és annyira közel jöttél a motoroddal, hogy beszélni kezdtem hozzád. „Csak nyugiii”, mondtam félhangosan, fekete bukósisakodban visszatükröződött az autóm fehérsége. „Hová rohansz ennyire?”, folytattam veled a félhangos dialógust és akkor még nem tudtam, hogy a válasz tíz másodperc múlva kiderül.

Idegesen kivágtál mögülem, bőgő motorral húztál el mellettem. Azt képzelem, hogy talán egy pillanatra találkozott a pillantásunk, mert úgy él az emlékezetemben, hogy vádlón néztél be rám az autóba – persze a bukósisakban még mindig nem láttam a szemedet, csak egy apró Fénylő Semmit. Pedig talán az én szemembe néztél utoljára, de lehet, hogy csak képzelem. Őrült sebességre kapcsoltál a kanyarban, visító motorhanggal húztál el mellettem és tíz másodperc múlva halott voltál.

A kanyarban keresztben álló kamiont nem láthattad. Épp egy gyártelepről hajtott volna ki, de nem adtak neki előnyt a másik irányból érkező autósok, így a hatalmas szerelvény valóságos betonfalként állta el az utunkat. Satufékkel álltam meg, pár milliméterre az előttem lévő autóstól, nekünk még sikerült. Te fékezés nélkül csapódtál a kamion oldalába és tűntél el a kerekei között. A motorod totálkárosan engedte ki magából az üzemanyagot, ő így vérzett el. Alácsúsztál a kamionnak, az egyik kezed élettelenül nyúlt ki a kerék mögül, mintha még a saját vértócsádtól remélnél életet. De nem volt remény.

Megfagyott ereimben a vér, a rémülettől alig kaptam levegőt, a döbbenettől lebénulva csak markoltam a kormányt és próbáltam lélegezni. A kamion sofőrje hamuszürkén szállt ki a kabinjából és egy pillanatra találkozott a tekintetünk.

Azóta is gyakran eszembe jut az arca: soha nem láttam még ennyire kézzel fogható emberi rémületet.

Riadtságában még volt valami halvány „ugyenem", de a következő pillanatban minden kétséget kizáró mozdulata felért egy diagnózissal. Két kézzel ragadta meg a tarkóját, majd temette kezeibe az arcát, minden kétséget kizárva. Szerencsére nem láttam pontosan azt, amit ő láthatott.

Minden porcikámban remegve szálltam volna ki az autómból, de a következő pillanatban erőteljes férfihang utasított, hogy tolassak hátra és egy mellékutcába tereltek bennünket. Ma sem tudom, hogy ki volt az, rendőr vagy civil, de helyet kellett adnom egy szirénázó autónak.

Ma megálltam a kis fejfádnál, ami mellett azóta is rendszeresen elhaladok. Fakult művirágok jelzik, hogy idáig tartott az utad.

Még gyakran beszélek hozzád, csak már múltidőben értetlenekedek: „Miért rohantál ennyire?” Ma is megkérdeztem tőled, és persze nincs válasz, mert erre nincs válasz.

Nem tudom, hogy ki vagy, ki voltál, de ismeretlenül is közöm lett hozzád. Hatással vagy az életemre, emlékeztetsz a törékenységére. Tanítasz a gyász sokszínűségéről, jobban megértem a mélységét a veszteségnek. Úgy lett ebben közünk egymáshoz, hogy nem volt közünk egymáshoz.

Sokat gondolok a családodra, a traumára, amit a halálhíred kelthetett. Gondolok arra is, hogy bár évek óta tanulom kezelni, mégis mennyire sokkoló tud lenni az élet váratlansága és visszafordíthatatlansága.

Sokat segítesz, mert emlékeztetsz: az Élet Nagy Képe apró puzzle darabkákból áll és lesz egy időpillanat, amikor mindannyiunknak összeáll a nagy kép és minden értelmet nyer. Tudatosan készítem magam arra, hogy ne sokkoljon majd le nagyon, ha kiderül, hogy a Nagy Kép úgy A Minden, hogy igazából egy Fénylő Semmi.

Gyógyító írás: olyan terápiás módszer, amely a fájdalmas, nehéz, traumatikus élményeinket segít feldolgozni. Az érzelemkifejező írás egy gyakorlatias megközelítés a depresszió, gyász, szorongás, megrekedtség érzésének oldásában. A történetmesélés segít struktúrát adni a zavarodottságnak, kapaszkodót, fogódzót találni az értelmezés által. A gyógyító írás nem irodalmi mű, nem kell tehetség hozzá, könnyen megtanulható. Ha érdekel, szívesen segítek.