Menekülj előre!

Vannak ezek a mondások, hogy higgy magadban, meg hogy add önmagad és hogy meg tudod csinálni. Állati jól hangzó mondatok, de gyakran semmit nem érnek vagy még jól fel is bosszantanak. Hallod a motivációs trénerektől, hogy értékes vagy és úgy vagy jól, ahogy vagy, aztán valahogy a pillanatnyi felhangoltságon túl szinte azonnal visszaáll benned valami ugyanoda, ahol a mindennapjaidat éled: ahol nem igazán hiszel magadban, ahol nem tudod adni önmagad, mert már nem is találod, és meg sem tudod csinálni a nemtudodmit, mert már azt is elfelejtetted, hogy mi is tenne téged igazán boldoggá. Visszaállsz ugyanoda, ahol lehet, hogy az értékességed átélése csak vágy és nem tudás. És egyszerűen kijelented, hogy a pozitív gondolatok nem működnek és eleged van a bullshit-bingóból. Persze azt könnyen belátod, hogy a negatív gondolkodókból ritkán lesz boldog ember.

Boldogsikeresésértékesvagyok

Az egész pozitívan gondolkodós, hurráoptimizmus-alapú feltuningolás nem tud működni addig - és súlyos hidegrázást is okozhat -, amíg neked egészen más a hitrendszered önmagadról. A pozitív gondolatoknak nem ellenállni, hanem átélni azok igazságát, nos, az az önismereti folyamat egy állomása, el kell odáig jutni. Könnyen lehet, hogy te már elértél erre az állomásra, és a hidegrázást inkább a motivációs tréner stílusától kapod. Az is lehet, hogy alapvető hangulatod a derű és az optimizmus, és megdolgozott életút áll mögötted, ilyenkor általában inkább csak a fáradtság és az energiaszint csökkenés okoz némi irritációt ezektől a pozitív gondolatoktól. Ez az írás most főként azoknak szól, akik "alapértelmezetten" nehezen boldogulnak a pozitív, motiváló mondatokkal és nem átmenetileg, hanem hosszú távon küzdenek az élet kihívásaival. De talán a téma átgondolása mindenkinek jól jön...

Nézzük, hogy is van ez

Születésed pillanatától - tudjuk, hogy akár már magzati kortól is számíthatnánk ezt az időszakot - gyűjtöd az információt arról, hogy milyen vagy. Kapod a külvilág visszajelzéseit, helyzetekben figyeled magad, a környezeted, és minden pillanatban alakítod magadról a saját képedet. Véleményt formálnak rólad szavakkal, tettekkel, néha csak gesztusokkal. Olyan ez a „gyűjtőmunkád”, mintha csak egy üres cédé lemezzel a kezedben születtél volna, amire mindenféle adatot bevésel, rögzíted, mented, aztán törlöd, felülírod, újra mented, és így tovább. Mélyen, alapos műgonddal megírt program ez, amely alapjául szolgál a mai önképednek és működésednek, mert ebből dolgozol ma is. Ha egy motivációs trénertől pozitív állítások formájában kapsz mindenféle biztatást, gondolatot arról, hogy szép vagy, ügyes vagy, kompetens vagy, de ez ütközik azzal az „adathalmazzal” és útmutatással, ami a cédéden van, akkor ezek a gondolatok egészen egyszerűen nem közlekednek benned. (Ezért van a hidegrázás.)

Pillanatokra felcsillan ugyan a szemed, megérzed, hogy azért a mélyben van egy részed, ahol ez a sok pozitivitás rezonál és húzna a tökéletesség felé, de aztán rájön a tudatalattid, hogy már az oviban sem tudtad a csillag alakú formát betuszkolni egy háromszög alakú formabedobóba, mert nem volt illeszkedés. Ugyanúgy nem illeszkedik a „te vagy a világ legjobbja” üzenet sem, ha benned a saját önképed és világlátásod teljesen eltér ettől. És bár nincs gond a pozitív állításokkal, nálad biztosan nem is működnek majd. 

A zsigeri hidegrázásod vagy másképpen ellenállásod okának felkutatását mélyebben kell kezdeni. Ásással. Odamenni a mélybe és bekukkantani lelked kincses ládájába és megnézni, hogy mi van ott. Vagy hogy a cédénél maradjak: hogy mi fut a lemezeden programként. Ha jól csinálod, találhatsz rajta mindenféle, jószándékú szülői, pedagógusi óvó-féltő mondatokat (Édes gyerekem, ha nem akarsz világégést, tartsd magad távol a kémiától, nagy kísérletező kedvedben még elteszed itt az emberiséget láb alól…), vagy kifejezetten tiltó mondatokat (Ezek az alávaló férfiak/nők csak tönkretesznek, ne bízz senkiben!) vagy egyszerűen "csak” minősítő, kritikus mondatok (Milyen felnőtt/anya/apa lesz így belőled?!). Ezek a mondatok akkor tudnak nagy jelentőséggel bírni, ha minden vágyad, hogy kémikus légy és mégsem megy a tanulás, ha keresed az igazit, de nem jön, ha családot alapítanál, de nem sikerül. Ezek a mélyben pihenő mondatok gyakran elegendőek ahhoz, hogy rávilágítsanak jelenlegi elakadásaid gyökerére. Ilyen „varázsmondatok” százai húzódhatnak a tudatalattidban és irányítják az életed minden területét. Van ilyen mondatunk a bizalomról, a férfiakról/nőkről, a pénzről és a gazdagságról, a sikerről, a jó munkáról, a gyerekvállalásról, a szeretetről, a szerethetőségedről, szóval minden életstratégiailag fontos alkotóelemről, ami a boldog élethez kell(ene). Így ha én azt mondom neked, hogy bízz abban, hogy csodásan megállod majd a helyed az új munkahelyeden eggyel nagyobb pozícióban, nagyobb felelősségi körrel, nagyobb fizetéssel, és neked erre belül az a program fut, amit mondjuk az anyádtól hallottál sokat nagy próbatételek előtt, hogy te ehhez túl kicsi vagy, gyenge a szervezeted és az apád is mindig megütötte a bokáját, ha nagyra vágyott, akkor előfordulhat, hogy a legfényesebbre kicsiszolt állásinterjús technikákkal sem fogsz tudni elmozdulni, mert más, félelem alapú program fut a mélyben, ami akadályoz. Ráadásul gyakran előfordul, hogy kiterjesztjük a hallottakat, és a világot már nem csak a kémiával kapcsolatos ügyetlenségünktől akarjuk megóvni… és innentől igazán izgalmas az önismereti út.

