Menekülj előre!

A korona újabb hulláma pillanatokon belül újra home-officeba sodor bennünket és van néhány észrevételem, hátha tudnánk ezt az otthoni munkavégzést egy kicsit jobban csinálni. Mert olyan a home-office kérdése, mint amikor egy csúnya kisgyerekre protokollból nem tudsz mást mondani, csak hogy: „húdepici!”… Szeretnénk őszinték lenni, de az fájna mindenkinek.

Hát most legyünk őszinték. Mert a home-office szükségszerű. Mert a home-office jó. De a home-office rossz is. Mondja a munkavállaló, mondja a munkáltató és persze véletlenül sem ugyanúgy látják a helyzetet. Ütköznek az érdekek, nincs kialakult és megtanulható módszertan, botladozik a boldog is, meg a boldogtalan is. Vannak cégek, akik adottságaik, szellemiségük, és „emberállományuknak” köszönhetően kérdés nélkül megugrották az otthoni munkavégzés kérdését, a cikk nem róluk, nem nekik szól. És természetesen azon munkaszervezetekről sem, ahol a munka jellegéből és típusából adódóan nem értelmezhető az otthon végezhető munka.

Éberség, mindig

Ne legyünk elfogultak vagy naívak: gyakorlatilag a nagy munkaerőhiánnyal küzdő cégek (vírushelyzettől függetlenül) mostmár akkor is felkínálják az állandó home-office-t, mint csalit, ha egyébként ez a működés még mindig nem a vállalati kultúra része. De van az a szorult helyzet, amiben minden „munkaerő-mágnest” be kell vetni, hiszen a munkavállalók nagyobb részének csábító az otthon végzett munka lehetősége. Itt intek éberségre mindenkit, hogy jól működő home-office-t ígérni és hosszú távon működtetni két különböző fogalom, ha új munkahelyre mész, legyenek pontos, tisztázó kérdéseid a gyakorlati „kivitelezésről”. Ha döcög a válasz, légy résen. És éberség szükségeltetik munkáltatói oldalon is, hiszen van olyan munkavállaló, aki nem azért szereti az otthon végzett munkát, mert tényleg hatékonyabban tud úgy dolgozni, hanem mert az élet számos más szempontja szerint kényelmesebb neki.

Nézzük, melyek azok a tényezők, amelyek rágják a home-office éretlen almáját?

Azt hiszed, megy ösztönből…

A korona a nyakunkba zúdította az otthoni munkavégzést, hadd gyakorolgassuk ezt „on-the-job” jelleggel és mi így felejtettük magunkat. Teljesen más munkavégzési stílus ez, meg kellene tanulni, hogyan is kellene ezt jól, profin, üzletiesen csinálni. Csak úgy, mint a digitális oktatást és a digitális úton történő tanulást is. Jöjjön elő mindenki, aki meg tudná ezt tanítani és ne legyen rest a tanuló oldal sem, még nem késő. De égető. Akard jobban csinálni, mint minden újdonság, tartogat még csiszolható részeket. HR tanácsadás formájában én is tudok segíteni.

Messze az ideálistól

A munkavállalók nagyon kis százaléka lakik olyan lakásban, ahol van dolgozó szoba. A home-office így hozta el a gardróbból kialakított irodákban való munkavégzést, a hálószobák sarkába húzódva dolgozó munkavállalók esetlenkedését, akiknek meg kell küzdenie a gyerekszobából átszűrődő zajokkal, a konyhában készülő ebéd illatával és a „becsenget a futár” című jelenségekkel. Minden ez, csak nem "hivatali" körülmény. Persze, tudunk már koncentrálni így is, de amíg nem alakítasz ki magadnak munkavégzésre valóban alkalmas teret, addig ez csak közelíti az ideálisat. (És nagyon csendben, apró betűvel, zárójelben teszem fel a kérdést, csak úgy magam elé merengve, hogy vajon a munkáltatód hozzájárul-e bármilyen módon ahhoz, hogy a munkavégzésed helye az otthonodban legyen kialakítva… Zárójel bezárva.)

Online üzleti etikett

Hogy mi? Legtöbbször még offline sem megy… Ha semmi mást nem tartanánk be az online térben, mint az alapvető üzleti kommunikációs szabályokat, erkölcsi normákat, már azzal is beljebb lennénk. De ha munkavállalók beszámolóit hallgatom, a panaszaik gyökere legtöbbször az, hogy az online tér „belazít” mindenkit, mintha könnyebb lenne cinikusnak, szarkasztikusnak, netán bunkóbbnak lenni. Gyakoriak a „bekérdezések”, az online megbeszélésről szó nélküli kilépés, a teljes passzivitás demonstrálása, a „kamerába-evés”, a sorozatos technikai hibára való hivatkozás miatti távolmaradás, a meeting váratlan lemondása, stb. Mi mást lehet erre tanácsolni, mint azt, hogy ha te is csinálod, hagyd abba? De talán egy kis tudatosítás, tanulás ezen is segíthetne.

