Menekülj előre!

Talán észleled a környezetedben, talán felfigyeltél a saját működésedben is egyfajta passzivitásra, tehetetlenségre, amolyan „birkanyáj” működésre. Nézd csak meg: azok a dolgok magad körül, amelyek javításra, jobbításra, változtatásra szorulnának, mióta maradnak ugyanúgy? Okos, értelmes emberek vagyunk, cselekvőképesek, tettrekészek, és fejben pontosan tudjuk, hogyan kellene működnie a dolgoknak az életünkben – mégis hetekre, hónapokra, évekre, sőt, évtizedekre hagyjuk, hogy változatlanul maradjanak. Szerintem ennek miértje végtelenül izgalmas téma, ha érdekel egy lehetséges válasz, olvass tovább.

Ez - az életünk fontos és kevésbé fontos területein is megfigyelhető - „bambaságunk” eléggé meghatározza az életünk minőségét. Lehetnek egészen apró dolgok, amelyek bár nyilvánvalóan nem jól üzemelnek az életünkben - kis irritáltság mellett ugyan -, de először eltűrjük, aztán megszokjuk őket. Szinte már furcsa is lenne, ha másképp működnének… Rutinná válik a rossz működés fenntartása, így alakulnak ki a rossz szokások, furcsa, „csendes fojtogatásnak” minősülő emberi játszmák, de gondolj csak egy fordítva felszerelt villanykapcsolóra, amit már annyira megszoktál, hogy legfeljebb lakásod új tulajdonosának tűnik majd fel, hogy fordítva van felszerelve.

De nézzük a szervezeti kultúrát vagy a társadalmunkat, amelyben élünk. Lassan alánkmelegedő vízben csücsülve észre sem vesszük, hogy megfőznek bennünket, egyszerűen csak puffogva észrevételezzük, hogy ez a víz egyre melegebb, de nem ugrunk ki a fazékból. Apró vagy óriás változtatások, kisebb-nagyobb súlyú szabálytalanságok, határsértések, igazságtalanságok hatják át az életünket, amelyek egy közepes intenzitású haragot gerjesztenek a lelkünkben és persze kis nyomás alatt tartják az idegrendszerünket. Ez az alapirritáció finom smirglipapírként dörzsöli a lelkünket és ezzel a felhorzsolt lelkivilággal éljük az életünket. Persze gyakran érezzük, hogy a nap végén fáradtabbak vagyunk az indokoltnál, valahogy romlanak az emberi kapcsolataink, de még a munkánk minősége is, mindenesetre a seb nem akkora, hogy különösebb figyelmet érdemelne. Mégis sajog a mélyben és elfolyatja az életenergiánkat. A kreatív gondolatok egyre ritkulnak, a türelmünk sem a régi már és nyilvánvalóvá válik, hogy valami foglalja a processzort a háttérben. Tompul a fókusz, ködös a gondolkodás, és egyre gyakrabban vágunk olyan arcot, mint akinek nem jutott „dinnyefőd”.

Előbb-utóbb alvási problémával, kapcsolati nehézségekkel és függőségekkel szembesülünk, kiégés tüneteit azonosítjuk vagy depresszióét, fásultnak és enerváltnak diagnosztizáljuk magunkat.

Pedig az erő, a szakértelem, az energia benned van, ott dübörög legbelül, benned is! Élni akar, alkotni, jól csinálni dolgokat, haladni, értelmes életet élni és valódi kapcsolatokban nagyokat érezni! Persze különbözőek vagyunk, más hőfokon éljük az életünket, máshogy reagálunk dolgokra, de akkor is, arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy tele vagy lehetőségekkel, kreativitással és örömmel! Amit csinálsz és amit a környezeted csinál, az nem más, mint a tanult tehetetlenség. Egy viselkedési minta, amin lehet változtatni. Persze nem kis odafigyeléssel és tudatossággal, komoly önismereti munkával és kitartással, de lehet! Kell hozzá kíváncsiság, változtatási vágy és igény, ami az értelmes életet illeti.

