Menekülj előre!

Van itt ez a világ. Gyors, kiszámíthatatlan, turbulens. A változás változatlan, mindig volt, mindig lesz, végül is ez a fejlődés záloga. Mégis van ebben a sebességben valami túlzó, az idegrendszerünk számára kimerítő és romboló mérték. Magas a zajszennyezettség, vibrál körülöttünk az élet, és annak ellenére, hogy a csapból is a rugalmas alkalmazkodás fejlesztése folyik, van itt valami, amit érdemes még megfontolni.

Tegyük fel, hogy vállalati közegben dolgozol és van némi tapasztalatod a fent leírt homokviharról. Minden gyors, akár naponta (óránként?) változnak az elvárások, bizonytalan, complex és kiszámíthatatlan az egész. Welcome to the VUCA world! (A VUCA egy angol betűszó – volatile, azaz gyorsan változó, uncertain, azaz bizonytalan, complex, azaz összetett, bonyolult és ambigous, azaz kiszámíthatatlan.) Aki ebben a túléléséhez külső biztonságot keres, hát, azt bizony nagy csalódás érheti. Külső biztonság ugyanis – ilyen feltételek mellett – legfeljebb pillanatfelvétel lehet, de bebetonozott bizonyosság, ami adja a kellő biztonságérzetet, kevésbé.

Mi lehet a megoldás?

Az, ha tudatosítod magadban, hogy ehhez a VUCA világhoz bizony belső stabilitásra van szükséged, aminek fenntartása énerővel lehetséges.

Van néhány fontos dolog, ami jellemzi az énerős embert: az énképe pozitív, tud önkontrollt gyakorolni és pozitív kompetencia késztetése van. Erős felelősségvállalással bír és önálló működésre képes. Általában nagy alkotóerővel bír és magas a saját teljesítménye iránti igénye is. Tud nemet mondani és elhordozza az elutasítás terhét. (Tanulni akar belőle.)

Létezik az éngyenge ember is, aki külső kontrollos, azaz a dolgok, események szerinte nem rajta múlnak, hárítja a felelősséget, gyenge, rosszalló az énképe, alacsony az önértékelése és negatív a kompetenciakésztetése is. Gyakran érezhet dühöt és nagy a depresszióra való hajlama. Nem vagy nehezen tud nemet mondani, az elutasítás ténye napokra padlóra küldi. (És ritkán tanul belőle.)

Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez egy bizonyos életkor után már nem fejleszthető, de ez nincs így. A saját életed feletti irányítást bármikor visszaveheted, egy egyszerű felismerés vagy „ráeszmélés” szükséges, hogy belásd, alapvetően eddig kívül kerested a biztonságot, kívülről vártad a segítséget, valaki másra ruháztad a felelősséget. Vedd vissza az irányítást, ez a te életed. Ehhez lehet, hogy szükséged lesz egy önismereti vizsgálódásra, ami az emberi élet élhetőségének egyik fontos eszköze. De légy óvatos, a „nekemteneee” attitűd arrogáns, nem teremt békét. Csináld eleganciával.

Szóval belső stabilitásra fel! Zárógondolatként engedd meg, hogy ideidézzem Matthias Sell szavait (akitől szupervíziót tanulok épp). A legutóbbi képzés alkalmával azt mondta, hogy "ha a világra nyíló ablakod éppen párás, és nem látsz ki rajta rendesen, akkor viszont tudd, hogy van egy jó lehetőséged meglátni a saját arcodat az ablak tükröződésében".

Szólj, ha segíthetek!