Vakrandi

A vezetők egy része még a jelenléti munkavégzés közben is képtelen időt, energiát és belső motivációt csiholni magában ahhoz, hogy megismerje a munkatársait, úgy rendesen. Az online tér csak felnagyítja ezt a hiányosságot, és ha küzdesz a tartós otthoni munkavégzéssel és nehéz a kapcsolattartás, a delegálás, a motiválás, az együttműködés, a bármi, akkor tedd fel magadnak azt a segítő kérdést, hogy ismered-e eléggé a munkatársaidat. Tudod-e, hogy kinek mekkora a struktúraigénye, mekkora az elismerés-éhsége, mennyire érzi magát biztonságban az új helyzetben, magányos-e vagy lubickol az önálló munkavégzés lehetőségében. Megannyi kérdés, amire, ha nincs válaszod, hamar lemerülhet az energia-tartályod. És nem csak a tiéd.

A meeting kedvéért megtartott meeting

A kedvencem. Ha ki akarnám fárasztani a körülöttem lévő embereket és el akarnám érni, hogy már ne akarjanak velem szóba állni, biztosan ezt a módszert választanám. Az üres, semmitmondó, kényszeredett, erőltetett megbeszélések, aminek nincs ugyan tartalma, célja és így értelme sem sok, de a „szemelőttlevés kényszere”, hogy mutassuk, hogy nagyon dolgozunk, lássuk egymást, demonstráljuk a home-office-ban töltött kimaxolt munkaidőt, hát az nagy úr. Az ilyen kényszer-szülte online meetingeket véleményem szerint a bizalmatlanság szüli, a munkáltatók nagyobbik része még mindig nem tekinti felnőttnek a kollégáit annyira, hogy „látatlanban” is elhiggye, hogy dolgoznak. (Miközben az ilyen jellegű meetingen sem feltétlenül történik érdemi munkavégzés.) Ez a bizalmatlanság nyilván gyűrűzik a kollégák egymás közötti munkakapcsolatába is, és végül vezető nélkül is képesek lesznek a meeting kedvéért meetinget tartani.

Hirtelen felindulásból elkövetett meeting

A fenti megbeszélés egy verziója. Túl könnyű megoldás az önálló munkavégzés közben felmerülő probléma instant megoldására egy azonnali meeting. Egyszerű és gyors, semeddig nem tart kiküldeni a meghívót és nagyon pengén megmutatható vele a (ez esetben túlzásba vitt) proaktivitás. Nyoma van, láthatóbb egy telefonhívásnál és kiváló prezentálása az erős elhivatottsággal és nagy szorgalommal végzett munkának. Egyszerűbb delegálni, eszkalálni és több az operatív izgalom szem- és fültanúja. Olyan ez, mint egy adag ventillátorba hintett konfetti, látványos és lehengerlő. Igen, minden bizonnyal gyakran produktív is, ha nincs sok belőle. Márpedig...

Természetesen ezek a típusú online meetingek nem keverendőek össze a hatékony, jól strukturált, eredmény-orientált megbeszéléssel. Csakhogy ez utóbbit is meg kellene tanulni. Míg a jelenléti munkavégzésben gyakran a folyamat fontosabb, mint az eredmény, ez az a szokás, ami rávetül az online térre is. A vezetőknek, kollégáknak hiányérzete van akkor, ha csak az eredményt látják, az oda vezető munkafolyamatot nem. Ezek a hiányérzetek vannak kitöltve gyakran unalmas, demotiváló „lássukegymást” meetingekkel, aminek az eredménye gyakran a 8 óránál lényegesen hosszabb munkaidő, hiszen a valódi munkavégzést később be kell pótolni. „Remek” kifárasztásos módszer és hatékonytalan.

Ami nem párhuzamos, az hamarabb összeér

Láttál már olyan otthonról dolgozó kollégát, akinél egyszerre három csatornán „megy a műsor” a monitorján? Párhuzamosan tárcsáz be három különböző, de egy időpontban megtartott online megbeszélésbe, mert egyik sem lemondható, mind határidős feladathoz kötődik és a sürgősnél is fontosabb. Mert aki otthonról dolgozik, annak legyen mindenre ideje, legyen mindig látható és mindig tartsa a határidőt, hiszen otthon van, van ideje. És aztán nem értjük, hogy ez a kolléga miért nem hatékony. Ja, és egyáltalán mitől fárad el vagy ég ki, hiszen otthon van!? Ebben egyszerű, világos döntéseket érdemes hozni, ami ugyan radikális és ritkán tetszik a munkáltatónak. Mivel azonban sem nem hatékony, sem nem hosszútávon fenntartható, így a helyzetet frappánsan és értelmes párbeszéddel érdemes mihamarabb megoldani.

Csak ha egyszer láthatnám…!

