Menekülj előre!

Láttál már olyan munkavállalót, aki becsülettel bejár dolgozni, elvégzi a munkaköri kötelességét akár évek, évtizedek óta ugyanazon a munkahelyen, miközben lélekben már évekkel ezelőtt felmondott? Aki folyton puffog, panaszkodik, kritizál munkatársat, főnököt, munkakörülményt, feladatot. Aki elégedetlen, szenved, de mégis marad. Ha magadra ismersz – vagy láttál már ilyen embert, nem csak munkahelyen, hanem akár párkapcsolati vonatkozásban is, van néhány tippem, hogyan lehetne a szenvedéstusát feloldani. Olvass tovább, kérlek.

Fejben már megy

Először is szeretném együttérzésemet kifejezni, mert a munkahelyek és emberi kapcsolatok világa manapság nagyon színes, változatos körülményt biztosít, sok frusztrációs nyomással. Azonban, ha úgy tartod benne magad egy számodra már nem kielégítő helyzetben, hogy ott fejben egyszer már felrúgtad magad mögött a széket és elméletben lejátszottad azt a felszabadító jelenetet, hogy emelt fővel, fölényes tekintettel kivonultál az épületből és bevágtad magad mögött az ajtót – de gyakorlatban mégis maradtál, nos, akkor szinte biztos, hogy olyan darálóba állítottad magad a „mégismaradással”, amivel bántod magad és végső soron a környezetedet is. Minden külső nehézítő körülmény érthető, de nem elfogadható érv az önbántalmazásra és a mentális környezetszennyezésre.

Az emberi lélek rosszul kezeli, ha megcsalod és áldozati szerepben tartod magad, lássuk, mire érdemes figyelni:

• A sértettség érzését érdemes mérlegre tenni. Gyakran az egysíkú, differenciálatlan nézőpontunknak köszönhetően dédelgethetjük sérelmeinket, amelyek a többszempontú megközelítés gyógyító fényében amúgy lehet, hogy viszonylag hamar elillannának. A világ sokszor támad és tűnhet veszélyes helynek, de érdemes megvizsgálni, hogy a sérelem, ami ért, valóban „dédelgetésre érdemes-e”. Az „engedd el!” közhelyét már unásig hallhattad, pedig a többségünk nem tudja, hogy hogyan kell azt csinálni (hányszor engedtél már el valamit, ami azonban „nem akart elmenni”?). Én inkább csak vizsgálódásra biztatlak, mely vizsgálódás során az érzelmi töltet átrendeződhet és fájdalmas sérülésből „csinálhatunk” egy semlegesebb múltbéli emléket, ami azonban már kiüresedve nem okoz (akkora) fájdalmat.

• Felelősséget vállalni akkor is menő dolog, ha egyértelműen azt állítod, hogy nem te vagy a hibás. Érett személyiségű ember tudja, hogy a vele történő dolgokhoz ő is kell(ett), olyan helyzet soha nincsen, ami érzelmileg hat rád ugyan, de te nem lettél volna benne valahogyan. Ha máshogyan nem is, a nyitottságoddal biztosan. Ha átnyújtok neked egy ajándékot és te átveszed, kinél lesz az ajándék? Nálad. Ha átnyújtok neked egy dühös, kritizáló mondatot rólad, és te nem veszed át, kinél marad? Nálam. Szóval ne vegyél át mindenkitől mindent. (Oké, jól hangzik, de hogy kell azt csinálni? Coaching folyamatban megtanulható.)

• Dönts másként. Lépéseket nem megtenni, fel nem mondani, mérgező helyzetekből fel nem állni és távozni egyáltalán nem döntésképtelenség kérdése. Ha bárki azt mondja rád, hogy döntésképtelen vagy, ne hidd el. Magadnak meg főként ne ismételgesd, csak gyengíted vele magad. Te így döntöttél, az a te döntésed, hogy maradsz. És ez így nagyon oké, csak akkor vállald érte a felelősséget és ne szenvedj. És ne okozz kárt magad körül, mert lehet, hogy nem mondja meg neked senki őszintén (de rám ebben is számíthatsz), én most jelzem neked: a munkatársaid, a családod és barátaid mind-mind érzik a kiegyensúlyozatlanságodat, és terheled őket a panaszkodásoddal, szúrós odamondogatásaiddal (még ha nem nekik szól, akkor is fárasztó hallgatni). Tudom, hogy annak a döntésnek, hogy maradsz számos fájdalmas és egetrengetően súlyosnak tűnő oka és magyarázata lehet, minden együttérzésem a tiéd, ha most kiszolgáltatottnak érzed magad. De tartósan nem lehetsz a körülményeid áldozata, kérj segítséget, ha egyedül nem találod a megoldást vagy az erőt magadban.

