Menekülj előre!

Szerintem kiváló időzítés a részemről ez a téma, langymeleg uborkaszezon a nyár közepén és én most fejest ugrok az állásinterjúk legmélyebb és jégkristályoktól karcos vizébe, a legizgalmasabb, legérzékenyebb, mindent eldöntő témájába. Dobpergésdobpergés: legyen ma szó arról, hogy mit tegyen az ember lánya, fia, vagy fialánya, lányafia, ha az állásinterjún megmérik őt etikailag, erkölcsileg is. Márpedig megmérik, ugye tudod? Olvass tovább, a cikk végén gyakorlati iránymutatások várnak!

Minden cég kiegyensúlyozott, kedves, normálisan gondolkodó, tiszta erkölcsi normák mentén működő, szélsőségektől mentes munkavállalóra vágyik. Aki nem gyűlölködik, nem rekeszt ki, nem különböztet meg, elfogadó, együttműködő, tiszteli önmagát és embertársait, nyitott, becsületes és tud felelősséget vállalni. Ez főként a multikat jellemző elvárás, de biztos vagyok benne, hogy egyébként a „kismagyarvalóságban” működő munkáltatók is ilyen kollégákról álmodnak. Érett, megbízható, stabil személyiségű, konstruktivitásra törekvő emberekre, akikben már van harmónia. Ilyen mentális színvonalon lévő emberektől várható el ugyanis leginkább, hogy emberséges miliőt teremtenek maguk körül, fókuszáltan jó szándékúak és az energiájuk java részét produktívan, építő jelleggel használják a munkahelyen is és nem rombolnak, fitogtatnak erőt, nyomnak el vagy aláznak meg másokat. És valljuk be, te is ilyen vezetőre és munkatársakra vágysz.

Kezdjük ott, ahonnan indulunk: Magyarországon etikai érzék – érzékenység, erkölcsi erényesség témakörében finoman szólva is van tér a fejlődésre. Ez kevésbé diplomatikusan azt jelenti, hogy össze kell kapnunk magunkat, ha versenyben akarunk maradni. Persze-persze, a világban is vannak gondok. Bőven vezetői szinteken is.

Ezzel együtt a morálunk szintjének növelése a hazai üzleti kultúra fejlesztéséhez nélkülözhetetlen. A vállalati kultúrát mindig a „hogyan” határozza meg, azok a cselekvési módok, amit viszont az emberi viselkedés határoz meg. Ha tehát egy vállalat vezetése szeretné magas szintre emelni a cég morális jellemét, muszáj olyan embereket foglalkoztatnia, akik magas erkölcsi tudatossággal rendelkeznek. Így tehát a kiválasztást végző szakemberek – pozíciótól, munkakörtől függő mértékben – törekednek arra, hogy kiszűrjék azokat a jelentkezőket, akiket szikkadt erkölcsi érzékkel áldott meg az Ég.

Egy olyan társadalomban, ahol lassan és rettentő nehezen látjuk be, hogy a korrupció legerősebb romboló hatása épp a fejlődés-ellenességében rejlik, ahol emberek millióinak kúsztak be „varázsmondatok” a fejükbe generációkról generációkra, miszerint „kéz kezet mos”, meg „minden szentnek maga felé hajlik a keze”, ahol nem ritkán a „könnyen jött, könnyen megy” és az „egyszer élünk” mossa el az erényesség határait, vagy a „ne szólj szám, nem fáj fejem” bír hallgatásra minket… nos, ott nem csoda, ha egy egyszerűnek tűnő kérdés is kizökkenti a hétköznapi életet és őrült dilemma elé állít egy egész országot (például, hogy fogdosunk-e feneket vagy sem és ha igen, akkor az miért helytelen és egyáltalán kell-e róla beszélnünk).

Véleményem szerint gyönyörűen megmutatja, hogy hol tart a társadalmi etika-menedzsmentünk (hm?), ha beleolvasunk a hírek utáni hozzászólás-cunamikba és feltárul előttünk az a széles (mondhatnám, hogy szivárványszín) skála, amelyen az össznemzeti etikai szintünk és EQ-nk mozog. Dehát innen szép győzni.

