Menekülj előre!

Az önismereted fejlesztése nélkül nem lehetsz sem kiváló vezető, sem kiváló munkavállaló, de bizony szülőként, társként, barátként is előbb-utóbb megérkezik a felismerés: egészséges kapcsolatokhoz hozzátartozik, hogy tisztában légy önmagaddal. A figyelem témaköre az egyik legizgalmasabb területe az önismereti útnak, ha a figyelem „természetrajzát” megismered, biztos vagyok benne, hogy sokkal tudatosabb életet élhetsz. Figyelj...

Ahol a figyelem, ott az energia

Ez a kijelentés már-már közhelyszerűnek hangozhat, de annyira jól esszenciálja a figyelem témakörét, hogy érdemes megjegyezni. A figyelem olyan, mint egy fejedre szerelt reflektorlámpa, amire a fényét irányítod, az kerül fókuszba, az növekszik. Ilyen lámpája mindenkinek van, és emiatt bonyolódik is a helyzet rendesen. A figyelem az emberiség egyik kapcsolódási „eszköze”, a figyelmed segítségével kapcsolódsz magadhoz és másokhoz. Ha nem figyelsz, nincs kapcsolat. És ahogy a figyelem hiánya leépít, úgy az odaadó figyelem feltölt, gyógyít.

De kezdjük az elején.

Amikor a világra jövünk, a túlélésünk záloga az, hogy mennyire figyelnek ránk. Amikor a kisősembergyerekre rendre nem figyeltek a szülei és elragadta őt a kardfogú tigris, akkor végül evolúciósan eléggé belénk kódolódott, hogy ha figyelnek ránk, akkor az biztonságot is jelent, ha nem, az halál. Aztán szépen tanulgattuk, hogy a figyelem többirányú is, megtanultuk adni, kapni. Önmagunknak és másoknak is. És itt kezd bonyolódni a dolog, hiszen tudjuk, hogy mára a figyelem témakörével nagyon sok dolgunk van: pozitív és negatív értelemben egyaránt. Hiszen a figyelem elismerés, szeretet jelentéssel bír számunkra, de gyakran az is lehet, hogy terhünkre van, sőt, előfordulhat, hogy traumatizált élmények kapcsolódnak hozzá.

Fejlődésünk során tanulással véssük be magunknak a figyelemmel kapcsolatos tapasztalatainkat. Jószándékú szüleink figyelme legtöbbször pozitív oldalon könyvelődik el a lelkünkben, de hamar lesz tanulásunk arról is, hogy a figyelem „beszennyeződhet” mindenféle félelemmel, hiedelemmel, fenyegetéssel. Claude Steiner volt az a pszichoterapeuta író, aki a tranzakcióanalízis tudományán belül részleteiben vizsgálta a figyelem témakörét, azt, hogy hogyan határozza meg a gyermekkori élmény a felnőtt működésünket.

Gondold csak végig, hallottál-e az alábbiakhoz hasonló mondatokat életed során. Mind egytől egyig a figyelemről tanított bennünket közvetve vagy közvetlenül és ezek azok a minták, amelyek áthatják a mindennapi felnőtt életünket is, más szóval „ezekből dolgozunk”:

• „Fejükbe száll a dicsőség, elbízzák magukat!” – azaz ne adj másoknak figyelmet, mert rossz hatással lehet rájuk.
• „Segíts magadon!”, „Légy önálló!”, „Hááát, ha már kérni kell…” - azaz ne kérj figyelmet másoktól, oldd meg magad!
• „Vajon miért figyel rád ennyire? Lekötelezetté válsz, és egyáltalán, valódi ez az érdeklődés?” – azaz ne fogadj el figyelmet másoktól, mert sérülhetsz.
• „Mondd szépen, hogy köszönöm!”, „Legyél engedelmes!” – azaz ne utasíts el figyelmet, akkor sem, ha zavar.
• „Az öndicséret büdös”, „Öntelt vagy” – azaz ne adj magadnak figyelmet és elismerést.

A fenti példákból jól látszik, hogy hányféle módon vagyunk képesek gátolni a figyelem szabad áramlását. Amikor ez a figyelem „gátlódik”, akkor zavar támad az önmagunkkal és a másokkal való kapcsolatban. Mindenféle hiedelmek, félelmek, gátlások árnyékolják be a tiszta, szeretettel teli kapcsolódást mind önmagunkkal, mind a környezetünkkel.

Arról gondolkodni, hogy hogyan is vagy te ezzel a figyelem témával, nagyon fontos felismerésekhez vezethet, sokkal jobban megérted a saját és mások működését, ha dolgozol egy kicsit ezzel a témával.

Kérdezz meg elégedetlen munkáltatót és munkavállalót, válni akaró házaspárt, tanulási problémákkal küzdő gyereket, boldogtalan öregeket, bárkit, akinek gondja van. Gyökér-okként nagy valószínűséggel egytől egyig a figyelem hiányáról fognak beszámolni, persze különböző verziókban. 

