Menekülj előre!

Itt se rossz, de biztosan van jobb. Itt már nagyon vacak, ennél csak jobb lehet. Ha ez itt ennyire jó, akkor milyen lehet a többi? Itt is rossz, biztosan máshol is. Nah, hát kb. ezek azok a verziók, amelyek a dilemmázó emberek fejében cirkulálnak és viszik az értékes energiát, akár munkahelyi, akár magánéleti döntésről van szó. Nézzük, mit tehet, aki bizonytalanságát már nehezen tűri, ezúttal most munkahelyi közegben. (A cikk hangsúlyosan a dilemmázóknak szól, amikor már „fáj eléggé” ahhoz, hogy akár kényszerű lépéseket tegyünk, ott már nincs dilemma.)

A bizonytalanságtűrés, mint kompetencia, igencsak megmérettetik manapság, bármerre lépünk, meginog a talaj a lábunk alatt. Semmi sem a régi, és lassan, aki vágyja vissza a múltat, a megszokottat, az is beletörődik, hogy a múltnak vége van és gyermeki ábrándozásainkból bizony fel kell ébrednünk és felnőtt módon, aktív részesei kell(ene), hogy legyünk a jelen és a jövő formálásának. Ráadásul ez az új jelen, meg jövő, nem is adja könnyen magát, nehéz hozzáférni, sikamlós a természete, mozgó pályán alakul, változó játékszabályok mellett – jogbiztonság nélkül – kellene rajta fogást találni, hátrakötött kézzel, bekötött szemmel. És hát minél intelligensebb az ember, annál inkább szeretné saját maga alakítani a jövőjét, a saját igényei, szükségletei mentén. Itt rögtön előkerül egy következő motívum: a kontrolligény. Minél alacsonyabb a bizonytalanságtűrési kompetenciánk, annál sürgetőbbé válik az igényünk arra, hogy kontrollálhassuk az eseményeket. Magas bizonytalanságtűrés esetén is lehet erős igényünk a kontrollosságra, de bárhogy is legyen, mindenekelőtt érett felelősségvállalási hajlandóságra (értsd: nem hárítok és nem vádolok), illetve erős rezilienciára van szükségünk, azaz a rugalmas alkalmazkodás képességére ahhoz, hogy legalább a saját, személyes életünkben érezhessük a hatóerőnket. Mind-mind kiérlelt, tudatos felnőtt énállapotot igényel, a dilemma nem más, mint egy belső konfliktus az énállapotaid között. Erre a kis eszmefuttatásra azért van szükség, hogy jobban értsük, milyen komplex rendszer befolyásolja azt, hogy a „menni vagy maradni” dilemmában meddig és miért tartjuk benne magunkat.

Felnőtt gyerekek

Kiszolgáltatottságot megélni, eszköztelennek, kétségbeesettnek érezni magunkat nagyon is ér, és természetes egy ilyen közegben, de gyermeki énállapotban lenni és áldozati szerepet hosszan megélni egy tanult szerep, amiről szerencsére – nagy éberséggel és tudatossággal – "le is lehet róla tanulni". Van kitörési pont, van erő, éleslátás és szándék, ami a legvacakabb körülmények közül is ki tud emelni embereket, ezer példát láttunk már a történelemben, sőt, saját személyes példád is van nem kevés, amikor láttál térdreesettségből talpraállni embereket. Ehhez kicsit össze kell kapnod magad, kilépni az önsajnálatból, felgyűrni az ingujjat és „melózni”. Magadon, a nézőpontjaidon, a hiedelmeiden, a képességeiden, érdemes keresni az élet szép és továbbra is jó, kényelmes részleteit, mert vannak neki. Még mindig jóval komfortosabb életet élünk, mint a nagy- és dédszüleink, és bár nehezedő körülményeink vannak, de még mindig ezer szépség vár minket az életben. Legnagyobb segítségedre a nézőpontváltás lesz és a rugalmasság és persze némi játékosság, kísérletező kedv.

Hát nem csodálatos, hogy egy teljesen más, új élet lehetőségétől mindig csupán egy döntés választ el? És micsoda lehetőség rejlik abban, ha felnőtt énállapotból döntünk, mert így hamar bebizonyosodik számunkra, hogy nincs „rossz döntés”, csak döntés van, és az ezerszer jobb, mint nem dönteni és az energiáinkat a belső vívódásokra „elfojatni”. Dönts! Most.

