Menekülj előre!

Aki korábban nem tudott meghozni egy döntést, most lehet, hogy bántalmazó kapcsolatban tölti a karantént.

Aki korábban nem tudott meghozni egy döntést, most lehet, hogy egy vacak munkahelyi körülményt kellett, hogy beengedjen a nappalijába. Mi lett volna, ha? Mágnesként vonzhatja a figyelmet ez a kérdés, miközben annyi más teendőd van… Lássuk, mit tehetsz.

Majdnem sikerült már…

Talán épp a megvalósítás előtt álltál. Talán még nem döntöttél, de már majdnem felmondtál/frissítetted az önéletrajzod/felhívtál egy fejvadászt… Majdnem, de mégsem.

Ha eddig is hülye volt a főnököd, nem bízhattál a munkatársaidban, nem voltak tisztázottak a felelősségi körök, a jogosultságok, és nem volt bizalom – nos, most nagyon nehéz lehet a home office-ban végzett munka. Általában a fizikai távolság segíthően hat, ha kikerülsz egy mérgező közegből, de ha a kötelesség mégis odaköt, akkor az szinte biztos, hogy a lelkedre ólomsúlyként nehezedik, ha már nem szereted. Az önvádról nem is beszélve. Bizonyára legalább annak örülsz, hogy van munkád, de lelkileg elhordozni a halogatott, meg nem hozott döntések súlyát, nem könnyű.

Ha ebben a helyzetben vagy, van néhány tanácsom a továbblépéshez:

Hát elmúlt, tudom, minden véget ért…

Tudatosítsd magadban, hogy a meg nem hozott döntéseknek már utána vagyunk. Elmúlt, vége van, az elmulasztott lehetőségek a múlt ködébe vesznek. Ezt azért is jó tudatosítanod, mert könnyebbé teszi a belátásodat, hogy ezt már nem lehet visszacsinálni, megváltoztatni. Nincsen ráhatásod. A történelem és a sors nem ismeri a „mi lett volna, ha” kérdéskörét, mert egyszerűen nincs értelme.

Ma sem értem, hogy miért…

Mivel már nincs ráhatásod a múltra, a „mi lett volna, ha” kérdésen való rugózás nem más, mint önmarcangolás. És mint ilyen, pusztító munkát tud(sz) végezni, ugyanis ez egy erővesztő állapot. A miérteknek (főként a miért nemeknek) csak akkor van helye, ha nem az önmarcangolásodat erősítik, hanem a tanulásodat. Miért maradtál benne? Mitől féltél? Mi volt, ami vonzott? Ezek már fejben történő értelmezések…

Mégis úgy fáj…

De először éld át az érzéseidet. A dühöt, a kétségbeesést, a haragvást. Éld meg, hogy ez így most sz.. kellemetlen. Nehéz, fáj, idegesít és kimerít. Teljesen jogosak az érzéseid, ráadásul ezek a tiéid, senki nem kérdőjelezheti meg őket. Lehet, hogy a saját kelepcédben érzed magad, ez elég vacak állapot. A döntésednek/nem döntésednek most rád háruló következményei vannak, és ez gyakran nem kellemes érzés. De ha eltagadod, elfojtod ezeket a nehéz érzéseket, lehet, hogy örökre ott maradnak és semmi mást nem tesznek majd, csak akadályoznak.

Már ment is tovább…

Ha kifolyatod a rendszeredből azt az energiát, amire amúgy oly nagy szükséged lenne, például a továbblépéshez, akkor mi marad? A múltba révedni és magadat bántani vagy a körülményeket okolni nem más, mint saját magad gyengítése. Javaslom, hogy igyekezz úgy viszonyulni magadhoz, mintha a legjobb barátodat hallgatnád. Ne minősítsd magad, ne kritizálj, sokkal inkább légy együttérző, elfogadó és támogató. Igen, önmagaddal is. Erősítsd magad, ne gyengítsd. Képzeletben öleld meg magad és biztatólag emlékezz meg egy sikersztoridról, amit olyan ügyesen megoldottál már korábban is.

Majdnem sikerült már…

Vond le a tanulságokat, vésd be, mint tanulási folyamatot, ennél jobban már nem tud megnyilvánulni és tanítani az életedben az ok-okozat törvénye. Tanuld meg a leckét, bármi legyen is az számodra. Fontos, hogy a sajátod legyen, ne másé. (Néha családtagoknak van tanulsága a számodra, kösznem.)

Az álmok ködfátyolát te tépted szét…

Vállalj felelősséget a történtekért. Ha hárítasz, kifogásokat keresel és a környezeted okolod, akkor nem a te kezedben van az irányítás, mert a tudatalattid áldozati szerepet él meg. A fő célod, hogy – a tanulságokat már ismerve – tudatosan légy benne a jelenben, jobbítsd azt és tudd, hogy mi felé szeretnél elmozdulni.

Majdnem igazi vágy…

Mi a jelenlegi, a rövidnél is rövidebb távú célod? Koronavírus és válság idején nem érdemes óriás célkitűzésekben gondolkodni, most kicsit nézz inkább az orrod elé. Egyelőre elegendő baby-stepekben gondolkodni, de abban nagyon. Mit tudsz tenni magadért rövidtávon? Mi az, amire vágysz a jelenlegi helyzetben? Mire van ráhatásod? Kitől tudsz segítséget kérni? Milyen könnyen elérhető és kivitelezhető változásra lenne szükséged? Csináld meg.

Egy lépés volt csak az Ég…

Bármilyenek legyenek a körülmények, bárhogyan is döntöttünk vagy nem döntöttünk korábban, a múlton való merengésből nem élünk meg. Ha most rossz neked, fáradtnak, depressziósnak, kiszolgáltatottnak érzed magad, akkor egyetlen egy dolgod van: mindent meg kell tenned azért, hogy kiegyensúlyozottabb legyél. Mindent. A fenti folyamat segít. Kondicionáld a mentális és fizikai állóképességedet. Járj a saját kedvedben, csinálj olyan dolgokat, amikből töltődsz, energiát nyersz. Amitől mosolyogni tudsz, ami visszaadja az életkedvedet, ami energiával tölt fel. Számíts saját magadra, vállalj felelősséget és erősítsd meg magad minden módon. Ez az alapja mindennek. Az egészségednek, a megküzdésednek, a türelmednek, az együttműködési hajlandóságodnak és később, reméljük, kicsit később a továbblépésednek is. Ne gondold tehetetlennek magad. A jövőre most készülsz fel. Eljön a te időd. És ahhoz erő kell.

A „számíts saját magadra” azt is jelenti, hogy te gondoskodsz önmagadnak arról is, amivel megkönnyítheted a saját helyzetedet. Kézbe venni a saját életünk feletti irányítást azt is jelentheti, hogy segítő könyveket olvasol, támogató-építő jellegű tartalmat olvasol a neten vagy segítséget kérsz baráttól, szakembertől. Ezt így együtt úgy nevezzük, hogy öngondoskodás.

De a segítség kéznyújtásra van. Várom a jelentkezésedet, ha munkavállalóként küzdesz kihívásokkal, ha álláskeresésben van szükséged segítségre, és ha testi tüneteid jelentkeznének, akkor is örömmel segítek.

Vigyázz magadra! Légy jól!

Uí: Máté Péter: Ez majdnem szerelem volt című dala remekmű, érdemes meghallgatnod.