Menekülj előre!

Az ügyfeleim egy része beszámol arról, hogy érdekes jelenség ütötte fel a fejét az életükben. Türelmetlenség, zavartság, motiválatlanság és intolerancia. Zavaró szomszédok, idegesítő telefonhívások és nyomasztó, szürke hétköznapok. A tudatosságban ott van az életöröm és a derű iránti igény, de mintha valami nem stimmelne… 

Hát persze. Koronás-karantén-krízis stressz. Ez egyértelmű. De van egy fontos dolog, amit, ha megértesz, akkor a megoldáshoz is közelebb kerülsz.

Van ez az unásig emlegetett komfortzóna. Nincs olyan életminőség-javításról szóló honlap vagy cikk, ahol ne tennének róla említést. Sokat tudunk már arról, hogy van egy mérete, vannak határai és hogy ha azt átléped, akkor (feltehetőleg) tanulási, fejlődési zónába lépsz át, ahol minimum egy kis adrenalin löket vár rád és egy kis kényelmetlenség, aminek persze a fejlődés lehetősége miatt végső soron örülünk.

Valóban, van ott a komfortzónán túl valami más, változatos, érdekesebb, különlegesebb világ, persze lehet, hogy inkább csak az ismeretlensége miatti egyszerű szokatlanság, amelyben új helyzetekhez új kompontenciáinkat használjuk (vagy a régit jobban, többet). Sokat beszélünk arról, hogy van ez a zónánk, otthonos-békés mozgástér, és arról is, hogy tágítani érdemes, illetve meghaladni, átlépni a határait. Eddig ez oké, de haladjunk tovább.

Mi az, ami most zajlik bennünk?

Stressz, bizonytalanság és mindenféle létbizonytalanságot erősítő tényező hat ránk nap mint nap. Nem kicsit, nem néha és nem egy irányból. Ez ösztönösen visszahúzódásra késztet bennünket. És tudod mi történik a komfortzónáddal? Visszahúzódik, csökken, zsugorodik az is. Szűkül. Mert a komfortzóna nem egy stabilan kihúzott határ, nem szögesdrót vagy fakerítés… inkább rugalmas gumi (ha már…), ami ahogyan képes tágulni, úgy képes szűkülni is.

És mi történik, amikor a jól megszokott életedben egyszer csak észrevétlenül szűkül a komfortzónád?

Éppen az, amiről az ügyfeleim beszámolnak. Megszokott, hétköznapi szituációk válhatnak kényelmetlenné vagy bosszantóvá. Ilyenkor úgy érezzük, hogy csökken a mozgásterünk, csökken a képességünk, feszültebbek vagyunk. Ha metaforikusan egy energiatartály szintmérőjét képzelnéd el magadban, akkor bizony csökkent energiaszintet mutatna. Ezzel együtt csökken a tűrőképesség, felhorzsolt idegrendszerrel érzékelni a világot kimerítő élmény. Beszűkült komfortzónából sokkal kevesebb inger, kisebb mértékű változás hatására is lényegesen hamarabb is mozdulunk ki, és érezhetjük magunkat komfortzónán kívül, kényelmetlenül, kiszolgáltatottan és bizonytalanul. Ráadásul a leszűkült térből épp a jó dolgok szorulnak és előfordulhat, hogy félelem, szorongás, bizonytalanság marad belül.

Így aztán teljesen hétköznapi dolgok esetén is érezhetünk magunkban feszültséget, mert ez a „hétköznapiság” nem az a hétköznapiság, amihez szokva vagyunk.

Mit tehetünk?

Ha már értjük, hogy mi történik velünk, miért érezhetjük magunkat „furcsán”, akkor a tudattalan sodródásból lehetnek tudatos lépéseink. Egyfelől érdemes magunkkal úgy bánni, mint ahogyan a világon a legszeretettebb lénnyel tennénk, ha bajban látnánk: először is csendes öleléssel elfogadni, hogy ez nehéz. Ha bántod magad amiatt, hogy furcsaságokkal reagálsz erre a megváltozott helyzetre (akár testileg is, mert már esetleg megjelent a karanténháj), az valószínűleg csak még tovább csökkenti az energiaszintedet, mert bántalmazni soha, semmilyen körülmények között nem építő dolog. Fogadd hát el magad így is, légy barátja saját magadnak azzal, hogy megértő vagy magaddal szemben és nem ócsárolod magad (mint ahogy esetleg a szüleid, nevelőid tették annak idején, ha alulteljesítettél.)

Mit tehetünk 2.?

A komfortzónánk – ahogy fentebb is kiderült már – rugalmas, pulzáló, könnyen változó valami, amit, érdemes tágítani. Gondold végig, hogy mi mindent tehetsz azért, hogy gondozásba vedd. Mivel tudod növelni az energiaszintedet, az elégedettségedet, a nyugalmadat? Mivel tudod erősíteni a mentális immunrendszeredet?

Bármivel, ami épít. Ami gondoskodás, energiatöbblet és végső soron: szeretet. Meg és- lenyugtató önszeretet és a kapcsolataidat erősítő, másokat is feltöltő szeretet. Ez lehet odafigyelés, mások segítése vagy egyszerű odafordulás az embertársaid felé nyitottsággal, kapcsolódási szándékkal. A jószándékú cselekvés mindig megerősít. Téged is és a környezetedet is.

Legtöbbször sokkal egyszerűbb dolgok jelentik a megoldást az életünk nehézségeinkre, mint gondolnánk. Egyszerűen csak próbáld ki: kondícionáld magad arra, hogy mától kedvesebb leszel. Önmagaddal, másokkal. Találd meg a legváltozatosabb módjait annak, hogy mit tehetsz, mit mondhatsz, mit gondolhatsz ahhoz, hogy napról napra kedvesebbnek érezd magad és később a világ is téged. Légy előzékeny a közlekedésben, gyűjts adományt, olvass fel skype-on mesét kórházban fekvő beteg gyerekeknek, süss váratlanul sütit a szomszéd néninek, szedd föl a szemetet az utcádban, adj vért vagy vegyél részt jótékonysági futáson. Keresd a lehetőségeket és cselekedj! Pontosan tudod, érzed ott legbelül, milyen jó dolgot tehetsz másokért, magadért.

Csak tedd a jót: határozd el, hogy derűsebb leszel, mosolyogj sokkal többet, légy érdeklődőbb, kíváncsibb az emberek iránt, nézd meg, kinek és hogyan adhatsz te energiát, életörömöt, hitet abban, hogy lesz jobb… És meglásd, a komfortzónád is fénylő virágos rétté változik. 

Kis kiegészítésként elmondom, hogy felmérések igazolják, hogy a kedves embereket szakmailag is magasabbra értékeljük. A beteg ember a kedves, mosolygós orvost nagyobb szakmai tekintélynek tartja, a multis vezető hajlamosabb magasabb értékelést adni a jóindulatú munkatársának és természetesen a szűkségből örömmel kitörő és másnak kitörni segíteni tudó vezetőt is jobban elismerik kollégái - szakmailag is. Csak mondom... 

Ha fejlődnél az önismeretedben, továbblépnél, gyógyulnál vagy pályát módosítanál, kérj segítséget, én például nagyon várom a jelentkezésedet!

Barátsággal,

Anita