Menekülj előre!

Korábbi Öt hiba, ami miatt nem azt az életet éled, amit szeretnél című cikkem 3. pontja arról szólt, hogy nem veszed a tested üzeneteit. Most a probléma-fókuszból áthelyezem a figyelmet a megoldás-fókuszra, a cikk végén a megoldás kulcsával.

Nem azt az életet élni, amit szeretnénk, az azt jelenti, hogy végső soron, amikor meghúzzuk a nagy egyenleget akár a nap, akár az életünk végén, akkor nem elégedettség tölt el, hanem hiányérzet, feszültség, aggodalom, rosszallás.

Inkább mások kedvében jártál, inkább más elvárásainak tettél eleget, vagy a magad vágyai szerint éltél? Épített téged a mai nap vagy inkább veszteségeid voltak? Inkább romboltak, gyengítettek a kapcsolataid, a beszélgetések, a munkád vagy erősödtél, energizálódtál? Ha a nap végén inkább áldozatnak érzed magad, akkor egyértelmű, hogy kicsúsztál az egyensúlyból, valószínű, hogy átadtad az irányítást másnak, és ilyen értelemben letértél a saját utadról. A kapcsolataid minősége, az életed jelenlegi körülményei mind-mind megmutatják, hogy belül, benned rend van-e. Nézz szét, amit kívül látsz, az van belül is. Kiegyensúlyozott lelkiállapotod kiegyensúlyozott környezetet teremt és sajnos az is igaz, hogy minél nagyobb káosz, tisztázatlanság és zavar uralkodik a kapcsolataidban, nos, akkor a belső „viszonyoddal” is érdemes foglalkozni. Ha bármi zavar van, hosszabb-rövidebb időn belül a test el kezdi jelezni. De hiába, ha egy kis fejfájásra azonnal bekapod az aszpirint, a gyomorgörcsre este inkább bekapsz egy felest feszültségoldónak vagy egy fél panangint, hogy ne szorítson annyira a szíved. Kinek van arra ideje, hogy analizálja saját magát, főleg úgy, hogy ezekből a jelzésekből már egy szót sem ért?! A fájdalom az fájdalom, legjobb gyorsan elnyomni. Majd épp arra lesz energiád, hogy ebben a hatalmas, konfettiszerű információ özönben és zajban lecsendesedj és hosszú órákon át töprengj, hogy mit üzen a tested. Na ja. Köldöknézésből nem élünk meg, ezt már kora gyerekkorunkban megtanultuk. De fájdalmakat pirulával elnyomni kb. olyan, mint egy strandlabdát a víz alá nyomni, és erősen hinni abban, hogy most az egyszer éppen te leszel az, akinek sikerül a víz alatt tartania és a labda soha nem fog teljes erőből pof  arcul csapni.

Mi lehet a megoldás? (Le kell engedni a labdát... :-))

Ha elfogadod a tényt, hogy a lelked és a tested nem független egymástól, és abban is hiszel, hogy lélek szeret jó kis kényelmes, egészséges, tiszta „házban” lakni, és ez a „lakhely” is szereti, ha a lélek, aki benne lakik kicsit ad magára, akkor már jó úton vagyunk, mert ebből a hitedből nagyon sok minden következik majd. (Sport, egészséges táplálkozás, stb.) Aztán ha azt is felismered, hogy te vagy a „háziúr” ebben az egyszemélyes lakásban, akkor érezheted a felelősséged erősödését is, hiszen ki a fene fog rendet tartani, ha nem te? És ha ezeken túl vagy, akkor jön az a fajta kapcsolat-felvétel, ami néha már nem olyan egyszerű egyedül, mert el vagyunk szokva tőle.

Kicsit muszáj lenne ápolni a kapcsolatot önmagaddal. Olyan kis haverkodós, nyitott odafordulással rendezni az önmagaddal való viszonyodat. Van ott legbelül egy kishang, aki most épp kimondja, hogy „Igen, itt vagyok.” Ő az, aki folyamatosan beszél hozzád. Mától figyeld meg: hogy beszélsz magaddal? Bátorító, biztató, elismerő hangon, épp úgy, mintha egy gyerekkel tennéd? Ha beteg, fáj neki valahol, gyenge és figyelemre vágyik, akkor egy melegséggel teli, gyengéd hang „ölel át” és vesz karjaiba, aki megértő, odaadó, éltető? Vagy inkább keményebb, hidegebb hangot ütsz meg, számonkérő és sürgető vagy magaddal? Csattan a „b&mmegmárhogymegintfáj”? Lenyomod, kiiktatod, eltűnteted? Folyton nagyobb teljesítményre serkented magad, akár el is bagatellizálod a fájdalmaidat, kényelmetlenségeidet? Bekúszik a „katonadolog”, a „neszimuláljmármegint”, a „kikellbírni”, a „mivagytelány!?”, a „nőkdolgaatűrés”? Azt is szép dolog felfejteni, hogy ezeket a mondatokat kitől tanultad, de most nem annyira analizálni akarunk, hanem megoldani. Az pedig nagyon egyszerű: kezdő lépésként légy emberi, szeretetteljes önmagaddal. Alakíts ki egy pozitív belső párbeszédet magaddal. Lágyulj el, légy érdeklődő, gondoskodó, mint egy baráttal. Akard érteni, adj neki figyelmet, időt, fogadd el, még akkor is, ha nehéz, mert elégedetlen vagy. Ne haragudj. A fájdalom vagy kényelmetlenség a tested részéről egy jelzés, nem szívatás, ha dühvel, haraggal reagálsz, az azt jelenti, hogy ellenállásban vagy, nem elfogadásból kiindulva nehéz gyógyulni. Lassulj vagy gyorsulj, ahogy jól esik, de ne más által diktált ritmusra élj, mert az sosem lesz a sajátod. Figyelj a vágyaidra, ismerd fel, hogy mi irányítja az életedet, a belső, kristálytisztán működő iránytűd? A szíved vágya és értékrendje szerinti erővonalakat követed vagy inkább rögeszméid vannak? Mások elvárása és véleménye szerint formált, megfelelési vágytól fűtött, alaposan beléd nevelt minták, amihez majdnem semmi közöd, de azért futtatod, mint egy számítógépes programot az életedben? Vesd le a szerep-ruháidat, nézd meg, hogy milyen vagy te csupaszon, tisztán, élesen, maszkok és szerepek nélkül. Ez a fajta lelki tisztulás/tisztítás egy szép, néha rögös, fájós-sírós úton indít el, de ha elengeded a kételyt és az aggodalmat, akkor az út végén mindig, még egyszer: mindig béke vár. Mindig. Béke. Vár. Leírni is gyönyörűség.

Ha ezen az úton elindulnál, már az is felszabadító érzés tud lenni, ha ki mered mondani magadnak, hogy segítségre van szükséged. Mert együtt könnyebb, mint egyedül. De az első lépés veled kezdődik, az önszereteted és öngondoskodásod révén. Vedd fel a kapcsolatot magaddal, ez a kulcs. Gyógyulj, gyógyítsd a kapcsolataidat, úgy békében és egészségben élheted az életed. Várlak. Segítek kapcsolódni önmagaddal.