(Muszáj megemlíteni, hogy természetesen a cédénk tele van engedélyekkel, bátorító, bizalmat és szeretetet közvetítő mondatokkal is, amelyeket szintén tekintély személyektől gyűjtöttünk be. Mivel most az akadályozó tényezőkről és nehézségeken való átjutásról van szó, önismereti munkában ezek lehetnek majd a valódi erő-mondatok, amelyekre építkezünk. És persze saját jogon kreálunk újakat.)

Mit lehet kezdeni, ha elakadásunk van?

Sokkal egyszerűbb, mint gondolnád. Egyszerű, de nem könnyű. Fel kell gyűrni az ingujjat, nagy levegőt kell venni, és el kell kezdeni az ásást. Nagyon kell akarni megérteni a tudatalatti működést, szenvedélyesen kell akarni változni, változtatni és bátornak is kell lenni. Mert néha fáj ez az egész régészkedés. Ráadásul jár egy csomó kényelmetlenséggel: sok idő, türelem és kitartás kell hozzá, muszáj új szokásokat kialakítani, a kellemes kis biztonságot adó rutinjainktól lehet, hogy el kell búcsúzni. Arról nem beszélve, hogy kiderülhet: nem megy egyedül, segítséget kellene kérni. Hűha, ez van, hogy nagy önmeghaladást igényel, főleg, ha van arra „programod”, hogy ne bízz senkiben, csak magadra számíts és mindenki a pénzedre pályázik. Szóval sok macera előjöhet. De a mélyből a tudatosság szintjére felhozott tartalmak szeretettel, odaadással szépen gyógyulnak majd, itt a jelenben. És csodás sikerek, eredmények várnak rád, kisüt a nap és a nagy munkában megpihenve beletarthatod az arcod a szélbe… vagy mégsem? Rossz hír: a jelenben sem spórolhatod meg a munkát magadon.

Figyelem!

Az önismereti munka múltkutató része függőséget okozhat! Ott a veszélye, hogy annyira rákapsz az ásás ízére (mert a miértekre rátalálni eufórikus, sorsfordító hatása lehet), hogy belefeledkezel a kutatásba, tapicskolsz a múltban, élvezed a felfedezéseid örömét és nem indulsz el vissza a jelenbe, hanem elmerengsz a múlton (rosszabb esetben hibáztatsz, vádaskodsz a múltbéli szereplőid kritikán aluli teljesítménye miatt), analizálsz, okoskodsz és elfelejted, hogy az amúgy már rég elmúlt, a múltnak vége van. Az életed itt van, ahol be tudsz avatkozni és változtatni, az a jelened.

Szóval, ha jól akarod csinálni ezt a pozitív gondolkodás és siker című dolgot, és aszerint is szeretnél élni, akkor kezdd az elején, lehetőleg jó szakemberrel×. Aki végig tud vezetni az utadon a mélységeidből oda, hogy amikor azt mondom neked, hogy értékes vagy, akkor azt tágra nyílt szívvel tudd fogadni, beengedni, beépíteni, működtetni és továbbadni. Mert ha önmagadban ez az értékesség-érzés valid, mélyen gyökerező, stabil önérdemérzetté alakul, akkor ez már jó alap arra, hogy nagy lépésekkel, bátorsággal, önbizalommal haladj az utadon értékességed teljes tudatában és mindenki másnak is megadd az „értékes vagy” életérzést. És akkor már a pozitív gondolatoktól sem ráz majd a hideg...

Mondom én, hogy lehetne világbéke… Csak kezdené a munkát mindenki magával! 

Én itt vagyok, nyújtom a kezem, csak jelezd, ha indulnál az úton! Ma jelentkezni sokkal jobb, mint holnap. Várlak!

× A jó szakember (többek között) számomra az, aki képes arra, hogy az önismereti munka vérkomoly, rögös útján kísérletező kedvet csináljon, játékosságot, akár könnyedséget is biztosít a kliensének, és tűpontosan megérezve a "reptetés" pillanatát hagyja, hogy szabadon szárnyalj tovább.