De nézzük meg, mi is ez a tanult tehetetlenség.

Seligman fogalmazta meg először a megfigyeléseit, ha érdekel a téma, bőséges szakirodalmat olvashatsz érdekesebbnél érdekesebb az emberi magatartásról szóló kísérletekről. Ezekben arra a következtetésre jutottak, hogy a kudarcok, a sikertelenség, a csekély ráhatás a dolgokra, az aktivitásunk eredménytelensége olyan tapasztalat vagy megfigyelt és mástól – főként tekintélyszemélyektől megtanult – passzivitást eredményeznek, amelyben a „nem cselekvés” mellett döntünk. Amikor a saját életedben vagy egy családban, netán egy egész társadalomban meggyökeresedik az a tapasztalat, hogy nekünk semmi sem sikerül, kicsi ráhatásunk van dolgokra vagy sorra mi húzzuk a rövidebbet, akkor bizony a rendszeres rossz tanulás megteszi a hatását, bevésődik és gyakorlatilag már meg sem próbálunk cselekedni, hiszen úgy sem sül ki belőle semmi jó. Kudarckerülővé válunk, döntéseinkben a kisebb ellenállás felé mozdulunk, lemondunk a konstruktív vitákról. 

Így alakul ki az a helyzet, amelyben a tanult tehetetlenség okán nem lépünk ki bántalmazó kapcsolatokból, csendben nyelünk le igazságtalanságokat vagy nézzük végig, ahogy hatalomvágyból tesznek tönkre dolgokat a „nagyfiúk”. Működtetjük a tudatalattinkba bevésődött áldozati szerepet, minden energiánkat a „tűrésre” összpontosítjuk. Elnyomjuk a szakértelmünket, nem kérdőjelezünk meg döntéseket és végignézzük, amíg szépen lassan összedől a világ körülöttünk. Nagy passzivitásunkban szépen, lassan eldeformálódik bennünk a bátorság, az életerő, a felelősségvállalás és gyáván, alárendelődve, áldozati szerepben éljük le az életünket. Tartaléklángon, szégyenkezve, lesütött szemmel. Önvédelem ez, biztonságra törekvés, de valódi boldogságot még sem élünk meg. Mert mélyen legbelül azért az a bölcs kishang nem hallgat, folyamatosan duruzsolja, hogy élj jobb, bátrabb, szabadabb, de mindenekelőtt értelmes életet. Mert a valódi, tiszta élet igényével születtünk és ez az az igény, amihez képest a valóságodat kényelmesnek vagy kényelmetlennek fogod érezni. 

Aki hallja ezt a bölcs kishangot ott legbelül, és tudja tudatosítani magában, hogy a sodródás, a langymeleg semmittevés megállítható és meg akarja találni a kitörési pontokat az életében, az hamar újra ereje teljében érezheti magát, mert egyszerűen megindul a keringése. A testében és az életében is. Egyetlen megoldás van a tanult tehetetlenségből való kitörésre: felismerés – tudatosítás – cselekvés. A legfontosabb felismerés ebben az, hogy ezek tanult dolgok. Van mód az „unlearning”-re (letanulásra).

Ha gyakran halogatsz, magad előtt sem könnyen védhető szokásaid vannak, évek óta tűrsz nehéz helyzeteket, apró kényelmetlenségek mentén éled az életedet és nem kiegyensúlyozott a lelkiállapotod, mindenképp gondold végig, hogy mit tehetnél magadért. Akár a munkahelyeden, akár a magánéletedben érzékeled a tüneteket, a megoldás egy tőről fakad...

Jelentkezhetsz hozzám coaching-folyamatra, ha érzed, hogy értelmes életre vágysz, szívesen segítek kitörni a tanult tehetetlenség állapotából. Is.