Menekülj előre!

Ha voltál már tartósan munkanélküli, esetleg alkoholista, magányos, beteg, depressziós és mára már jól vagy, lehet, hogy ismerős az a kis-nagy-mégnagyobb szorongató belső érzés, amely néha a legváratlanabb helyzetekben bukkan elő, és tölt el félelemmel. Mintha a várva várt boldog, békés időszakba is beszivárogna valami kisörödögféle és azt duruzsolná a füledbe, hogy ne légy boldog, mert ez itt mindjárt úgyis elmúlik, kiújulhat, megismétlődhet, újra a gödör aljára kerülhetsz. Ismerős? Nézd csak, itt egy történet… A legvégén néhány megfontolásra érdemes tanáccsal.

Tamás 45 éves IT-s úriember, aki 10 hónapnyi sikertelen álláskeresés után keresett fel, egy évvel ezelőtt. Már depresszió-jellegű tünetei voltak, a rengeteg kudarc és sikertelenség élménye bőven vegyült szégyenérzettel is, hiszen a helyzete terhelt volt a környezet „mai világban egy IT-s munka nélkül, hogy!?” nem túl támogató számonkérésével is. Bár job-coachingnak indult a közös munkánk, hamar kiderült, hogy sikertelenségének nem szakmai és felkészültségbeli okai vannak, az álláskeresés kudarca leginkább annak tudható be, hogy működését áthatja a régről hozott „nem vagyok elég jó” érzése. Ezen a ponton újraszerződtünk és szomatodráma módszertannal is közelítettük a helyzetet, amely igen gyorsan nagy felismeréseket hozott és nem sokkal ezután az álláskeresés is sikerrel zárult.

Amikor néhány hete Tamás újra időpontot kért tőlem egy találkozásra, átfutott rajtam az aggodalom. De hamar kiderült, hogy szerinte minden a legnagyobb rendben van, oké az új munkahely, csak hát nem tud aludni. A találkozón lett teljes a kép: az új munkahelyen sem megy minden tökéletesen és a problémák egyre inkább erősítik Tamásban azt a félelmet, hogy csak meg ne ismétlődjön az a bizonyos munkanélküli időszak (amely időszakot ő nemes egyszerűséggel csak pokoljárásnak nevezett), mert azt ő már nem élné túl. Ráadásul azt vette észre magán, hogy ettől való félelmében bizonyos helyzetekben túlalkalmazkodik, nem áll ki az igazáért, elkerül minden lehetséges konfliktust. Ebből persze szinte természetes módon következik, hogy éjjel nem alszik, a virrasztásai során pedig igen negatív hangvételű számonkérést folytat önmagával, aminek mindig az a vége, hogy nyomorultul érzi magát. Reggel kialvatlan, napközben enervált, sokat hibázik, gyűrűznek a konfliktusok, erősödik benne a munkanélküliség réme, dagad a félelem, éjjel pedig nem jön az álom.  

Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor azt mondhatnám, hogy végső soron Tamásnak ha volt munkája, ha nem, újra és újra megélte a „nem vagyok elég jó” érzést, csak más volt a körítés a sztorihoz. Ezért ezzel sokat dolgoztunk. Közös munkánk fókuszában nem az álmatlansága, hanem az alkalmatlanság érzése és a visszaeséstől való félelme volt.

Tamás négy alkalom során jutott el azokra a felismerésekre, amelyek hozzásegítették, hogy nyugodtabb legyen és tudatosabb.

Ízlelgesd az alábbi tanácsokat, figyeld, hogy közlekednek-e benned ezek a gondolatok, hogy minél hamarabb kezedbe vehesd az irányítást a visszaeséstől való félelem felett:

• Élvezd a jelen sikereit, fókuszálj arra, ami van: az értékekre, a jó dolgokra, az életed pozitív változásaira, mert a múltnak vége van.
• Ha az életben ugyanazokat a sémákat, mintákat követed, amikkel anno a gödör aljáig jutottál, akkor az eredmény ugyanaz lesz ismét. Muszáj más szokásokat, más mintákat követni. Az élet tanulási folyamat, próbáld ki magad, játékos kísérletezéssel vizsgáld meg, hogy milyen más működési módokat tudsz találni, alkalmazni. Ha eddig például az önmagaddal folytatott dialógus arról szólt, hogy te egy született lúzer vagy, akinek soha semmi nem sikerül, tuti a visszaesés, akkor most cseréld ezt egy barátibb hangvételű, erősítő, bátorító mondatra. Ez hogy tetszik? „Tudod, Kishaver, nem megy minden tökéletesen, de minden okod megvan arra, hogy bízz magadban, egyszer már erődnél voltál, megcsináltad.” Vagy valami hasonló. És bízz a folyamatodban.
• Döntsd el, hogy mire akarsz bizonyítékot gyűjteni az életben: arra, hogy rendben van az életed, vagy arra, hogy nincs és nem is lesz rendben? Mindkettőre könnyen találsz majd. Válassz egyet a kettő közül.
• Ne csak sodródj az eseményekkel, használd a korábbi sztorid tanulságait, emlékeztesd magad a fogadalmaidra, amit annak érdekében tettél, hogy soha többé ne fordulhasson ez elő veled. Van egy belső bölcsességed, a saját magad szakértője vagy, pontosan tudod, hogy mire van szükséged és mit kell csinálnod, hogy békés legyen a jelened. Használd ezt a bölcsességedet. Hiszen egyszer már megcsináltad.
• Idézd fel a fordulópont emlékét a fejedben, amikor minden jóra fordult az életedben. Játszd le magadban az emlékét annak, amikor aláírtad a munkaszerződést, amikor beleszerettél valakibe és nem voltál tovább magányos, amikor átvetted a gyógyulásodat igazoló papírokat az orvosodtól vagy ahogyan elutasítod az alkoholt egy vendégségben. Azok a sikerpillanatok nagy töltetű energiabombák tudnak lenni, éld át újra és újra azt a boldogságot, amit akkor éreztél a szívedben, lelkedben, a sejtjeidben, a gyomrodban. Van tapasztalatod, hogy meg tudtad csinálni, így sokkal könnyebb megismételni, mozgósítsd magadban ezeket a nagy erejű, építő energiákat.
• És végül: ne a régi életed nehézsége lebegjen a szemed előtt, még csak ne is a vágyott célod. Hanem a vágyott célod elérésének az eredménye. Abban van az igazi energia. A szorongás megjelenését vedd észre, és használd erőforrásként: egy emlékeztető jelzés legyen arra, hogy a korábbi sikeredre emlékeztessen.
• Önismereti munka, önismereti munka, önismereti munka.

A visszaeséstől való félelem - ahogy a fenti példa is mutatja -, fedősztorival is indulhat, ahogy sok más problémánk is. Ha nem alszol, ha indokolatlanul szorongsz, hiány- vagy alkalmatlanság érzeted van, ezek mind tünetek. Az okokat kell felfedezned.

Ha jönnél nem-félni, gyógyulni, jelentkezz. Egyéni folyamatban, csak rád fókuszálva dolgozunk.

Várlak szeretettel.

Uí: A visszaeséstől való félelem tök oké, rövid távon. Benne ragadni, abból a félelemből működni hosszú távon, nem oké.

Uí2: Én is átéltem a visszaeséstől való félelmet, vacak.

Uí3: Két év után lassan lezárhatom a kékgolyós történetemet hivatalosan is, halleluja.

Uí4: Nem Tamás és nem 45. A többi stimmel. És már már jól alszik.