Fontos lenne belátnunk, amit a nagyvállalatok már tudnak: az etika a versenyképesség növelésére használható vezetési eszköz, ami a vállalati siker eléréséhez nélkülözhetetlen. Nem véletlenül van minden multinál etikai kódex. Én hiszek abban, hogy ugyanígy a sikerünket biztosítaná személyes, szervezeti, társadalmi szinten is, ha fejlesztjük azt, ahogyan a világunkhoz, és benne a saját életünkhöz és másokéhoz viszonyulunk. Az etikai érzék fejleszthető.

Az állásinterjún és azon túl

Na és mit tegyen az álláskereső, ha az összes tanácsadó tollából azt olvassa, hogy egy etikus állásinterjún nem hangozhat el semmilyen személyét, származását, nemi érdeklődését, politikai irányultságát, vallását, világnézetét érintő kérdés, és emiatt nincs is felkészülve arra sem, hogy a fentiek mellett azért a másokhoz és a mássághoz, a világhoz való viszonyulásának ezen aspektusait igenis firtatni fogják. Mert muszáj firtatni. Ha ugyanis egy multinacionális szervezetnél fogsz dolgozni különböző nemzetiségű, származású, kultúrájú, gondolkodásmódú emberekkel, akkor igencsak bajban lesz mindenki, ha történetesen egy homoszexuális, fekete bőrű főnököd lesz, miközben te fajgyűlölő homofób vagy. Ez a téma már túlmutat a „céges party-n svédasztalnál nem böfögünk” etikett szintjén és akkor is érdemes már meghaladnunk bizonyos belénk nevelt elveket, ha netán kényelmetlen volt a gyerekszobánk.

Vékony jég ez egy állásinterjún, azt hiszem, nincs még kellő rutinunk a téma kezeléséhez egyik oldalon sem (interjúzókra és interjúztatókra gondolok), van miben fejlődni. De a lényeg, hogy az állásinterjún érdekes és váratlan fordulatokat képes hozni a morális rész, mert legyen bármennyire szakmailag zseni a jelölt, ha az etikai jellegű kérdésekre bagatellizáló, billegős, elkenős, alámenős, mismásolós válaszokat ad, szinte biztosan nem őt választják.

Mielőtt állásinterjúra mész, gondold végig, mit válaszolnál az alábbi kérdésekre:

• Mi zavarja Önt általában a munkatársaival vagy főnökével kapcsolatban?
• Van tapasztalata külföldi vezetővel/munkatársakkal? Volt már együttműködési problémája? Mi volt az oka, mi okozott problémát Önnek?
• Mesélne egy esetet, amikor generációs problémákba ütközött a munkahelyén?
• Dolgozott már együtt olyannal, akit nem szeretett? Mi volt vele a gondja?
• Hogyan képzeli el a közös munkát egy látássérült/mozgásában korlátozott/csökkent munkaképességű kollégával?
• Mit tenne, ha egy beosztottja/munkatársa szexuális kapcsolatot akarna létesíteni Önnel?
• Hogyan kezelné, ha egy kollégájáról megtudná, hogy rendszeresen céges vacsoraként számolja el a barátaival elköltött ebéd számláját?
• Mit tenne, ha megtudná, hogy a vezetője rendszeresen megszegi a vállalati szabályokat?

De lehetnek szituatív kérdések is:

• Mi a véleménye arról, ha egy rendőr a 9 éves gyereknek pénzt ad, ha cserébe elárulja, hová rejtette az apja az ellopott értéktárgyakat?
• Mit gondol arról, ha egy szélsőségesen túlsúlyos fiatalember nehézkesen száll fel a villamosra és bár láthatóan nincs jól, senki nem adja át neki a helyét?
• Hogyan döntene, ha a cég külső partnere meghívná Önt egy borkóstolásra, annak reményében, hogy a következő tenderkiírás előtt megkaphatja Öntől a pályázati feltételeket?

