Menekülj előre!

Voltál már hosszú, unalmas és számodra nem kielégítő munkaviszonyban, ahol még rágondolni is bizsergető volt, hogy ezt mások lojalitásnak nevezték? Voltál már kitartóan hosszan benne olyan párkapcsolatban, amit inkább csak elviseltél, de jó volt türelemnek nevezni? Felejtetted már benne magad olyan élethelyzetben, amely bizonyos szempontból kényelmes volt, egyáltalán nem tett boldoggá, mégsem léptél és ráadásul még valami cukormázas hűségfélével is beborítottad? Akkor ez a cikk neked szól.

Olyan jó elmondani magunkról, hogy hűségesek vagyunk, türelmesek, lojálisak és kitartóak. Olyan jó beleringatni magunkat erényes jelzőkbe, elhitetni magunkkal, hogy kielégítő az, amiben vagyunk. De nézzük, hogy mi történik ilyenkor:

• Halogatás. Na igen, a jó öreg halogatás. Írtam már róla többször, érdemes tudni az okát is, de talán most az eredménye fontosabb számunkra. A halogatás egy arról szóló üzenet az agynak, hogy nem teszek meg valamit, mert nem vagyok rá képes. Ha képes lennék, megtenném. Belátható, hogy ez nem egy produktív üzenet az agynak, érdemes elgondolkodni, hogy tényleg szükségünk van-e egy ilyen programra.
• Önámítás. Attól, hogy bevonod a fokhagymát csokival, még fokhagyma marad. (Ezt a csodás hasonlatot Edit Eva Eger Az ajándék című könyvében olvastam, kiváló a hasonlat és a könyvet is nagyon ajánlom.) Hazudni magadnak nem csak nem szép, de megkérdőjelezi az önszeretetedet, önbecsülésedet. Ismét egy olyan üzenet önmagadnak, ami forrása lehet a boldogtalanságodnak.
• Tanult tehetetlenség. Az egyik legfontosabb (és számomra legizgalmasabb) témakör az önismeret terén. Ha foglalkozol a személyiségeddel és ezzel a témakörrel még nem foglalkoztál, javaslom, hogy kezdd el. Vannak nagy családi mintáink arról, hogy hogyan reagálunk nehéz helyzetekre. Ha te megküzdési stratégiaként a passzivitást, a semmit nem tevést, a sodródást tanultad meg, normálisnak tekintve a kiszolgáltatottságot, irányítottságot és akár a szenvedést is, nos akkor előfordulhat, hogy mintából dolgozol és egyszerűen „csak” ismétled, amit korai éveidben láttál. Áldozati szerep ez, az a szerencse, hogy létezik az „unlearning” fogalma, amit nem elég „leszokásként” magyarosítani, nem csak leszoknod érdemes a mintakövetésről, hanem „letanulnod” is. És persze önismereti folyamatban új, saját jogon kialakított szokásrendszert felépíteni. Lehetőleg olyat, ami valóban boldoggá tesz.
• Kishitűség. A hiedelem, hogy neked nem jár több. Nem vagy elég jó, nem érdemled meg a boldog, gondtalan, önfeledt életet, azt, amelyben éppen az lehetnél, aki amúgy vagy. Persze az igazságérzeted megszólal ott mélyen legbelül, de te elhazudod neki, hogy jó ez így, elég ez, ez igazából hűség, ez igazából szerelem, ez igazából kitartás. Önvédelmi mechanizmus ez, de egy idő után sajnos kontraproduktív.
• Lefagyás. Ha a szituáció, amiben vagy, alapvetően stresszhelyzet számodra, előfordulhat, hogy a három stresszreakcióból – ugye emlékszel? „üss-fuss-fagyj le” – te lehet, hogy a ledermedés, lefagyás állapotában vagy. Hogy maradjunk angolszász vonalon, jöhetnél egy kis „unfreezing”-re. Ami egyszer megfagyott, az ki is tud olvadni.
• Biztonsági játék. Ezt ismered, akármilyen nívótlan, legalább tudod a játékszabályokat, faltól falig éled, lehet, hogy szűk, unalmas, langyos, de legalább ismerős. És ha ismered, akkor – még az is lehet, hogy tévesen – biztonságosnak is ítéled. Ébredés után, visszatekintve a legritkábban ítéled ezt a langyos mocsarat biztonságosnak, őszintén szólva, az önértékelésed visszatértével nem is fogod érteni, miért elégedtél meg a korábbi - mondjuk úgy, hogy - mérsékelten színvonalas életeddel. 
• Alkalmazkodó énállapot. Volt idő, ott az életünk legelején, amikor nagyon figyeltünk, hogy a világ felkészült-e a fogadásunkra. Finom érzékeléssel szondáztuk a környezetünket, hogy milyen reakciókat ad a létezésünkre és megfigyeltük, hogy nekünk mit kell tennünk azért, hogy megfelelő mennyiségű figyelmet, szeretetet, törődést kapjunk. Megnéztük, hogy apánk-anyánk mikor volt velünk elégedett: csendes, visszahúzódó, alkalmazkodó gyermekként kaptál több elismerést arra, hogy elfogadható vagy? Ha igen, minden bizonnyal jól bevésted ezt az élettervedbe és meglehet, hogy a felnőttkori élethelyzeteidet is alkalmazkodó gyermek attitűdjével éled: feladva a személyes igényeidet tűrsz, idomulsz, igazodsz, csak szeressenek. Szép önismereti munka vár rád, gyönyörű fejlődési lehetőséggel.

Fontos, hogy tudd: mindig van megoldás. Ha érzed mélyen, legbelül, hogy boldogságra születtél és amiben vagy, az önámítás, akkor hozz egy döntést: önmagadnak te légy fontos, értékeld a saját életedet annyira, hogy azt a kevés időt, amit kaptunk örömben, derűben, áramlásban és értékes pillanatok egymásra rétegzésével töltöd. Senki nem fogja ezt megtenni helyetted, ragadd hát magadhoz az irányítást és szereld meg az életedet. Nézz mögé, hogy mit miért teszel, akard megérteni, hogy melyek a mozgatórugóid, milyen hiedelmekkel korlátozod magad és milyen, másoktól tanult sémáid vannak. Ha felismered, hogy áldozat vagy és már nem szeretnél az lenni, akkor egyszerűen csak el kell lépned, el kell indulnod és úgy nagyobb esélyed van arra, hogy értelmes életet élj. Annyi elvesztegetett idő van már így is a tarsolyodban, mennyi kihagyott, visszahozhatatlan élmény, esemény, amit elfecséreltél. Vár rád egy jobb élet, minőségibb, pezsgőbb, élettel telibb. De az ajtó befelé nyílik és neked kell belépni az új életedbe.

Muszáj lesz, új élet épül épp körülöttünk is, ideje lesz fejlődnöd. Kaptál hozzá erőt, lendületet – az Élet folyamatosan mozog, energikus, fejlődik és izzik, tele kalanddal, élménnyel, lehetőségekkel. Pezsgőtabletta vagy! Lehet, hogy most mézben próbálsz „oldódni”, de az a természeteden nem változtat.

Ha velem indulnál el a változás útján, örömmel kísérnélek. Online, személyesen, sétálva, ahogyan szeretnéd. Várom a jelentkezésedet, mert hiszek benned.