• A zsörtölődés alapattitűdöddé tud válni anélkül, hogy észrevennéd. Három tényező van csupán, amire figyelned kellene és tenned érte, de te valószínűleg egyiket sem teszed, ezért gyötrődsz. Nehéz helyzetekhez 3-féleképpen viszonyulhatunk, hogy csökkentsük a szenvedést (szerencsére nincs több): elfogadjuk, változtatunk valamit vagy kilépünk a szituációból. Bármilyen helyzetre gondolhatsz, ha ebből a három tényezőből nem választasz, nagy valószínűséggel kínlódni fogsz. A „hogyanok” önismereti úton, coaching folyamatban kiválóan megtanulhatóak.

• Önbecsülés, önszeretet – két alapvető fogalom, aminek vizsgálata mindenképp fontos kérdéseket vethet fel, ha tartósan benne tartod magad olyan helyzetekben, amiben elégedetlenséget érzel. Az újradöntésedet megalapozhatja és lendületet kaphatsz, ha önmagadat inkább az elismerés, bátorítás, elfogadás hangján szólítod meg és a döntésedet aszerint menedzseled, ahogyan igazán a saját kedvedben járnál. Az élet rövid ahhoz, hogy zsémbesen, felhorzsolt idegrendszerrel éld le, keresd meg azt a módot, ahogy a kiegyensúlyozottabb életed meg tudod valósítani.

• Magadat mindenhová magaddal viszed. Könnyen kiderülhet, hogy hiába a munkahelyváltás, hiába a párkapcsolati frissítés, ha újra „okod van elégedetlennek lenni”, akkor vedd észre, hogy a hasonlóságok mintába rendeződve belőled fakadnak, felhívva a figyelmedet valami fontos tanulnivalóra. Ezek a legklasszabb jelzői a változtatási lehetőségeknek, az önismereti út legtanulságosabb kalandja vár rád, ha kiszállnál ebből a lelombozó mentális mókuskerékből!

• Nem valaki más dolga, hogy kielégítse a szükségleteidet. A kiegyensúlyozatlan ember valamilyen hiánytól szenved, van valami belső igénye, amely kielégítetlen marad. Sem a munkáltatódnak, sem a párodnak, sem a barátaidnak nem feladata egyrészt „gondolatolvasósat játszva” kitalálni, hogy neked mi a szükségleted, másrészt pedig teljeskörűen kielégíteni azokat, amelyekről valahogy végül tudomást szereznek. (Csak halkan súgom meg neked, nagyon gyakran fordul elő, hogy az elégedetlenkedő saját maga sem tud válaszolni arra, hogy mi hiányzik neki. Szóval első lépésként tedd fel magadnak a kérdést és legyen pontos válaszod saját magadnak, úgy könnyebb változtatni.)

• A teljesítmény romlik. Minden munkapszichológiai mérés, kutatás, vizsgálat, azt erősítette meg, hogy a munkavállaló romló mentális állapota hosszútávon negatívan befolyásolja a produktivitását. Lehet ezen vitatkozni és bizonygathatjuk az ellenkezőjét, de mérések nélkül is belátható, hogy akinek az elégedetlenkedéssel megy el az energiája, annak kevesebb marad a pontos és jó minőségű munkavégzésre. Kedvetlenül, haragosan, „nemszeretem” hozzáállással biztos, hogy hibázásra és pontatlanságra hajlamosabbak vagyunk. A párkapcsolati kiegyensúlyozatlanság témájában meg elég megnéznünk hazánk válási statisztikáját.

• A test jelez. Ha a vágyad/igényed és a valóság ütközik, az konfliktus. Ha az igazságérzeted, önbecsülésed sérül, elismerés-hiányban szenvedsz és düheid, indulataid vannak, akkor ezek a dühök a belső konfliktus hídján bandukolnak át a csökkentértékűség érzésének mezejére, és nem lévén más eszközük, a test nyelvén fognak üzenni Ha a lélek jól van, egészséggel, kiváló immunrendszerrel és magas energiaszinttel jelzi ezt a test is, ha nincs jól, akkor fájdalmakkal, alulműködéssel, betegségekkel. Ha bármilyen testi tüneted van, vedd komolyan a jelzést és keresd a módját, hogy megértsd a jelentését. Én a szomatodráma egyéni konzultációt és az ultrarövid terápiás módszertant tudom hozzá felajánlani neked.

Összegezve a fent leírtakat, könnyen belátható, hogy ha belső döntéseinket nem követik logikus és releváns külső lépések, az hosszútávon önmagunknak és a környezetünknek is hátrányos. Amikor ütközik a belső szándék a külső valósággal, akkor ott feszültség keletkezik. Ezt a feszültséget mindenkinek önállóan, saját felelősségvállalás mentén lenne fontos kezelnie – nézz csak szét a világban, mennyi kezeletlen feszültség és frusztráció rombol épp… Sehogy máshogy nem lesz egészséges a rendszer, csak egyéni felelősségvállalással. Ha mindenki csak a saját ingerültségét kezelné, máris békésebb világban élnénk.

Szeretettel várom a jelentkezésedet, ha tennél a személyiséged fejlődéséért és az emberi kapcsolataid szeretetteljesebbé tételéért.