Menekülj előre!

Több cikkben – gyakorlatilag mindegyikben – az önismeret fontosságáról írok. Elérkezettnek látom az időt, hogy még nagyobb nyomatékkal hívjam fel a figyelmedet arra, hogy a jelenlegi krízisben az egyik előremenekülési útvonal, ami ráadásul csak tőled függ és mindenki számára elérhető, az a személyiséged fejlesztése. Minden, ami távol tart az egészségtől és a boldogságtól, az önismereti úton ismerhető és érthető meg. A kezeletlen, meg nem kérdőjelezett félelmek, szorongások szűk, kényelmetlen életet teremtenek, mert a mélyből hatnak – ha tudatában vagy, ha nem. Ez a járvány okozta kiélezett helyzet még erőteljesebben mutatja meg, hogy hol tartasz a személyiségfejlődésed útján és hogy milyen önismerettel rendelkezel. A mentális állóképességed hatással van a fizikai immunrendszeredre, ilyen módon az önismereted fejlesztésének egészségvédő hatása is van. Olvass tovább és ismerd fel, ha van teendőd. Bízom benne, hogy a cikk elolvasása után érzed majd az energiát magadban arra, hogy vállald a felelősséget az életed felett és akard normálisan túlélni ezt az időszakot. Egy biztos: nem a szorongásoldó tabletták és az alkohol jelenti a hosszútávú megoldást.

Hiszek abban, hogy csodás, kíváncsi és bizalommal teli lényként születtél meg, azzal a meggyőződéssel, hogy a világ egy klassz hely és van benne helyed. Aztán folyamatosan kaptad az impulzusokat a külvilágtól, szüleidtől, mindenkitől, akik részt vettek a nevelésedben, gondozásodban és akikre automatikusan tekintélyszemélyként tekintettél, azaz alárendelődtél nekik. Fontos volt számodra, hogy mit mondanak rólad, mit várnak el tőled, és megkérdőjelezés nélkül rögzítetted a mondásaikat arról, ahogyan a lényedet, viselkedésedet, a gondolataidat, érzelmeidet minősítették. Jónak, rossznak, semmilyennek, elfogadhatónak vagy elfogadhatatlannak. Hamar megtanultad, hogy mit kell tenned ahhoz, hogy figyelmet kapj, akár alkalmazkodással, akár hangos lázadással, de muszáj volt elérned, hogy igazold/igazoltasd, hogy helyed van a világban, befogadnak és biztonságban érezheted magad az életedben. Az egész történeted tehát függéssel, kiszolgáltatottsággal indult és ha az évek folyamán nem tanultál le erről, akkor bizony előfordulhat, hogy a mai napig – felnőtt életkorod ellenére – még mindig ebből a függőségi helyzetből éled az életedet.

A belső egyensúlytalanságot sok minden jelzi: ha az életedben főként áldozatnak érzed magad vagy ebből átlendülve üldözővé válsz vagy akár mások megmentőjévé, mind-mind szépen jelzi, hogy nem érkeztél még meg a középpontodba, a felnőttségedbe. Azt működteted, amit a gyerekkori tapasztalataid alapján bevéstél vagy tanultál a gondozóidtól, az ő működésükről. (Sose felejtsd el, hogy ők is hozott anyagból dolgoztak, tanulták valakitől, hogy hogyan bánunk embertársunkkal.) Most viszont itt az ideje, hogy érett, felelősségteljes módon ránézz magadra, észrevedd, hogy ebből a megfelelési kényszerből adódóan mennyi félelem lakozik benned, és hogy az önértékelésedet ki mindenki – fontos és kevésbé fontos emberek – befolyásolják vagy határozzák meg. Ha kiszolgáltatod az irányítás jogát, akkor nagy valószínűséggel kiszolgáltatott áldozatként éled az életed. Ez ritkán okoz örömet.

Fontos megjegyeznem, hogy a krízis, amiben vagyunk, az erős és stabil önértékelésű embert is próbára teszi. Ennek az az oka, hogy a külvilágból napi 24 órában érkező, félelmet keltő, hatalmi retorikát alkalmazó kommunikáció mindenkinél természetszerűleg beaktiválja a gyermeki énállapotot. A helyzet mindenkit érint tehát, érettebb és éretlenebb önismerettel rendelkező embert egyaránt. Az a nem mindegy, hogy tudsz-e regenerálódni és hogy mennyi idő alatt. A félelem – ha tudsz róla, ha nem – zsigerig hatol, a legmélyebb szinteken mozgósítja a lehúzó vagy építő energiákat (attól függően, hogy miből gazdálkodsz). A jó hír az, hogy szép rálátást kaphatunk, hogy hol tartunk. Aki régóta foglalkozik a személyisége fejlesztésével, most visszapillanthat, feltérképezheti, hogy hol van még teendője.