A Nagy Ígéretek

A munkavállalók menjek-maradjak dilemmájára a másik, munkáltatói oldal két fő attrakcióval igyekszik reagálni: minél nagyobb erővel vonzani az új kollégákat és minél nagyobb erővel megtartani az újakat és a régieket is. Ehhez lejtik a pávatáncot a legkülönfélébb módokon, ki profin, ki még profibban. Kiváló kommunikációs és marketing szakemberek működnek együtt HR-es szakemberekkel és kisebb-nagyobb sikerrel csillámporozzák a valóságot, hogy az minél szexibb, minél trendibb legyen. A munkavállalók dilemmája pedig csak egyre jobban növekszik, az ajánlatok, intézkedések vonzóak, de a Maslow piramis aljához (a biztonság igényszintje) ólomláncok kötik az egyébként szárnyallni, önmegvalósítani vágyó munkavállalókat. Akik – többségében poroszos oktatási rendszeren nevelkedett – zsigerileg alacsony kockázatvállalási hajlandósággal, nagy biztonsági és kényelmi igénnyel és beletörődő, önfeladó attitűddel rendelkeznek, alacsony rezilienciával, de „Attila vére” örököseiként tüzes, könnyen csattanó haraggal, türelmetlenséggel vagy „hőbörgési hajlammal”, kielégíthetlen igényekkel vannak gyermeki énállapotban – nyilván te nem. 😊 Olyan csodás koktélja ez a munkavállalói tulajdonságoknak, amelyet érdemes ízlelgetni, kóstolgatni önmagunkban, és ezesetben kijózanítóbb lesz a szembenézés, mintha valódi koktéllal tennénk. A Nagy Ígéretekre is a gyermeki szívünk dobban nagyokat, a csodaváró, a reménykedő, a naív.

A menjek vagy maradjak dilemmára tehát benned van a válasz, de jó, ha felnőtt énállapotból válaszolod meg a kérdéseidet. A körülményeket ismered, érzed a bőrödön, a maradásban és a váltásban is csak annyi meglepetés lesz, amennyire te ámítod magad. Érdemes felnőttből, reálisan összegezned, hogy mi az, ami van. Ami zajlik benned, az zajlik a világban is. Ami benned gyengül, kényelmetlenséget okoz, elbizonytalanít, az van a világban (másik munkahelyen is), másik verzióban. Másik színpadon, másik színészekkel. Bárhová váltasz, oda magadat is viszed, ugyanazzal a mindsettel, érzésvilággal, kompetenciakészlettel, idővel minden kihívás ugyanaz lesz, amíg a nézőpontjaid nem változnak. Nagyon fontos kérdés tehát a váltásnál, hogy a váltásodat mi motiválja? A maradásra és a váltásra is ezer vonzó ajánlatod lehet, most tényleg minden normális cég igyekszik mindent megtenni, megígérni, hogy jó munkaerőre tegyen szert. A pro és kontra listádban pedig – minél intelligensebb vagy – annál nagyobb eséllyel hozod ki az állást döntetlenre. De nem mindegy, hogy lázadsz vagy túlalkalmazkodsz, hogy gyermeki sebzettségből dühösködsz, hisztikézel vagy lázadsz és mentális támadást indítasz minden és mindenki ellen. 

Maradj és változz ott, ahol most vagy. Légy kedvesebb, adj többet, panaszkodj kevesebbet, légy emberségesebb, vállalj több felelősséget, légy együttműködőbb. Vagy menj, válts munkahelyet és változz ott. Légy kedvesebb, adj többet, panaszkodj kevesebbet, légy emberségesebb, vállalj több felelősséget, légy együttműködőbb. Hogy lesz-e valódi változás (értsd: boldogabb leszel-e), az rajtad múlik és valószínűleg a dilemmád is csökken. Csak áldozata sose légy se a maradásnak, se a váltásnak.

Emberség

Ennyire egyszerű. Ha szummáznom kéne a 25 év szakmai tapasztalatát és emberismeretét, ebben az egy szóban van a válaszom arra, hogy hol érzi magát jól egy munkavállaló hosszútávon. Lehet bármilyen a fizetés, bármilyen a munka jellege, szárnyallhatsz önmegvalósító feladatokban, kereshetsz jól-rosszul, a nap végén a mentális jólléted azon fog múlni, hogy emberségesen bántak-e veled a munkahelyeden. De vajon te emberséges vagy-e eléggé másokkal? És önmagaddal? Felnőttből dönteni és vállalni a felelősséget a döntéseink következményeiért az egyik legnagyobb öngondoskodás magunkról, a legjobb cselekedet, amivel megajándékozhatjuk önmagunkat és a környezetünket.

Ha szeretnél fejlődni, jobban érteni, hogy miként tudsz felnőtt énállapotban lenni és döntéseket hozni, hogyan tudsz kilépni a halogatásból, az önsorsrontó döntésképtelenségből, azaz az áldozati szerepből, vedd fel velem a kapcsolatot, örömmel kísérlek a személyiségfejlődésed útján.