Tudod, mi öli meg az otthonról dolgozó kollégák maradék életerejét, munkakedvét, szakmai elhivatottságát? Az, ha nem látják a munkájuk hozzáadott értékét. Amelyik vezető benne hagyja a munkatársait a „láthatatlan eredmények mocsarában”, az nem hogy irgalmatlanul unalmassá teszi a home-office-t, mint intézményt, de maga alatt is vágja a fát, mert a hosszútávú együttműködésnek nem ez a receptje. Ahogy fent említettem, ha a „folyamathangsúlyos” munkavégzésnek áldozatul esik az eredmény (ez a "Tekerem én a bringát, de bárcsak ne szobabiciklin ülnék!" életérzés), a munkavállaló a munkája során nem nyer annyi energiát, amit önmotivációba visszaforgathatna. Az otthoni munkavégzés alapvetése, hogy nagyobb belső motivációra van szükség, önlelkesítő, jól karbantartott énerőre, mert a külső – természetszerűleg -, távolibb, személytelenebb és ebből következően gyengébb.

Tudnád, ha érezném

Ha egy munkavállaló megfelelő mennyiségű elismerést kap, azt mindig a megbecsülés jeleként érzékeli és bár tudjuk, hogy személyiségének megfelelően különböző mértékben fordítja saját maga hasznára, de végső soron nagyon ritka ember az, akit az elismerés ne ösztönözne. Az online világban még fontosabb lenne, hogy felülemelkedjünk a „kösz, legyen szép napod” reakciókon, eljött a tartalmas, értékelhető, érvényesnek érezhető elismerések ideje. Minden munkáltató jól teszi, ha felturbózza és körbeöleli a munkatársait a jó minőségű ösztönzéssel. Az önmagát biztonságban érző munkavállaló lojálisabb és magasabb színvonalon teljesít. Ezt akkor is gyakorolhatjuk, ha nem vagyunk vezetők, a kollégák egymásnak adott visszajelzései – még ha a távolból is -, de megtartó erejűek. Kezdd el, légy kedves és akarj örömöt adni és kapni, bármilyen pozícióban is légy.

Empátia online

Ezzel is az a baj, hogy ha már offline sem működött, akkor hogyan fog a virtuális térben? Ha már eleve üres, rideg emberi kapcsolatokat „futtattunk” a jelenléti munkavégzés során, akkor hogyan leszünk emberibbek a monitor előtt? A távolságot, a kapcsolat „eszközzel megsegített” voltát csak úgy tudjuk „élőbbé”, hatékonyabbá tenni, ha feltöltjük. Emberi dolgokkal. Olyan kommunikációs eszközökkel, amiben online még tudatosabbnak kell lennünk. Élesebben kell érdeklődőbbnek, együttérzőbbnek lenni ahhoz, hogy nyitottság, bizalom és együttműködési hajlandóság alakuljon ki a kollégák között. Ezek az egészséges emberi kapcsolatokat segítő formulák, amiben adom a figyelmemet, nagyobb hőfokon mutatom a kíváncsiságomat, hogy ez valóban „át is menjen”. Ha egyszerűen szeretném megfogalmazni, hogy mi az egyetlen különbség a humán munkaerő és a jövőbeni robotok között, akkor az az empátia képessége.

Ez mostmár mindig így lesz?

Homályos a jövőkép. Akkor is, ha ez a kérdés szorongással teli és akkor is, ha reményteli. A kialakult helyzet „átmenetisége” elbizonytalanít mindenkit. Az pedig legtöbbször komfortzónán kívüli lét, tudjuk, hogy ott pedig csak szintén átmeneti időtartamban van magas energiaszint, hosszútávon nem. Szóval érdemes volna minél több biztos pontot, kapaszkodókat elhelyezni, vagy valamiféle ösztönző jövőképet festeni a munkavállalók számára. Lehetőleg közösen. Ha nem kapsz ebben segítséget a munkáltatódtól, önállóan muszáj megtenned. Tudok segíteni.

Átlépni a küszöböt

A home-office megjelenése olyan, mint egy vállalati klímaváltozás. Tanakodhatunk, hümmögve nézegethetjük messziről, akarhatjuk távol tartani tőle magunkat, de hatását akkor is érezzük a bőrünkön. Muszáj szintet ugrani a hozzáállásunkban, mert hiába minden ellenállás, a világ saját folyásában a változás, vagy a munkavégzés körülményeinek változása, a digitális intelligencia fejlődése és fejlesztése nem kérdés többé. Ágállhatunk ellene, akarhatjuk meghekkelni a folyamatot, ragaszkodni a jelenléti munkavégzéshez és jól bevált (?) dolgokhoz. Elhalad mellettünk a világ, muszáj lesz összekapni magunkat.

És ki tudja, mit tartogat még a jövő? Ahogyan néhány éve senki nem gondolta, hogy téma lehet a „nem jelenléti munkavégzés”, úgy ki tudja, milyen új dolgok vannak épp kialakulóban…

És zárásul mély főhajtás mindazon munkavállalóknak és munkáltatóknak, akik ezen a kikövezetlen úton haladva hiányaik, botladozásaik tapasztalatát beépítve fejlődnek, egyre jobbak és jobbak az otthon végzett munka terén. Le a kalappal.

Ha nehézséged van, változni, változtatni és fejlődni szeretnél, keress bizalommal. Várom a jelentkezésedet.