Kis iránymutatás, ha nem jön zsigerből a válasz az erkölcsi dilemmákra:

Szemétdomb-teszt: avagy „… valami bűzlik…” Azt mondják, hogy a nem egyenes, nem tiszta ügyeknek, megoldásoknak „szaga van”. Valahogy zsigerileg érezzük, akár intuícióból, akár korábbi tapasztalatokból. Tedd fel magadnak a kérdést: békét érzek-e legbelül, amikor ezt a választ adom? Vagy jelez-e a gyomrom, érzem-e a „szagát”?

Utód-teszt: jól jelzi a belső világunk, hogy rendben lévő-e a válaszunk, ha feltesszük a kérdést magunknak: Tanácsolnám-e ezt a gyerekemnek? Akarnám-e, hogy a gyerekemmel is ezt tegye valaki?

Nyilvánosság-teszt: Mi lenne, ha a véleményemet, döntésemet megtudná a cég összes dolgozója, megírná a helyi lap, megtudná egy fontos ember az életemben, stb.

Ha fejlesztenéd az etikai tudatosságodat, tudd és szándék szintjén is közelíts az alábbi szempontokhoz, használd az alábbiakat jól működő belső iránytűként, szóban és cselekedetben egyaránt:

• Döntéseidben, véleményedben törekedj emberségességre. Az embert célként kezeld, ne eszközként.
• Mindig vedd figyelembe a véleményed, döntésed, cselekedeted következményeit, mert mindig van következmény. Számolj vele. 
• Vállalj felelősséget. Önmagadért, a környezetedért, a gondolataidért, tetteidért, a következményekért.
• Törekedj a jóra, a win-win helyzetekre, a jó hangulathoz járulj hozzá.
• Fejleszd az empátiád, a rugalmas alkalmazkodásodat, a minőségi élet iránti igényedet, a kommunikációdat.
• Törekedj függetlenségre, ne rácsatlakozz valamiféle tömeghatásra, hanem alakítsd ki a saját, jó érzésű, békére törekvő világnézetedet.

Fontos, hogy megértsük az egész téma alapvetését: amikor elfogadunk valamit, valakit, az nem azt jelenti, hogy egyetértünk minden viselkedésével, gondolatával, még csak azt sem várja el senki, hogy szeressük a másikat. Amikor mégis azt hallod, hogy „… mint tenmagadat”, akkor azt is tudd, hogy először belül kell rendet raknod. A világhoz csak azon a minőségen keresztül tudsz csatlakozni, ami legbelül téged meghatároz. Ha külső kapcsolódásaid nélkülözik a harmóniát, joggal feltételezhető, hogy belül nincs harmónia.

Etikai tudatossággal viszonyulni embertársainkhoz azt jelenti, hogy azzal együtt, hogy nem értünk egyet - nem tudom elfogadni a világnézetedet vagy az enyémtől különböző véleményedet -, az emberi mivoltodat, a személyedet nem kérdőjelezem meg. Tiszteletben tartom, hogy az érzéseidhez, véleményedhez jogod van.

Egy állásinterjún, épp úgy, ahogyan a való világban, etikai témákban sem mindig vannak jó vagy rossz válaszok. Egy állásinterjún azt tudod megmutani, hogy te milyen etikai elvekre voksolsz, mi mellett döntöttél, szerinted mi helyes vagy helytelen, a saját szubjektív megközelítésed alapján. A döntés is rajtad áll, hogy ezek a normák illeszkedjenek-e valami emelkedettebb szintű minőségbe vagy kilógjanak belőle.

Készülj fel az interjúra és inkább okozz meglepetést, mint csalódást.

Etikai érzékenységet, tudatosságot, EQ-t és kommunikációs technikát fejleszteni együtt könnyebb, szólj, ha segíthetek! Szívesen veszem a visszajelzésedet is. Ha úgy érzed, van olyan ismerősöd, akinek érdekes lehet a cikk tartalma, köszönöm, ha eljuttatod hozzá a cikket.

Megjegyzés: A szövegben az "etika", "morál" szavakat (és ezek szinonímáit) nem filozófiai, hanem a hétköznapi értelemben, általánosan elfogadott jelentéssel használom. Mielőtt még... :-)