Fontos 2.: A boldogságomhoz nem lesz elegendő, ha én stabil belső erővel rendelkezem. Hatással vagy rám, ha te folyamatosan depresszíven, elhangolódva vagy a társaságomban, előbb-utóbb én is érzékelni fogom ezt a diszharmóniát magamban. Erre utalok mindig, amikor azt mondom, hogy a kiegyensúlyozatlanság nem magánügy. Ugyanakkor felelősséggel tartozom a saját lelki békémért, tehát ha jó kondícióban van az önismeretem, magabiztosan szabályozom a saját energiaháztartásomat és nem megyek veled a depressziódba, de, és ez nagyon fontos: fel kell, hogy ismerjem, hogy szükséged van-e a segítségemre és ha igen, akkor mindent megteszek, hogy jobban legyél. Ahhoz azonban, hogy segítsek, neked is gondoskodnod kell magadról, legalább annyival, hogy megfogalmazod az igényedet és minden módon „szándékolod” a saját gyógyulásodat. Ez a világbéke receptje.

Nos, nézzük meg az önismereti fejlődés lehetőségeit gyakorlati megközelítéssel, az élet különböző szegmenseiben:

• Ha ebben az óriási távolságtartás fétisben, munkavállalóként a home-office magányában elbizonytalanodsz a képességeidben, rátermettségedben és érzed, hogy félelmek jelennek meg benned, csak mert nem vagy csoportban, akkor egyfelől ez egy szintig természetes, másfelől erős önismereti kérdés, hogy az önértékelésed megáll-e a saját lábán. Ha a viszonyítási pontok gyengülnek vagy távol vannak, akkor könnyen elbizonytalanodsz-e saját értékességedben. Különösen fontos belső jelzés lehet, ha a világos vezetői instrukciók és visszajelzések hiányában elveszettnek érzed magad és nem tudsz önerőből, belső motivációból feladatot megoldani. Egyszerűbben fogalmazva: tisztában vagy-e a képességeiddel, szakértelmeddel akkor is, ha a szokásostól eltérően légüres térben érzed magad.
• Ha szülő vagy és a kamasz gyerekeid nem kérnek a társaságodból és egészséges mértékű befelé fordulásukat te magadra veszed és saját szülői szerepedben is meginog a bizalmad, akkor javaslom megfontolásra, hogy vizsgáld meg az önértékelésedet. Biztos, hogy a te szükségességed megítélése a világban, a te szerepmeghatározásod a kamaszaid kezében van jó helyen? Vond vissza magadhoz, legyen nálad annak a meghatározása - a te saját felnőtt értelmezésedben -, hogy ki vagy te, mennyire vagy fontos a világban, másoktól teljesen függetlenül. (Tudjuk, hogy az ember társas lény, másokhoz viszonyul és nagyon is függ a visszajelzésektől, de muszáj, hogy legyen egy önálló jogon definiált értékelésed önmagadról, amiben a jóságod, szerethetőséged, hasznosságod, értékességed független a körülményektől és mások viselkedésétől. Aki jó anya volt a gyerekei 14 éves koráig, nagyvalószínűséggel ugyanolyan jó anya azok 14 éves kora után is, függetlenül attól, hogy a gyerek erre – MOST! – nem ad visszajelzést, mert nem ez a dolga.)
• Ha túl vagy az ötödik konfliktuskezelést fejlesztő tréningen, tanulod az erőszakmentes kommunikációt, tárgyalástechnikát tanulsz és válságkezelést, de még sincs érdemi elmozdulás, akkor egészen biztosan önismereti szinten kellene beavatkozni inkább, mint technikai szinteken. Tudatalatti folyamatok megértése és megmunkálása nélkül hiába tanulsz kommunikációs módszereket, azok mindössze még nagyobb frusztrációt okozhatnak, ha már tudod, hogy mit kellene csinálnod, de nem tudod, hogyan. Vagy tudod a hogyant is, de a „csinálás” mégsem megy vagy nem hozza el a várt eredményt. Szóval önismeret, belső munka! (Gondolj arra, hogy ha egy gyerek hatéves korában óriáspofont kapott az apjától, amikor konfliktusos helyzetben védte az anyját, akkor vajon – ennek az élménynek a feldolgozatlansága mellett – felnőtt korban hány konfliktuskezelés tréninget kell elvégeznie, hogy vitatkozó partnerek láttán ne a visszavonulást, félénkséget vagy egyéb önvédelmi mechanizmusokat működtessen? Elmondom: ezen nem konfliktus kezelési technika fog segíteni, hanem a gyerekkori trauma feldolgozása egy komoly önismereti folyamatban.)
• Ha az álláskeresés nehéz és a kitettséget erősítő folyamatában ezzel a nehézséggel és kitettséggel tartasz, bizony egyetlen kapaszkodót az jelenthet, ha önbizalmadat erősíted és felismered, hogy egészen egyszerűen nem hangolódhatsz az elutasításra és a feleslegesség érzésére, mert a munkaerőpiacon kétségbeesett és elutasítottságtól szenvedő gyerekeket nem akarnak alkalmazni. Önismereti út és fejlődés kell ahhoz, hogy a nehézségek ellenére is tisztában légy az értékeiddel és meg is tudd azokat mutatni egy interjús helyzetben.
• Ha párkapcsolatodban kibillenést érzékelsz, harcoltok és diszharmónia van, az is önismereti kérdés. Ha nem tudtok jól kapcsolódni, ha egyensúlytalanság jellemzi a kapcsolatotokat, akkor érdemes megvizsgálni, hogy vajon két kiegyensúlyozott, belső erővel és békével rendelkező fél kapcsolódik-e vagy sérülések, feldolgozatlan dühök, értelmetlen erőfitogtatások működtetik-e a kapcsolatot. Ha így van, akkor két gyógyulásra vágyó személy segélykiáltásai rezonálnak egymásban, amivel tudjuk, hogy az egész élet leélhető, de miért ne lehetne egy kis személyiségfejlesztéssel megadni az esélyt a boldogságra is? Ha pedig a társkeresésben vagy elakadva, ott is nagy előrelépést jelenthet, ha világos, nyíltszívű rátekintésed van arra, hogy milyen energiával vagy a társkeresésben. Múltbéli sérelmek, meg nem bocsátott viselkedések (akár saját magadnak!), csalódások, fájdalmak… mind-mind mágnesek. Távol tartják a „gyógyultakat” és odavonzzák a „sérülteket”.

