Menekülj előre!

A következő időszak – a legnagyobb optimizmus mellett is – valószínűleg az életünk minden területén igényel némi átgondolást. Kulcsszó lesz (illetve már most is az) az optimalizálás, racionalizálás, redukció, megszorítás és társai. Minden, ami a szűkítésről, mérséklésről, csökkentésről szól, de továbbmenve az alárendelődésről, összehúzódásról, kicsinyítésről, lemondásról is. És ez éppen az a nyomasztó miliő, amelyben az ember áldozatnak, elesettnek, tehetetlennek, de leginkább kiszolgáltatottnak érezheti magát. Ha nem figyelünk oda, pillanatok alatt zuhanunk bele olyan mentális mélységekbe, amelyekből – éppen a cselekvőképtelenség érzés okán – még nagyobb mentális fájdalmakat élhetünk meg. Szenvedni nem csak azért nem jó, mert kényelmetlen és boldogtalan érzés, hanem mert egyre nagyobb teret ad a kiszolgáltatottságnak, amely mentén fényesen virul hatalom, ego, elnyomás, de magasabb szinten akár a diktatúra is. Minden olyan, amit nem kívánsz magadnak.

Védd magad

A helyzet, amiben vagyunk, aktiválja bennünk a neheztelésre való fogékonyságot, nézd csak meg, mennyi kétségbeesés, panaszkodás, félelem erősödik benned és a környezetedben. Teljesen természetes reakció, kilökve a komfortzónánkból most aktiválódik sok megdolgozatlan sérülésünk is, felvéreznek a tudattalanunkban elraktározódott sérelmek és bizony leggyakrabban gyermeki énállapotban rettegünk vagy lázadunk. Félni, de lázadni is hosszútávon inkább energiavesztő állapot, nem véletlen, ha fáradtnak, enerváltnak érzed magad. Legtöbben motiváció-vesztésről, apátiáról, reményvesztettségről számolnak be, amely csökkenő életkedvhez, örömtelen hétköznapokhoz vezethet.

Riogat

Ez a cikk most egy „red flag” – tőlem neked, több szempontból is.

Vedd észre, hogy az ijedtséged nem csak azért van, mert már „idegállapotban vagy”, kimerülve, túlhajszolva, hanem mert kívülről is túlingerelnek. Hogy pontosan kik és hogyan, azt te is érzed, ha kikapcsolod a tévét-rádiót és lecsatlakozol az internetről. Ha már a gondolattól is enyhül a szorítás, akkor például felismerni a felelősségedet abban, hogy mennyit engedsz be a riogatásból, félelemkeltő, agresszív kommunikációból, hogy a minden együttérzést, támogatást és intelligens, partneri hangnemet nélkülöző arroganciát már ne is említsem – életmentő lehet. Nem fog tökéletesen sikerülni, hogy kizárd ezt a mentális szmogot, de a szabályozó gombhoz te is hozzáférsz.

Kérlek, gondold át, hogy tudsz-e tudatosan dönteni amellett, hogy az öngondoskodásod révén, kilépve a fősodrásból megállsz és választasz: erősödés vagy gyengülés? Melyik úton akarsz tovább menni a jövőd felé? Az erő, a kitartás, a gyarapodás, a bátorság vonz vagy gyenge, elesett, kiszolgáltatott és manipulálható akarsz lenni? Ha azt mondod, hogy könnyű ezt így csak kérdezgetni, nem olyan egyszerű ez és különben is a külső körülmények, a rezsi számla az rezsi számla… de várj, én nem azt mondtam, hogy könnyű döntés ez, hanem azt hangsúlyozom, hogy van lehetőséged tudatosnak lenni és döntéseket hozni. Tudod, úgy felnőttből…

Ha el tudod azt fogadni, hogy az élet napos oldaláról nézve végső soron tényleg minden történés a fejlődésünket szolgálja, akkor könnyen belátható, hogy a világ nem véletlenül kiált optimalizálásért és racionalizálásért, hiszen az eredményeink egyértelműen azt mutatják, hogy az út, amelyen járva ezt az eredményt értük el, enyhén szólva is átgondolást igényel, amely magában rejti a tanulás, fejlődés lehetőségét. Tényleg remek alkalmak adódnak most tisztítani, újragondolni az életünket, akár újrastrukturálni, új és értelmesebb szabályok és szokások mentén kialakítani valami fenntarthatóbbat, de ha ezt az alávetettség, kiszolgáltatottság érzésével tesszük, akkor hajlamosak leszünk nehezteléssel a szívünkben tenni mindazt a jót, amit amúgy válság vagy krízis nélkül is illett volna megtennünk.

