Menekülj előre!

Lehet, hogy már csak egy leckényire vagyunk attól, hogy levizsgázhassunk és a következő osztályba léphessünk. De van még mit tanulnunk… Gondold csak végig, ha nagyívű életünk folyását egy sejtszintű dolog állítja meg, hívja a figyelmünket és kényszerít minket arra, hogy rá fókuszáljunk, abban ott a felismerés lehetősége, hogy vajon mire akar mindez tanítani bennünket? Ha egy atomnyi méretű vírus tartja kordában az emberiséget, ha láthatatlan részecske veszi át a hatalmat és változtat meg mindent és mindenkit a világban, akkor érdemes néhány percet rászánni, hogy megértsük, mit akarhat ez tőlünk, mi hogyan vagyunk mi ebben az egészben…

Száguldó VUCA világunkba váratlanul globálisan beütött a krach. Nem meteorit csapódott be, nem kontinensek mozdultak meg a föld mélyéről induló, gigantikus őserők hatására és még csak nem is atombomba zúdult az emberiségre (hála a Magasságosnak!).

Egy mikroszkopikus méretű vírus tarol a világban, állít meg és le mindent és mindenkit. Mi, a Nagy Emberiség kényszeresen lelassulunk, csendesedünk, halkulunk. Persze lassan már újra lázadunk ez ellen, de vajon nem épp ez lehet a tanítás ebben? Hogy szép csendben, elhalkulva észrevegyünk fontos dolgokat? Hogy halljuk a saját hangunkat, hogy figyeljünk a részletekre és tudjuk átfogóan is gondolkodni és tudatosabbá válni abban, hogy kis dolgoknak is nagy hatása van? (Naná, hogy az emberiség egy része furcsán reagált, elindult a covidiótizmus is – lásd vécépapír-felhalmozás, maszk-tagadást, stb.) De ha ez egy evolúciós folyamat, akkor abban mindig megjelennek az intelligencia végtelenül változatos megnyilvánulási formái is… és mi azt igyekszünk meleg szeretettel elfogadni. Nehéz.

Mi, jó Előremenekülők, lehetséges, hogy tanulhatnánk arról ebben a nagy össznépi coaching folyamatban, hogy…

… nézzünk a nagy díszlet mögé, figyeljünk a részletekre, mert parányi dolgokban rejlik az igazi erő?

… vagy arról, hogy mi az igazán fontos?

… vagy arról, hogy hihetünk a láthatatlanban? Hogy attól még léteznek dolgok, hogy nem látjuk őket? Hogy hat ránk, kapcsolatban van velünk egy láthatatlan világ, amire most mi is reagálunk? Lehet, hogy nyitottabbakká válhatunk a jószándékú láthatatlanra is?

… milyen sérülékenyek is vagyunk valójában? Ez a felismerés befolyásolhatná az értékrendünket, a döntéseinket és a kapcsolódásainkat embertársainkkal?

… a változáshoz biztosan szükségünk van egy külső tényezőre? Nem lennénk képesek magunktól is változni, racionalizálni, értelmesebb életet élni?

Mennyi nyereség-veszteség játszmát kell még az emberiségnek végigcsinálnia ahhoz, hogy valóban változzon? Lehet, hogy nem most fogunk megvilágosodni, de szintet léphetünk! Nyílhat a szív, nőhet az elfogadás és a nagy kihívásokban észrevehetjük az apró csodákat is.

Együtt tanulunk. Neked milyen tanulni valód van még? Mert az az én tanulásom is.

Talán ezt kéne végre megértenünk.