És ha már boldogság… ha az emberi kapcsolataidon túl is van abban valami nehézséged, hogy az élet naposabb oldalára fókuszálj, ha elégedetlenségek és panaszok hatják át az életedet, akkor szinte biztos, hogy van tér a fejlődésre az önismereted terén. A boldogság döntés. Arról, hogy felelősséget vállalok az életemért, és uralom a figyelmemet. Ez azt jelenti, hogy van erőm, tudatosságom arra, hogy én formáljam jobbá az életemet, mert van egy belső szándékom is arra, hogy értelmes, derűs életet éljek. Ezt a boldogságot túlzott alkalmazkodással vagy lázadással, kritikussággal és még csak megmentői szereppel sem lehet, legfeljebb csak megközelíteni. A felnőtt, független és felelősségvállalásban kiteljesedett életet csak a személyiségfejlesztéseddel érheted el, bármilyen lassú, mérsékletes és megfontolt is legyen a indulásod ezen az úton, javaslom, hogy kezdd el. Nem kell teljesen célbaérned ahhoz, hogy már az úton is sokkal kevesebb szorongás, felkönnyebbedés és derű legyen a jutalmad. Főszereplője és rendezője lenni a saját filmednek sokkal mulatságosabb, mint marionett figurának lenni.

Ideális társra vágysz? Légy először te ideális társ. Ideális munkáltatóra vágysz? Légy először ideális munkavállaló. Ideális világot szeretnél magad körül? Légy ideális ember, aki felismeri a nem ideális döntéseket, a nem ideális vezetőket, a nem ideális társaságot maga körül és válaszként szabadon, belső stabilitásból, félelem nélküli döntéseket hoz. Még akkor is, ha a környezet nem ideális hozzá. Művészet, tudom, de a belső szabadságod tart meg normálisnak, nem a külső függésed. Ha a külső körülmények határoznak meg, áldozat vagy. (A társadé, a gyerekedé, a családodé, a munkahelyedé, a társadalomé.)

A járvány egy újrakezdés lehetőségét hozza magával mindenkinek: nem, kor, státusz független módon. (Mint ahogy belehalni is éppen így nem, kor, státusz függetlenül lehet, végső soron ez az igazságosság ad egyfajta szépséget az egésznek.) Ugyanazzal az önismereti szinttel ugyanazt az eredményt fogod elérni, mint amiben most vagy. A döntés a tiéd, hogy magasabb szinten szeretnéd-e folytatni vagy a félelmek-szorongások vezénylik az életedet. Soha, senkivel nem találkoztam még, aki ha nyílt szívvel, erős változtatási szándékkal kezdett önismereti folyamatba, az ne hozott volna nyereséget az életébe. (Persze kudarcokat, feladott folyamatokat láttam már, a tudatalattiban óriásfélelmek lehetnek a változástól. Még ha pozitív változásról van szó, akkor is.)

Mindenkinek megvan az esélye és a lehetősége, hogy eltökéltségből, természetes úton, könyvekből, online guruktól, mellénk szegődő embertársainktól inspiráltan, organikus úton tanuljunk és fejlődjünk. (Hiszen ezt tesszük születésünktől kezdve.) Sose hidd el, hogy ehhez szükséged van valakire. Ha egy "tanító" arról akar meggyőzni, hogy rá van szükséged, éppúgy áldozati szerepbe kíván helyezni téged (ha hagyod). Önállóan is képes vagy rá, a lényeg, hogy legyen fejlődés, haladás és semmiképp ne hagyd magad benne a számodra kényelmetlen élet folyamataiban. De legyen egy tudatosságod arra, hogy egyedül is képes vagy rá, ha elég éber vagy, elkötelezett a boldogságod iránt és erős az önreflexiód.

Ha viszont gyorsítanál az önfejlesztéseden vagy egyszerűen vágynál egy kísérőre ezen az önismereti úton, akkor jelentkezz és én örömmel leszek, aki bevilágítja az utat, kizárólag partneri viszonyban. Se megmenteni nem akarlak majd, se áldozatot nem csinálok belőled.

Várom a jelentkezésedet.