De igazán áldozatnak akkor fogod magad érezni, ha az előttünk álló időszakra hozott intézkedéseid fókuszában te állsz és magadról mondasz le.

A legnagyobb hiba, amelyet elkövethetsz, ha a megszorításokat magadon kezded. (Úgy küldeni magad „harcba” a nehezebb terepre, hogy előtte térden lövöd magad… hát, na.)

Ilyenekre gondolok, tekintsd a „nyomorúságos élet receptjének”:

• ha úgy spórolsz magadon, hogy nem mész el szűrővizsgálatokra, nem veszed meg a vitaminjaidat vagy gyógyszereidet
• ha nem mész el edzeni, jógázni, táncolni (a sor hosszan folytatható értelmes, fizikai és szellemi fittséget eredményező tevékenységekkel)
• ha lemondasz az egészséges táplálkozásról és nem keresed a jó kompromisszumok lehetőségét, hogy az ételed igazán tápláló (erőt adó) is legyen
• ha elhanyagolod az ön-munkát, a személyiségfejlesztésedet, ha nem mész pszichológushoz, coach-hoz, csoportba vagy bármilyen önsegítő körbe és inkább szenvedsz, de nem kérsz segítséget
• ha elhanyagolod a külsőd: nem mész többet kozmetikushoz, fodrászhoz, manikűröshöz
• ha nem mész színházba, moziba és nem vásárolsz könyvet
• ha nem képzed magad és nem költesz a hobbidra sem
• és bárhogyan folytatható még a felsorolás annak a tevékenységnek a felhagyásával, ami a te külső-belső mentális környezetedet pozitívan befolyásolja.

Biztosan kell és fogsz megszorításokat alkalmazni, mert úgy érzed majd, hogy kénytelen vagy meglépni ezeket. Elfogadom és eszem ágában sincs elbagatellizálni a nehézségek súlyát, tudom és látom, hogy lesznek kérdés nélkül befejezett szokásaink, lemondásaink. Sajnos lesznek leszakadó rétegek, nagy vesztesek, akikért a szívem szakad meg, mert láthatóan értő-érző segítséget nem kapnak. Mindannyiónknak lehetnek kisebb-nagyobb veszteségeink, de a célom most a józanságra való rávilágítás, vedd észre, ha hajlamos vagy túlzottan önfeláldozó módon reagálni a krízisre! Ha voltak önmagadnak szóló, téged erősítő szokásaid, amelyeket azért működtetted eddig, mert ezek a szükségleteid és az igényeid ahhoz, hogy normális életet élj, akkor az ezekről való lemondás – hosszú távon egészen biztosan – kimerültséghez és ingerültséghez vezetnek. Hogyan fogsz kiállni magadért, ha nincs erőd? (Gondolj a klasszikus példára: bajban az oxigén maszkot is először magadra kell tenned ahhoz, hogy a gyerekedre rá tudd adni és meg tudd menteni őt is.)

Az energiakészleteidet milyen módon töltöd majd fel, hogyan fogsz energiához jutni és erősödni? Hogyan tudsz majd gazdálkodni az erőforrásaiddal és hogyan adsz támaszt másoknak, ha nincs miből? Hogyan leszel békés és stabil, ha lemondasz magadról? Tudsz-e bázis lenni, bátorító, önmagát és a környezetét megtartó felnőtt ember?

Egyszerűen csak ne ess át a ló túlsó oldalára és ha megteheted, priorizálj az észszerűség mentén. Javaslom, hogy nézz a döntéseidre több szempontból és ha megoldható, ne hozz szélsőségesen önfeláldozó, mártír döntést, mert az nem a boldog élet receptje.

Ha nehéznek érzed a helyzeted, ha már most áldozatnak érzed magad és kilátástalanság gyötör, kérj segítséget, bárkitől, akit segítségnek remélsz!

Én is itt vagyok, megoldás pedig kérdés nélkül mindig van. Mindig van. Mindig. Van. Ne add fel, ha én vagyok az embered, jelentkezz, nagyon várom a közös munkát.