Menekülj előre!

Mindenki angyalfürtös, fahéjillatú, boldog karácsonyra vágyik. Vagy ennek valamilyen nyugis verziójára. Azonban az, hogy a jelenünkben hogyan gondolunk a karácsonyra, minden bizonnyal emlékeinkből, kora gyermekkori élményekből és hiányokból kovácsolódik. Akinek arról van emléke, hogy gyerekként az apját minden 24-én délelőtt el kellett kísérnie az SZTK-ba, mert nyolcadik alkalommal is elvágta a kezét a karácsonyfa törzsének farigcsálásakor, akit a legnagyobb fagyban is elküldtek még egy Koccintósért a sarki kocsmába a karácsonyi vacsora előtt vagy akit magára hagytak, „kifelejtettek”, netán bántottak, nos, valószínű, hogy a sok szép jinglebells, a karácsonyi fények, ízek emlékeztetik valami olyanra, amit inkább kitörölne a fejéből. De muszáj újra és újra ezt a lemezt lejátszanod karácsonykor? Olvass tovább, hátha találsz valami új megközelítést, hogy kicsit ügyesebb legyél a megküzdési stratégiádban és kerekíts egy boldogabb karácsonyt, éppen olyat, amilyenre vágysz. 

• Ha még mindig a múltbéli nehézségek határozzák meg a jelenedet, akkor sajnos nagyon kiszámítható módon éppen ugyanazt fogod átélni, mint anno a múltban. Felnőtt emberként dönthetsz úgy, hogy - nagy főhajtással a múltbéli események iránt -, belehatolsz az „itt és mostodba” és jogot formálsz egy önálló, saját tapasztaláshoz, amit már nem a múlt újrajátszásából hozol létre. Kerülj felnőtt énállapotba, irányítsd a saját életedet!
• A hangulatod, a (háztartási)munkába fojtott „elkerülésed”, a depresszióhoz közeli kimerültség nem magánügy. A mogorvaság, a szerinted „ki nem látszó” ellenszenved, félelmed vagy bármi keserűséged igenis hatással van a környezetedre. A családodra, munkatársaidra, és persze saját magadra is. A mentális inkontinencia gyógyítható.
• A saját érzelmi életedért, hangulatodért, energia-háztartásodért te vagy a felelős. Te döntöd el, hogy mennyit adsz belőle másnak, mennyit fordítasz rombolásra és mennyit épülésre/építésre. Ne apellálj más türelmére, segítőkészségére, kényszeres megfelelési vágyára, ne attól legyen a családban/munkahelyen béke, mert valaki más „aláddolgozik”. Légy a saját energiaháztartásod menedzsere, egyensúlyozd hatékonyan. És a magánéletedben „spórolni” az energiáddal, csak azért, hogy a munkahelyen vizenjárj… nem elegáns.
• A nyugalom, béke, szeretetteliség döntés kérdése. Döntsd el, hogy mit akarsz, milyen hangulatra vágysz és valósítsd meg. Ne azt várd, hogy majd valaki megment. Nem fog. A karácsonyi céges vacsorákat nem fogják eltörölni. A jinglebellst nem veszik le műsorról. A rokonok elvárásai nem fognak megszűnni. A vásárlási láz, a tömeg, a közlekedési dugók szintén maradnak. Magyarán: a környezetedtől ne várj semmi változást. Nem fognak a kedvedben járni, gyermeki naivitásodat ezügyben (is) elfelejtheted. Csinálj forralt bort, süss mézeskalácsot – vagy ne. De arra figyelj, hogy örömöt, békét és harmóniát generálj magad körül. Te. Ne mástól várd, kérlek.
• Ha utálod az ajándékozást, engedd el. Ne vegyél semmit. Vállald fel, ez is a te döntésed. Adj magadból. Írj karácsonyi levelet, garantáltan meghatódik rajta a családod, ha egyenként megírod nekik, hogy mit szeretsz bennük, miért vagy hálás. Csöngess be a szomszéd nénihez, és ajánld fel, hogy bevásárolsz neki. Süss egy bejglit és add oda egy hajléktalannak. Adakozz, ahol és ahogy csak tudsz. Ha nincs miből, tégy szívességet, légy kedves, adj harminc perccel több figyelmet a családtagjaidnak, játssz a gyerekeddel, beszélgess olyan igazi, ünnepi odafordulással, érdeklődően. Vagy hallgass szép zenét összebújva. És ha épp nincs kivel összebújni, akkor keress társaságot magadnak, nyiss, menj közel és adj lehetőséget a világnak, hogy egymásra találjatok. És ha úgy döntesz, akkor ne azért adj, mert te jó fiú/lány vagy. Ha nem másokra akarsz gondolni, akkor adj magadért, a tettrekészséged bizonyítékául, zsebeld be magadnak a jó érzést, amit te nyersz az adakozással. Törekedj arra, hogy te vigasztalj és ne arra, hogy téged vigasztaljanak. Vagy ne csináld egyiket se, felejtsd el. Teremtsd meg a saját békéd feltételeit. De ne szenvedj feleslegesen és főként ne bánts másokat. Légy mentálisan is szobatiszta.
• Tanulj meg nemet mondani. Ha nincs kedved a kilencedik csapatépítő karácsonyi programhoz, az ajándékhúzáshoz, vagy hatféle sütit sütni és hullafáradtnak lenni, akkor mondj nemet. Sokkal hatásosabb, mint hogyha képmutató vagy. Építi a saját magadról alkotott képet, tartást ad. Ráadásul több időd lesz aludni.
• Tanulj meg igent mondani. A világ nem támad, nem csak és kizárólag nehéz oldala van a karácsonyi őrületnek. Igent mondhatsz egy csomó új dologra, programra, vagy csak egy jó alvásra, jó könyvre, jó semmittevésre.
• Vedd észre, ha játszmázol. Ha már húsz éve nem voltál az apáddal az SZTK-ban és tudatosan nem iszol alkoholt, hogy te ne legyél olyan, mint az apád, de végső soron ezek nélkül is éppen olyan hangulatot teremtesz otthon, mint régen ő, csak te már másik szereplőkkel és más módszerekkel, akkor vedd észre a mintázatot, és erősen higgy abban, hogy nem a világ teszi ezt veled, te generálod és te is tudsz belőle kitörni. Ne álltasd magad, hogy te más vagy, mint a szüleid voltak, egészen addig, amíg a hangulat, amit a viselkedéseddel generálsz ugyanaz. Ha nem hagyod abba, a te gyereked majd azért szorong felnőtt fejjel karácsonykor, mert anya/apa mindig túlhajszolt volt, fáradt és gyűlölte az egész karácsonyi felfordulást…
• És végül: sokat segít a boldog karácsony „létrehozásában”, ha a fentieket nem korlátozod kizárólag decemberre. Próbáld ki, egész évben ügyelj arra, hogy ne légy áldozat. Vállalj felelősséget, főként magadért. Hagyd már a csudába ezt az áldozati megközelítést!

 Az emberek a halálos ágyukon két dolgot bánnak meg, de nagyon. Az egyik az, hogy ha felismerik, hogy nem a saját életüket élték, hanem folyton másnak akartak megfelelni. A másik, hogy épp a szeretteiket nem szerették eléggé.

Boldog karácsonyt!

Uí: Ha a cikk olvasása közben azt mondogatta a belső hangod, hogy "ha az ilyen egyszerű volna!", meg hogy "könnyű ezt mondani!" vagy "ha tudná ez a nő, hogy én min mentem keresztül..." és úgy érzed, hogy egyedül nem megy, kérj segítséget. Én is szívesen segítek, jelentkezz.