Számos „érdekes” élethelyzetben fontos lehet a gyerekkorban tanult figyelemről elmélkedni. Gondold csak végig, jobban megérted-e azt a nőt, aki „örök szerető” vagy rendre elérhetetlen férfiakat választ, ha megtudod, hogy ez a nő az édesapjától csak szórványos, néha-néha felbukkanó figyelmet kapott gyerekkorában (és annak ritka kincsként tudott örülni). Lehet-e, hogy ugyanez a nő ebből a mintából „dolgozva” választ magának mindig elérhetetlen, akár nős férfit „társul”? Akitől ritkán kap egy keveset a figyelméből, de annak extrém mértékben tud örülni, éppen azt a mintát ismételve, ami az apukájával már olyan ismerőssé vált. És ha ismerős, akkor biztonságos is, mert legalább tudja, hogyan működik, mik a szabályok. És egészen addig ezt a mintát működteti tudattalanul, amíg rá nem lát a működésének gyökereire és meg nem születik benne az igény, hogy változtasson, új viselkedést alakítson ki, immár saját jogon, nem mintakövetés mentén.

Leegyszerűsítve kijelenthető, hogy ha megértenéd a saját működésedet, hogy hogyan vagy te a figyelemmel, mit tanultál róla gyerekkorodban, milyen tapasztalatok jelentik neked a mintát, amit azóta is működtetsz, akkor magadból, a világból is sokkal többet értenél, és az a világ egy sokkal-sokkal élhetőbb, boldogabb hely lenne számodra. Szemlélődj, nézd meg, hogyan adod (netán szórod) a figyelmedet, hogyan fogadod, vagy hogyan küzdesz érte? Mi mindent teszel (esetleg kínlódsz) azért, hogy figyelmet kapj végre? Vagy lehet, hogy te épp „visszatartod”? Befelé fordulva csak magadra figyelsz és a külvilágnak már nem jut belőle? Vedd észre, hogyan küzd a társad, munkatársad, barátod, a gyermeked a figyelemért! Mi mindent tesz vagy teszel? Meglátod, minden viselkedés mögött meghúzódhat - ilyen-olyan mértékben - a figyelemre, végső soron a szeretetre való igény. A bohóckodástól a beszólogatáson át, a hiszti, a panaszkodás, az öntömjénezés, a konfliktus, az elismerés, az okoskodás, de a szomorúság, a versengés, a hatalomvágy, a túlzott visszahúzódás is, mind-mind a figyelem iránti igényből fakad. Evolúciós, túlélési igényünk ez, bennünk ma is él egy kisősembergyerek, aki retteg, hogy nem figyelnek rá, mert tudja, hogy abba belehalhat; még ha a kardfogú tigrisek azóta már más módon jelennek is meg az életünkben…

Merre tovább?

Ha fejlődnél, egy lehetséges irány lehet, ha a fenti kiemelt, tanult mondatokból kiveszed a „ne” szócskát, azaz: Adj! Kérj! Fogadd! Utasítsd el (ha bánt)! – és megcselekedni mindazt, ami a figyelmed sokkal tudatosabb használatáról szól. Persze ez nem mindig ennyire egyszerű, ha mélyebb elakadásod van, kérd szakember segítségét. De kis lépésekkel kezdődik a változás és önállóan is sokat tudsz tenni magadért.

Figyelj magadra, figyelj a számodra fontos emberekre! A figyelem témája újratanulható, érdeklődést, odafordulást és empátiát feltételez. Tudatosságot igényel, szándékot egy jobb élet elérésére, amiben fontos vagy magadnak és kifejezésre tudod juttatni, ha valaki fontos számodra. Jelenti még a mérlegelés képességét is, mert kell hozzá józan ítélőképesség, hogy el tudd dönteni: ki és mi az, amire az értékes, valódi figyelmedet érdemes fordítani. Jó értékrend, az értelmes élet iránti igény elengedhetetlen hozzá, és az, hogy „gondos gazda” módjára tudj gazdálkodni a saját energia-háztartásoddal. Hogy ne szórd oda a „fejlámpád fényét”, ahol hosszútávon számodra energiavesztéssel jár, mert vagy nem fogadják, vagy nem viszonozzák, vagy mert végső soron rossz helyre teszed az energiádat, és nem tesz boldoggá. Ismerd fel, hogy vannak helyzetek, ahol a figyelmeddel gyógyítani, feltölteni, helyre tenni tudsz dolgokat, és az téged is boldoggá tesz majd. Ennek az energia-szabályzásnak a felelőssége a tiéd. Az élet rövid. A végén legtöbben azt bánják meg, hogy életük során nem jó helyen volt a figyelmük.

Ha az önismereted fejlesztése a célod, örömmel leszek az útitársad, szívesen segítek beállítani a fejlámpádat.